Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-17 / 24. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 24. sz. Vasárnap, június 17. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél <vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A tisztviselő telepek kérdéséhez. A „Buda és Vidéke“ múlt heti számában nagyórdekü czikket közölt a tisztviselő telepek lótesitéses érdekében, mely kérdés a főváros miudinkább dráguló viszonyai mellett megérdemli, hogy vele behatóbban foglalkozzunk. A földmivelésügyi miniszter által tervezett aradi tisztviselő telepek kérdése immár ténynyé vált s valóban nagy jótétemény ez a kormány részéről, hogy a mai nehéz élet viszonyok mellett módot nyújt saját napszámosainak, ingatlan vagyon beszerzésére. Kicsiny házikó, szerény kertecskével, csaknem minden tisztviselő eszményképe; pedig bizony vajmi kevésnek jutt osztályrészül eszményképét megvalósulva láthatni. Mi fővárosiak méltán irigyelhetjük aradi kollegáinkat, kik lakpénzüket nem a háziuraknak, hanem saját vagyonuk törlesztésére fordíthatjuk. Pedig mindazok, kik lakás viszonyainkat ismerik jól tudják, hogy államtisztviselő a fővárosban ritka esetben kaphat oly lakást, melynek fedezésére a kincstár által nyújtott lakpénz javadalmazás elégséges volna. A lakás viszonyaink daczára a nagymérvű épitkezéseknek a közép osztályra nézve, igen kedvezőtlenek sőt joggal mondhatjuk, hogy a háziurak túlzott követeléseinek immár a jobbmóduak is alig képesek megfelelni. Ugyan ezen okok alapján létesült nehány esztendővel ezelőtt a budapesti tisztviselő telep s mindazok kiknek néhány ezer forint készpénzük és kifizetett telkük rendelkezésükre állott, örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a bankok által nyújtott kölcsön segítségével építkezzenek. Mi tévők legyenek azonban mindazok, kiknek fizetésükön kivül magán vagyonuk abszolúte nincs ? Kiknél az épitkezós megkezdéséhez feltétlenül szükséges feltételek hiányzanak ? A főváros belső területén aligha találnak alkalmas helyet, hol még az állam kincstár segítsége mellett is olcsó családi házakat építeni lehetne. A kül területen való épitkezós költségeit pedig módfelett megdrágítja a folytonos közlekedés költsége, mely több tagn családnál évenkint számot tévő összegre rúg, különösen a telep létesítésének első éveiben a midőn még sem iskola sem piacz nem áll az ott lakók rendelkezésére. Egy időben ily czólra kombináczióba volt véve a kis svábhegynek az a lejtője, mely közvetlenül a városmajor utcza felett elterül. Kézetem szerint a kombinácziót az érdekeltek sokkal kedvezőbben fogadnák, mint a mai nap még puszta és lakatlan Kelenföld területét midőn itt a várossal egy összefüggő egészet, mig Kellenföldőn még hosszú ideig egy elszigetelt városrészt képeznének mi tudva lévőleg a pesti tisztviselő telepnek is igen nagy hibája. Wladár Róbert. * Mi a tisztelt czikkiróval nem értünk mindenben egyet, és azt hisszük, hogy a Kelenföldön sokkal gyorsabban lehet a telepet megvalósítani igen nyomós okoknál fogva p. o. a terület sokkal nagyobb, az építkezési kedv több, az anyagok olcsóbbak. Ilyen telep azonban több lehet, mert ezeket egészen más alapon kell itt szervezni, mint a pesti tisztviselő telepen tették. Nincs kizárva, hogy az erre szintén alkalmatos kis svábhegyen is ne létesüljön telep, a nélkül, hogy a Lágymányos előnyeit kétségbe vonnánk és ott is teljes erővel ne munkálnánk a tisztviselő telep alkotásán. Tudtunkkal a Lipótmezőn is mozog egy érdekkör, sőt O-Buda határában is. Kívánatos volna, hogy a kérdéshez hozzá szólanának azok is kik a településre már régen készülnek. Szerk. A szőlő zöld oltásának gondozása. Már a múlt számbau volt szerencsém Buda vidékének szőlőkalturájáról, respektive annak reconstrutiójáről egyet mást elmondani. Miután pedig Ígéretet tettem e lap tisztelt gazdaközönségének, hogy e héten ismételten Írók, alább következőkben a szőlő zöld oltásának gondozásáról fogok szólani. E vidék climatikus viszonyai korántsem engedik azt meg, ho^y május hóban a zöldoltást megkezdhessük, Nem lehet oltanunk azért, mivel májusban még oly gyengék és rövidek a zöld vesszők, hogy nem érdemes azokat a koraiság kedvéért levágnunk, sem pedig beoltanunk. De nem tekintve azt, bogy a szőlő ve„A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. A láb ruházatáról. Irta : Bodh József. Az emberi testnek egy része sem igényel olyan gondot és figyelmet, mint a láb. Tudjuk, hogy a láb az időjárásnak jobban ki van téve, mint a testnek bármelyik része. Ha a láb meghűl, a biilés természetesen elszármazik a test különböző részeibe, s az által számos megbete- gülés fordul elő. Tehát a lábat védenünk kell a meghűléstől, a hólyagok, bütykök keletkezésétől, valamint a tyúkszemektől is, mert a láb hordozza a reá nehezülő testet. Miután a lábbeli az emberi test ruházatának egyik főrésze, világos, hogy annak minden követelményeinek meg kell felelnie, tehát nem csak ízlésesnek, hanem kényelmesnek is kell lennie. Hogy a láb az időjáráshoz képest a lábbeli áltat védve legyen, világos, hogy a hideg s nedves időjárásban nem tanácsos vékony s könnyű talpú és vékony bőrből készült czipőt viselni, mert az olyan minőségű bőr nem a hidegség és a víz ellen való, s az olyan lábbeliben csakhamar áthül a láb. Tehát a hideg s nedves időjárás ellen erős, sürü talpú és erős minőségű bőrből készült czipőt kell viselni, még pedig czélszerü meleg béléssel. De különösen az őszi esős időben szükséges lábainkat olyan ruházattal ellátni, melyen a viz keresztül nem hatol, úgy- j szintén a felső bőrön sem s az által a láb vizet j s hideget nem érezvén, folytonosan szárazban van. Ellenben a vékony, könnyű talpú s vékony bőrből készült czipő csakhamar keresztül ázik esős időben s a láb folytonosan vizet és hideget érez, s annak befolyásai által a láb áthül, s onnan van az is, hogy sok asszony idővel, hideg lábak mellett, a testnek hol ebbe hol ama részében vértolulásokban vagy vélekedésekben szenved, melyek igen nehezen gyógyítható és fájdalmas bántalmakat idéznek elő. De erre a czélra igen alkalmas s kényelmes a parafatalpu czipő; melyben a láb sem vizet, sem hideget nem érez s az által teljesen védve van az áthüléstől. Mindenekelőtt a czipésznek tudnia kell azt is, hogy milyen bőr kell a téli és nyári évadra. Például a lábbeli fogyasztók nagyobb része viseli — nyári időben — a lakczipőket, már pedig az nyárra nem alkalmas, mert a forró nap úgy is égeti a lábat, a laknak szintén meg van az a tulajdonsága, hogy a lábat melegen tartja, annak melegét még jobban elősegíti. A lakczipő tavaszszal s ősszel hideg s nedves időre való; hideg időben a lábat melegen tartja s a vizet nem veszi be. Tehát a czipésznek éppen úgy meg meg kell különböztetnie a bőrt, mint a szabónak a szövetet, hogy ez téli, az pedig nyári évadra szolgál. Különben a fogyasztók a szövetek minőségéről tájékozással bírnak, hanem a bőr minőségét megkülönböztetni nem olyan könnyen lehet, tehát azt a czipész ipasosnak kell tudnia. Továbbá ha a divatos hegyes és magas- sarkú czipők hasznos vagy nem hasznos voltát tekintjük, tudjuk azt, hogy hölgyeink divatos lábbelijük e részben túlságos. Ez utóbbi időben ugyan már hölgyeink is kezdik az egész alacsony — az úgy nevezett — angol sarkú és gömbölyű orrú czipőket viselni: ez igen is ajánlatos, sőt kívánatos is, mert ha a láb természetes alakját tekintjük, csak igen ritka láb az, amelyik eltűri a divatos hegyes órru czipőt. A divatbősők pedig nem azt tartják szem előtt, hogy a lábbeli a lábnak védszerül és egészség- ügyi tekintetből szolgáljon, hanem, hogy a lábat lehetőleg kissebb térre szorítsa össze. A lábbelinek pedig olyan alakja legyen, melyet ők időnként szépnek tartanak. A csont, bus és bőrcsomagot pedig, mely 28 alkatrészből áll, melynek neve „láb“, az olyan alakot nyerjen, melyet „szép kis“ lábnak neveznek. Természetes, hogy a hegyes orrú czipőben a láb úgy össze szorul, mivel a czipő begyében a hely szűk lévén, a lábujjak egymásra tolódnak ngy, hogy háromszöget képeznek. A magas sarok pedig azt még jobban elősegíti, mivel a ■ láb hátul felemelődik és előre csúszik s a lábujjak kényszerítve vannak egyik a másikat egymásra feltolni, hogy a »hegyes« czipőben elférjenek. Az idáig előadottakból is kitűnik,
