Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-17 / 24. szám
Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Junius 17. getátiója e hóban gyenge, mindjárt szemünkbe öt- lik az az ellentét, mely az európai és az importált szőlőfajok, illetve fajták között van; az amerikai vesszők gyorsan hajtanak, s kikeletkor a fűzfa rügyezésével esik össze a tőkék piros, szőrös vagy szőrtelen hajtásainak megjelenése. Az európai fajták ellenben később hajtanak s mi sem természetesb, mint az, hogy később is fogják elérni azt a fejlődöttséget, melyet az amerikai vesszők felmutatnak. Legjobb tehát bevárni junius hó elejét, a mikor is mindkét fajta a fejlődésben legközelebb áll egymáshoz, s ekkor oltani. A zöldoltást eredetben évtizedek óta cul- tiválják Baranya megyében, bár a szőlőmives világ előtt csak az utolsó pár év alatt lett ismertté. Baranyában ugyanis, ha a gazda faj- gyüjtéményt akart létesíteni, esetleg a rossz termőt jó termővé alakítani, a már termő és helyükön levő tőkéket zölden beoltotta s őszszel eldöntötte. S ezen eljárás, mely a bőségben kisegítő volt, a szükségben sok vidéken ma már valóságos áldás. Tudjuk azt, hogy zölden oltani csakis, — mint elnevezése mutatja, — zölden lehet; ha azonban mindazt, ami a szőlő oltásának keresztülvitelét elősegíteni, hátráltatni, a megfogam- zási perczentet nagyobbitani, csökkenteni képes, elmondanám, nagyon is sok hasáb telnék ki elbeszélésemből s így csak röviden körvonalazom az oltásnál szükséges tényezőknek mikénti kihasználások esetleg kikerülését. Oltani csak addig lehet, mig a szőlővessző meghajlítva csekély nyomásra könnyen törik, tehát nem fás. Legjobban kell figyelni arra, hogy lehetőleg teljesen egyenlő fejlődöttségü vesszők oltassanak egymásba. Ép azért nem ajánlhatom eléggé azt, hogy az oltóvesszők leszedése alkalmával sohsem vágjuk a zöld vesszőt a hajtásvégtől lefelé számított 4 szemeknél tovább, s ugyanezt kövessük az alanyok beojtásánál is. Az oltások bekötözése ma már többféle anyaggal történik; használták a raffia-háncsát, majd a kukoriczacsőről lefosztott burkoló leveleket, később a pamutot s utóbb a gummi és a guttapercha szallagokat. Mindesetre a legelső helyen áll a gummi és guttapercha szallaggal való kötés, mert e két anyag oly természetű, hogy vele az oltás helyét beburkolva, a legelső meleg nap sütésétől ráolvad a burkolt részre, s azt légmentesen képes elzárni. Minthogy azonban ma még a guttapercha és a gummi szal- lagok kilónként 15 írtba jönnek, ezzel a két annyaggal a kötés oly sokba kerül a munkálatokat is hozzászámítva, — bogy az eladásra menő oltáskészlet felényivel többe jönne az eddigi megszokott árnál. Maradjunk tehát egyelőre a pamutnál, a mely kötözés esetén elég kedvező megeredési százalékot biztosit nekünk. hogy a láb milyen gondot és figyelmet igényét, hogy az által minden eshetőség elkerülhetővé váljék. Tény tehát az, hogy a divatos hegyes és magos sarkú czipőnek olyan ártalmas befolyása van az emberi szervezetre, hogy kezdetben annak, a ki még nem viselte, egész kin benne járni. Természetesen idővel a láb a czipő után más alakot nyer, mig végre is megszokja. De már akkor meg van a baj ! Mert a láb össze van préselve, s elferdült. A divatos lábbeliek idézik elő a hólyagokat és a sebeket a sarkon, a rengateg sok tyúkszemet, meg a sok panaszt! Innen a sok beteg láb. Az itt felsorolt lábbetegségek ellen nincs egyébb orvoslás, mint az, hogy a láb természetes kívánalmainak megfelelő czipőt viseljünk. Vannak azonban olyan lábak, melyeknek semmi bajuk sincs a divatos hegyes orrú czipő- ben. De az olyan láb a természet által nyerte el azt a szép alakot s az ilyen lábra csak is keskeny orrú czipőt kell készíteni. Ellenben az olyan láb, melynek az ujjai széjjel állnak, az nem olyan könnyen tűri el a hegyes s keskeny czipőt; mert a lábujjaknak össze kell szorulniók. Az ilyen láb a hegyes, de divatos czipő- től elnyomorodik, az ősszepréselés következtében hólyagok, bötykők, tyúkszemek keletkeznek. A köröm a húsba nő, a mi szintén igen nagy fájdalmakat okoz. Úgy keletkeznek s fejlődnek a beteg lábak. A lábbeli fogyasztóknál a fő legyen az, Midőn az oltások egy ujjni hosszúságú kis hajtással bírnak a kötőanyagot meg kell lazítani s csakis akkor lehet egészen eltávolítani, midőn az oltás erősségéhez képest azt ki- bonhatjuk. A kötőanyag meglazitásával együtt jár a hónalyhjtások letördelése, hogy azok az oltásra hátráltató befolyást ne gyakoroljanak. Midőn a kis nemes hajtások 10—15 cm. hosszúságot elértek, azért, hogy az alany jól kiéredjen, okvetlen szükséges minden egyes hajtást, illetve oltást külön mellékkaróhoz kötözni; mert a többi haltás és a buja nőrésü tőke árnyéka csak hátráltalná a kiérést. Utólag ugyan, de mégis megjegyzem, hogy az oltáskor soh’sem jó az alany leveleit letördelni, mert igy az alauy tüdejétől fosztatik meg, s mig az oltás buján fejlődik, alanya gyenge, vékony marad: ha pedig a levelek meghagyatnak, az egyenlő fejlődést biztosítjuk oltványainknak. Buda vidékén — mint említettem — majdnem három héttel későbben kezdhetjük el a zöidoltást s mi sem természetesb, hogy itt a megeredt oltások későbben is fognak kiérni; épp a fenti okból azután önként következik az, hogy minden munkálatot szorosan be kell tartanunk az oltás gondozása körül, különösen pedig a hónaljak letördelését; mert ezek meghagyása esetén gyenge éretlen s rövidéletü oltványokat nyerünk. A zöldoltványokat ősszel sok helyen teljes hosszaságban levágják a tőkéről s télire 50—100-as csomagokba kötve, pinczébe verembe teszik el telelni, Nézetem szerint ez eljárás csak ott lehet megokolható, a hol az oltvány- termelő telep külön van a szőlőültetéstől. Ott azonban, a hol magát az ültetést oltjuk be, a levágás elkerülhető, sőt felesleges is rendelkezésünkre állván a döntés, esetleg a bujtás. Csakhogy a zöldoltásokat nem szabad télire hagynunk s ekkor döntenünk, nem pedig azért, mert télen elíagyhatnak, hanem döntsük, bujfc- suk el azokat ősszel mindjárt a levélhullás után. Azokat az oltásokat, melyeket ősszel levágtunk s télire pinczébe elvermeltünk, télen is meg kell néznünk s lehetőleg egyszer más helyre kell áttérniük; mert a pinczei penész a legár- halmasabb tehát rájuk nézve, a mennyiben az oltások szemeit elpusztítja, vagy legalább is késlelteti a kihajtás idejéban. Az oltások el- vermelésére legjobb a föveny, mely közzé kevés faszénport kell kevernünk; a faszénpor a bac- teriumosok és gombák legjobb ellenszere itt is. Tavasz elején három héttel az ültetés előtt ki kell szednünk az elvermelt oltásokat s mielőtt elültetnök, először előgyökereztetési eljárásnak kell azokat alávetnünk. Ezen eljárás abban áll, hogy jó napsütötte helyen (déli olhogy a lábbelit állandóan egy czipésznél készíttessék. Köztudomású a czipészek között az, hogy a lábbeli fogyasztók nagyobb része minden pár czipőt más-más czipész iparosnál rendel meg ; pedig az igen rósz szokás, mert az által soha sincsen olyan kényelmes czipője, mely a láb természetes kívánalmainak megfelel: egyrészt ez is hozzájárul a lábnak elferditéséhez. A czipésznek első sorban a láb tulajdonságait jól ki kell ismernie, hogy arra kényelmes czipőt tudjon készíteni. A láb tulajdonságainak szaktani megismerése következőkből áll. 1-ször a láb méreteit vesszük le pontosan. 2-szor a mértékvétel alkalmával meg kell figyelni, hogy a láb husos-e, vagy sem ; mert a húsos láb mértékéből, ha a mérték gyengéden van a lábon végezve, úgy a lábujjaknál (bütyökben) fél czentimétert, a torokban (rist) pedig háromnegyed czentimétert le lehet törni, hogy a czipő jó, és simán álljon a lábhoz. A sarokbőségből (fersni) szintén egy fél cm.-tért kell leszámítani. A csontos lábaknál már e rendszert alkalmazni nem lehet, mert e fajta lábak (t. i. a csontok) a nyomást nem tűrik. 3-szor megkell jól figyelni, hogy esetleg a lábon nincs-e valahol kinövés vagy kidombo- rodás, melyet a kaptafán bőrdarabok segélyével fel kell tüntetni, hogy a láb a bőr nyomása által fájdalmat ne szenvedjen. Tehát ezen kívánalmak szerint kell a czipésznek a lábra ruházatot készíteni, úgy, hogy a követelményeknek dalon) ásunk egy arasznyi szélességű s az oltásmennyiségnek megfelelő hosszúságú két ásónyom mély futóárkot, ezen árok fenekét porhanyó konposzttal két ujjnyira kitöltjük s a vesszőket az árok közepére állitgatjuk be s homok és komposztkeverékkel a vesszők közeit lazán kitöltjük. Az úgy elültett oltásokat porhanyó földdel lazán felhúzzuk s minden másodnap enyhős vízzel meglocsoljuk s igy folytatjuk 2—3 hétig. Midőn azt látjuk, hogy a szemek dagadni kezdenek, igyekezzünk az ültetési helylyel rendben lenni s ha csak lehet elkezdeni az ültetést. Ültetni, tapasztalatom szerint, legjobb ásóval fekvő árokban. Itt ugyanis a vesszők nem függőlegesen állíttatnak a gödörbe, hanem 450 hajtással rézsut fektettetnek, Ezen ültetési mód előnye abban áll, hogy öntözés esetén a vessző egész fektében kapja a vizet, mig ha függőlegesen állanék, az oldalaknál jobban elszivárogna az öntöviz, ugyanezen eset áll természetesen az esőre is. De térjünk vissza az oltványokhoz. Midőn a győkereztető árokból az oltványokat ki akarjuk szedni az ültetéshez, elsősorban az ültetési árok mindkét oldaláról elhányjuk a földet úgy, hogy az oltványok középen megmozditlanul álljának. Ekkor minden egyes oltványt jobb-balra rázogatva óvatosan kiemelünk, s látni fogjuk a szép finom pókhálószerü gyökérszálakat, melyeket az oltványok a gyekereztetés tartama alatt nyertek. Vigyázzunk azonban arra, hogy a kiszedéskor erős, száritó szél, vagy naptűzés ne legyen; mert ez a gyenge gyökereket elszáritja, elégeti. Legjobb az oltványokat jókor reggel, esetleg borús (de nem esős időben) kiszedni s úgy vinni óvatosan (vesszőkosárban) az ültetési helyre. Az elültetéshez, ha rendelkezésünkre áll, legjobb a porhanyó komposzt, esetleg a porhanyó trágyával kevert föveny; ezzel legczélsze- rübb az oltások töveit körülvenni s csak azután földdel. Meg kell még jegyeznem, bogy az ilykép elültetett oltásokat egészen a hegyükig fel kell tölteni lehetőleg porhanyó földdel; mert sohasem czélszerü úgy ültetni, mint az régen szokásban volt. Midőn az elmondott dolgokat a t. gazdaközönség szives figyelmébe ajánlanám megjegyzem, hogy örömmel tettem Buda és vidékének fejlődésére addig is mindent; teszek ezután is mindent; mert látom, hogy szavaim nem hangoznak el a pusztában. Legyen törekvésem csak csepp amaz áramlatban, mely e vidék fellendülésére megindult, mozdítsa csak pár lépéssel előre a szőlőszet ügyének tévedező hajóját: fáradságom bőven meg leend jutalmazva. Osváth Andor. megfeleljen és azonfelül a czipő szépen is álljon, se nagy, se kicsi ne legyen, s ami a fő, a láb mindezek daczára is jól érezze magát a czipőben. De a czipésznek első alkalommal a lábnak mindezen tulajdonságait — kiismerni nem lehet, mert a modern czipésznek ma már boncztani, élettani, mértani és természettani ismeretekkel kell bírnia, hogy az irányába támasztott igényeknek megfelelhessen. És mindenesetre többszöri megfigyelni valója van a czipő kitiprására nézve. Ezt pedig csak úgy szerezheti meg a czipész, ha a rendelő állandóan egy czipésznél marad. Mert csak igy remélhető és érhető el az a czél, hogy a láb természetes alakja s tulajdonságai szerint tudja a czipőt elkészíteni. Tehát nincs mit csodálkozni azon, hogy olyan sok a tyukszemes s fájdalmas beteg láb, mely egyrészt a divat, másrészt pedig a folytonos czipészváltoztatás következménye. Eme lábbetegségek keletkezéséért tehát nem lehet mindég a czipészt okozni, mert ha meg is adja a kellő felvilágosítást, mind hiába, mert a megrendelőnek divatos és hegyes czipore i van kedve. Érdemes-e a divat kedvéért az embernek egy olyan tesztrészét elkinozni s nyomorítani, melylyel járunk s kelünk s melyre mulhatatla- nus szüksége van minden embernek ? Hiába, a természet ellen való cselekmény idővel megboszulja magát! . . .
