Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-06 / 18. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Május 6. késlekedjünk, mert óriási, megmórhetlen kincset képez az az idő, mit egyén és társadalom elpazarol. Kérjük a közönséget segítsen bennünket abban, hogy a mit megtehetünk ma ne kalaszszuk azt holnapra. Frdélyi Gyula, Mikor kél, vagy nyugszik a nap? Ne tessék rólam feltenni, hogy én már annyira merész lennék, hogy a „Budapesti Hírlapinak Flammarion Kamii nevű tárczairóját utánozni akarnám vagy Falb Rudolf hires német csillagász és próféta teóriáját megdönteni tudnám. Távol legyen tőlem, hogy én akár egyik akár a másik hivatásába kontárkodni akarnék. Mit szólna ehez akár a Budapesti Hírlap, akár Falb Rudolf, hogy a Buda és Vidéke ez. hírlap annyira gyökeret vert a budai polgárok között, hogy nemcsak a szerkesztőjét, hanem egy uj prófétát is képes eltartani. Hála Isten annyira még nem vittem s ha nem csalódom nem is viszem soha, hogy csillagász legyek. Pedig van ám bennem talentum s bő csillagászati tudomány a mi még akaratom ellenére is oda juttathat, hogy csillagász legyek. S ha talán ebben kételkednék valaki bevallom egyszeribe, hogy a világrendszerben elég jól ismerem a napot s végtelen nagy tisztelője is vagyok különösen mikor földi pályáját este bevégezte s nekem édesdeden bólintgat a vánkosom csúcsa s hívogat ölébe a melyet oly igaz örömmel fogadok, mint kevés halandó, ismerem továbbá a holdat is, bár bevallom, hogy nagy ritkán bájol el, hogy gyönyörű ezüst fényénél keresem a mit nagyon sokan nem tudnak megtalálni és végre ismerek egy pár csillagot is, a melyek elbájoltak úgy annyira, hogy e csillagok látása még ma is fogva tart. De ennyi tudomány, mondhatják tisztelt olvasóink, tán mégsem jogosíthat valakit arra, hogy czikkének kezdetén ilyen kérdést intézzen olvasóihoz, ha nem csillagász. No majd meglássuk, végén csattan az ostor. Fogas kérdés s mégis egyszerű és én tudom is előre, hogy a tisztelt olvasók közül lesznek igen sokan a kik Mátyás király czinko- tai kántorjával együtt igen könnyen meg fogják rá adni a feleletet és ép úgy mikor Mátyás király azt kérdezte a czinkotai kántortól, hogy hol kél a nap ? a mire ez elég bölcsen azt felelte, hogy felségednek Budán, nekem pedig Czinkotán. így felelnek önök is, a czikkem pült a szegény fejdisz. Már a delet is elharangozták, s sapkám még midig nem volt. Az őrmester káromkodott én meg éhes voltam, de az mind nem használt semmit, s a végén az sült ki, hogy sapka nélkül vittem el a holmimat. Úgy kellett aztán egyet csináltatni; a meddig pedig ez elkészült addig spárgával erősítettek egy közönségeset a fejemhez. Különben az egész ember csupa szeretetre- méltóság, csupa szellem, s ha valaki anekdotázni hallja, hát három napig kell, hogy a hasát fogja a sok nevetésbe. A másik dákós úr az érdekes tatárarcz, jó billiárdista s arról nevezetes, hogy a „Buda és Vidéké “-ben, már több érdekes tárcza-czikke jelent meg. A harmadik a kibicz rendkívül magas termetével imponál, s azzal tűnik ki, hogy egy monarchiánk által okkupáit tartományban lakó néphez rokonságot formál — a neve. De a hölgyeink által minisztereknek képzelt urakról is kell egy pár szót szolaltom. A miniszterelnök a Pista bácsi ott áll a kappanhangu ur mellett, s bizony nem hagyja szónélkül az ellenzék csipkedéseit. Jaj csak most jut eszembe, hogy nem is csipkedte senki, s ő miután csomó újságot végig delagatiózott, s Pulykás úrral jól kitréfálta magát haza megy aludni. Az igazságügyi, pénzügyi és cultusz miniszterek, valamint a barna kisasszonyok miniszter elnöke a szőke forintos pedig még itt sincsenek. De mi ez ! ? Nyolcz óra, ürülnek a termek ; elején tett kérdésemre, a nap p. o. április 5-én, itt nálunk Budapesten kél 4 óra 58 perczkor reggel s nyugszik 6 óra 31 perczkor este, a mi lehet, hogy egyoldalulag igaz, de egészben véve nem igy van ám, mert kél és nyugszik a nap máskor is. De tisztelt olvasóink ne higyjék azt, hogy én oly naivnak képzelném önöket, hogy ilyesmiről még mesélni is mernék, ha nekem a nap keltével és nyugtával más czélom nem volna mint az, hogy azt az olvasóktól kérdezzem. Távol legyen tőlem, hisz ha akármelyik iskolásgyerek belenéz valamelyik kalendáriumba, mindjárt meg fogja mondani, hogy mikor kél vagy nyugszik, és mégis én ezt kérdezem. Igen, mert nekem van rá okom. És mi lehet az az ok ? Elmondom röviden. Egyik legfontosabb ok az, hogy én ezt a czikket a Buda és Vidékének, a mi kedves helyi lapunknak megírhatom, a melylyel a mi igen tisztelt olvasóközönségünknek óhajtok — ha ugyan sikerül — nehány élvezetes perczet nyújtani, ha lerántom a mi kedves kalendárium csinálóinkat, mert azokról van szó, kik már a napot is meghamisítják, lévén nekem mesterségem a hamisításokat ellenőrizni s ha ilyet felfedezek, meggátolni s meg is büntettetni. Ezzel a kis czikkel akarom megbüntet- tetni azokat azzal, hogy olvasóink előtt leirom, hogy a hány féle kalendárium forog közkézen majd annyiféle időszámítást találunk benne. Talán tudni fogják t. olvasóink, hogy volt nekünk egy vas-miniszterünk, kit úgy hívtak, hogy Baross Gábor. Ez behozta elsőben a zóna-utazást utóbb a zóna-órát is, a mi nálunk Budapesten 16 perczczel későbbre tette ugyan a közép-európai időszámítást, a mi annyit tesz, hogy a hivatalnok most később mehet egy negyedórával a hivatalába mint azelőtt s ugyan annyival előbb — akarom mondani később is elmehet onnét. Ez annyiban jó, hogy nyertünk az uj számítás szerint félórai munkamegtakarítást s tán néhol-néhol fizetés-felemelést is. Az utasok meg azt nyerték, hogyha vasúton vagy hajón utazni akarnak, pontosan ki tudják számítani mikor kell elindulni s ha tudják, hogy kiindulási helyüktől mennyire van a vasúti vagy hajó-állomás, elég időre oda is érnek, nem kell sok időt elveszteni, mint eddig történt. De a mi öreg jó földünknek nem tetszett ez a Baross-féle intézkedés s ezért azt mondta, ha ti — már ti budapestiek — velem ilyen nagy zavart csináltok, hogy a hátamon évezredek óta hoidott napnak a járását megváltoztattátok, majd küldök én nektek olyan prófétákat, kik az egész naprendszert úgy összezavarják, hogy magatok sem tudtok belőle kiigazodni. a képviselő urak ott hagynak, dákót, kártyát, delegátiót és szép csendesen elvonulnak. Üresség tárong a termekben. Csak egy nehány nőtlen lézeng az egyik sarokból a másikba, no meg az elébb még hiányzott miniszterek vonulnak be. Szép sorba jönnek vidám elégült arcz- czal. Elöl a „forintosi“ aztán a „Kakas“ majd pedig a „Tyupi.“ Most érdekes mind a három. A Forintosi dühös, a Kakas is dühös, a Tyupi meg szomorú. Forintosi újságot olvas, Kakas a bajuszát pödri Tyupi meg a homlokát ránczolja, de hogy is ne ránezolná szegény, mikor olyan reménytelen szerelmes. Szőke kis lány szőke kis lány, miért busitod annyira azt a szegény gyereket ? Váltsd meg kínjaitól, . . . s övé lesz a menyeknek országa. Valamivel később érkezik meg a zeno koma, s karján egy nem látott passasér. Van öröm Italiában ... Itt a kis mágnás, a kis mágnás . . . Szervusz kis mágnás . . hangzik mindenfelé . . . No ma mulatunk, s úgy tevének, mint írva vagyon. A kis mágnás az ünnepelt férfiú, s mindnyájan elmennek a Gürschbe, hol jó bor vagyon. Hölgyeim ajánlom a kis mágnást földmi- velési ministernek akkor legalább csak két tár- cza lesz üresedésben. Kilencz óra elmúlt, s a hogy ezek a miniszterek is kivonulnak a termekből, becsukják az ajtókat, s lecsavarják a gázt. A ülése 9-fél órakor véget ért. G .... 8. Kellett az nektek, hogy az a szegény ember ki a tanyákon kint dolgozik, fárad s izzad, eddigi étkezési rendjét meg kell változtatni. S most egy negyed órával később kénytelen éhes gyomrát kielégíteni, mert hiába nézi a napot ha éhes is, még nincs 12 zóna-óra, előbb pedig nem ehetik mig a megzónázott idő el nem jön, mert ha félbe hagyja a munkát munkaadóját károsítja meg. Ilyen prófétát mutatok én be egy párt, kiket bosszújába küldött hozzánk a nagy „Manu“. Gondolj^fcpsak kik lehetnek ezek. Ezek bizony nem rSreok mint a budapesti kalendárium csinálok. Nézzék meg csak az alább elősorolandó naptárakat mily bölcs asztronomusok ezek. Egyik a zóna-időt teszi a nap felköltének, a másik a kőbányai víztoronynál felkelő napot jelöli általános napfelköltének, a harmadik a párisi, negyedik már tudja Isten miféle gren- wichi időszámítás szerint kelteti és nyugtatja, mig az igazit valószínűleg egyik sem. Tudomásom szerint a múlt év deczember 31-én reggel felkelt a nap 7 óra 46 perczkor s nyugodott 4 óra 22 perczkor, rendes számítás szerint tehát január 1-én 2 perczczel korábban kellett volna kelni s ugyanannyival későbben nyugodni. S mi történt az uj naptárak szerint ? Az Athenen m-féle naptárak szerint péld. január elsején kelt a nap 7 óra 30 perczkor s nyugodott 4 óra 6 perczkor, a külömbség egy nap alatt 16 perez. A W o d i á n e r-féle naptár szerint 7 óra 10 perczkor kelt s 4 óra 46 perczkor nyugodott. A B u c s á n s z k i-féle szerint 7 óra 29 perczkor kelt s 4 óra 59 perczkor nyugodott. A M e h n e r-féle naptár szerint 7 óra 50 perczkor kelt és 4 óra 18 perczkor nyugodott. A K o s m o s-féle naptár szerint 7 óra 51 perczkor kelt és 4 óra 16 perczkor nyugodott. A Bag ó-féle budai naptár szerint 7 óra 34 perczkor kelt s 4 óra 2 perczkor nyugodott a nap. Ezeket az itt felsorolt naptárakat az év elején módomban volt megnézegetni s úgy találtam, hogy a felemlítettek közül kettő nem találkozik, melyekben az időszámítás összeesnék, Tehát ha ezeket vagy ilyeneket láttam vagy olvastam joggal kiálthattam-e fel magamban, hogy mikor is kél vagy nyugszik a nap? Eddig Tisza Kálmánként abban a szent meggyőződésben voltam, hogy a kalendárium csinálok igazi asztronomusok is, de ezeket látva úgy hiszem nálunk mindenféle tudomány nélkül készítik a gomba módra megjelenő naptárakat. A „Buda és Vidéke“ egyik utóbbi számában enged nagyobb helyett a budapesti meterologiai intézet ismertetésének. Vájjon nem volna-e időszerű, ha naptárcsinálóink a helyett, hogy fejről ab-in vizis-re csinálják a naptárakat, pontos időmeghatározásért ehez fordulnának. Mert bizony furcsa dolog az, ha egy faluban vagy városban, hol időjelző nincs, hol többféle felekezetnek van temploma, melynek mindenikén van óra s ugyanabban a faluban vagy városban többféle naptár is forog közkézen, vidéken a nap keltét csak a naptárakból tudja a közönség, az egyik toronyban az órát az Atheneum-naptár szerint igazítják, a másik toronyban a Mehner-féle naptár szerint, a másik meg a zóna-idő számítás szerint, de hát ha a naptár is már zóna szerint kelteti a napot, ezek meg még e szerint is 16 perczczel hátrább igazítják az órájukat úgy előáll az időbeli chaos. Szegény megboldogult Baross Gábor hitte volna-e valaha, hogy a zóna-időszámitását avatatlan kezek idővel majd igy kifigurázzák, mert a kalendáriumcsinálóknak ezt a meggondolatlan munkáját másnak nem lehet nevezni. Tisztelt olvasóim, ha ezután egy naptárt a kezükbe vesznek mindig arra gondoljanak, hogy mikor is kél tehát vagy nyugszik a nap. De egyúttal gondoljanak reám is, mert ha én e kis czikket meg nem irom sohasem tudták volna meg pontosan, hogy mikor kél vagy nyugszik a nap. De hát valamint eddig nem tudták, úgy ezután sem fogják azt megtudni hogy „mikor is kél vagy nyugszik a nap“. Takáts István.
