Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-06 / 18. szám

s r

Budapest, 1894.

III. évfolyam 18. sz.

Vasárnap, május 6.

BUDA ES VIDÉKÉ

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI IIETILAP

Az I. kerületi polgári kör

és a II. kér, polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIÄDÖ-HIYMtl,,

hol előfizetni lehet és hirdetlek felvétetnek;

I. kér., Krisztina-utcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél övre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 31. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Tettre fel!

'

Óriási, megmérhetlen kincset képez az az idő, mit egyén és társadalom elpazarol. A mit megtehetsz ma ne halaszd ezt holnapra. Régi arany igazság és bizony nem mindnyájan követjük. De annál túlzóbbak, buzgóbbak vagyunk a — ráérünk arra még féle — elmélet alkalmazásában. Mintha bizony az élet- nevü komédia csakugyan végtelen lenne és időnkben olyan semmibe vehető egy perez vagy eg}^ óra.

Akármilyen gyorsan tűnnek is ezek tova, végtelenül bee-esek reánk nézve, mert többé nem térnek vissza és ennélfogva a mulasztás helyre nem hozható.

A czóltalanul elfecsérelt perez vagy óra minden esetben pótolhatlan veszteségek számlájára Írandó, a mely veszteségeket csak engedetlen szorgalommal lehet enyhíteni, de helyre hozni soha.

Nézzünk csak körül a saját házaink táján, a szomszédságban, és úgy fogjuk találni, hogy nem perczeket, órákat, de eveket pazaroltunk el és pazarolunk folytonosan.

Körülbelül két éve annak, hogy a közhangulat óhajtotta e lap létrejöttét. És létre is jött. Ez volt az első lépés, mely törni kezdette a közöny szikláját. Szerénytelenség volna arról beszélni, mit tett e lap, mit értünk el általa az esetben, ha az eredmények emlegetéíse nem fokozná a tetterőt. Midőn erről beszélünk nem magunknak akarunk reklámot

„A BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA.

Buda t. házából.

(Folyt, és vége.)

Bevetődön! a társalgóba, a biz üres és sötét, nincs benne egy lélek sem. Úgy tudom, hogy a kilépettek itt akarják felütni főszállásukat, de nagyon keményeknek találják az ülőhelyeket. Jóvolna tehát a társalgóba a fa és nádszékeken kiviil nehány puha divánt és zsöllét is beábitatni.

Gondnok ur felhívom erre sokfelé terjedő becses figyelmét.

Ez üres némaságból az ut a t. ház „kártya“ bizottsági osztályába vezet. A „Tarokk“ és „Tartli“ felett tárgyaló urak nagyon el vannak merülve. Alig veszik észre a szegény halandót kinek erre vezet az útja. Meglátszik, hogy nagyon komolyan fogják fel a helyzetet a derék jó urak, mert mindannyian a szőnyegen levő ügy tárgyalásába, mélyen el vannak merülve. Nagy a csend, s csak néha néha hallatszik egy hang: „Egyet játszom“ „Pas“ „Négyet“ „Quart,“ „Terz“ „Tous les trois“ és „Pagát ultimo,“ mely jelzőkre a tárgyalások során okvetlen szükség van. De mint tudják az országház ülésein sincsenek ám karzati közönség nélkül, úgy itt sem hiányzik a hallgatóság, vagy a hogy e szent helyen nevezni szokták a kibicz.

ütni, de a kezdetnél való vesztegetést elkerülve serkentés a czólunk a közügy érdekében.

Ma már a „Buda és Vidéke“ arról beszélhet, hogy számot tevő tényező, a mi azoknak az érdeme, kik nem kicsinyelték a felbuzgott patakot és hozzájárultak ahoz, hogy a meder gyarapodott, a folyam duzzadtabb sőt iránya több területet fut be . . .

Nem lehet azonban beelégedni az elért eredményekkel, nekünk nagyobb közönséget kell hódítani és a közönségnek még szorosabban kell fűződni hozzánk és közreműködni abban, hogy lapunk még nólkülözhetlenebb legyen , és több erővel gátolhassa meg a mulasztásokat.

A múlt évfolyamban megkezdettük Buda és vidékének, ismertetését, azt folytatjuk és ki fogunk terjeszkedni arra, hogy minő itt az ipar, a kereskedelem, a gazdálkodás, mi van e téren elhanyagolva és mi a teendő %

A pestmegyei gazdasági egyesületnek is az a hibája, mint a többi gazdasági egyesületnek, hogy túlnyomóan az állattenyésztésre fekteti a fősulyt. Azzal a gazdasági egyesületek keveset törődnek, hogy egyéb a közgazdasági jóllétre vezető utak jártak-e vagy járatlanok 1 balad-e valaki ezen vagy senki?

A gazdasági egyesületek tagjai az értelmiséghez tartoznak, ide számítom a józan gondolkodású földmivest, ki belép egy gazdasági egyletbe, az értelmiség a

községeknek a gazdasági egyletek keretében hozzáláthatna a községek vagyo- nosodásának emeléséhez.

Az elpusztult szőllőterületek—már erről többször beszéltünk — arra utalják magát Budát, hogy a szomszédos községek — a pilisi alsó- és felsőjárással Esztergommegye és Fehérmegye közel szomszédközségeivel egy érdekszövetséget alkosson, legyen az akként, hogy külön egyesület alakuljon vagy pedig csak a társadalmi érintkezés vagy ad hoc bizottság szervezkedjék. Minél vagyonosabb Buda környéke, annál vagyonosabb és jobban emelkedik Buda és annál szorosabb kapocs fűzi Pesthez.

„Buda és Vidéke“ feladatául tűzi ki azt, hogy ne halasztódjék el ennek az érdekszövetségnek a pestmegyei gazdasági egylet belevonásával mielőbb való tetthez fogása.

A községeket rendre tanulmány tárgyává teszszük és a közreműködésnél mindenkit szívesen látunk, mire alkalmas az a község, mi gátolja haladását és mi emelhetné? Kérjük lapunk barátait, hogy e törekvésünkben támogassanak és szóljanak hozzá milyen találkozási pontot gondolnának leghelyesebbnek az együttműködésre.

Miért ne lehetne e vidéken komló- termelést, méhtenyésztést, selyemtenyósz- tést űzni, háziiparral foglalkozni, a nyaralást és sanatoriumot is szaporítani ?

Fogjunk hozzá, arra való e lap, hogy ki-ki elmondhassa e téren eszméit, ne

Ilyen van itt nem egy, létezésük nem baj, de ha belekotyognak a tárgyalás menetébe az már baj, és pedig azért baj, mert a játékos urak ilyenkor többnyire dühbe jönnek, a mi bizony nem nagyon szép és épületes dolog.

Azonban az ilyen eset csak elvétve történik meg. Kártyabizottsági tagok és kibiczek csak nagy ritkán tűznek össze és rendesen a legnagyobb egyetértésben teljesítik nagy és nehéz feladatukat. Nem akarván bitorolni azon megtiszteltetést, mely csupán az itt tartózkodó bizottsági tagokat illeti, bogy t. i. engem is kártyabizottsági tagnak vagy legalább is kibicz- nek tartsanak, sietve hagyom ott a játékszobát és a nagy terembe vonulok, hol többi közt a biliárdok is felállitvák. Epen jókor jöttem, már nagyon sokan és nagy érdeklődéssel nézik a kör, vagy ha ugv tetszik a t. ház kugli és billiard- championjának, — ki nem más, mint egyik minisztériumunknak nagytudományu tanácsosa — precis kitűnő caramból játékát és már előre látom azokat a mosolyokat, melyek majd az ellenfélnek, bukását követik.

S csakugyan, a köri könyvtáros urat, — mert hisz ő volt a tanácsos ellenfele — alaposan helybenhagyták.

„Bujában mi telhetett tőle“

(az eljátszott félóráért:)

Tizenkét krajezárt nyom az inas kezébe. De nini ott fen a sarokban mozgalmas az élet. Egy csomo ember vitatkozik, valami országos vagy helyi érdekű kérdés felett. A vitát a

kör, illetve a ház elnöke vezeti, melyből külön nősen egy hang válik ki. Kicsit rikácsoló, kicsit kiabáló, mégis a tenorhoz közel álló. Nem tudom melyikük e jeles hang anyagnak szerencsés tulajdonosa, s igy meg sem nevezhetem, de annyit mondhatok, hogy nagy tűzzel beszél és válogatott nyelven valamint erős vehemen- tiával védi kérdéses álláspontját. A kiscsoportban még ott látom a körnek egyik derék alel- nökét, a déli vasút egyik mostanában előlépett főhivatalnokát, a krisztinavárosi magán Gym- nazium igazgatóját kik a vitában mindannyian résztvesznek, élénk gesztusokkal kisérve szónoklataikat.

A billiárd asztal mellett — mert hisz tanácsosék már elvonultak, — három érdekes leventének az alakja tűnik fel. Kettő dákoval kezében a golyókat tolja, a harmadik meg ki- biczel. Az egyik arról hires, hogy a körben naponkint megjelenő és látható fejek közül ő bírja a legnagyobbat és csak szavait idézem midőn elmondom az alábbi ésetet.

„Besoroztak katonának, Esztergomba kellett berukolnom. Mint pontos emberhez illik i megjelentem a kellő időben a helyszínén. Kiad- i ták a mundért, ott hevert mellettem szép sorban a bakancs, a kék nadrág, a blouse a kravátli, szóval minden; a gyikleső is előkerült valahonnan, csak sapka nem volt még. Próbál az őrmester egyet, próbál kettőt, hármat négyet ötöt . . . tizet . . ötvenet, de biz egy se jó. Ha megráztam fejemet, hát nyolez méternyire re-