Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-15 / 15. szám

Budauest 1S94. (2.)

tassa üdvös és áldásos működését ugyanazon városházán, melyben virágos ifjúságát élte át s honnan 20 évvel azelőtt egy nagy korszak rohamos eseményei kiragadák.

A legközelebbi képviselőválasztás alkalmával 1869-ben valamint később 1872. és 1875-ben a budai Il-ik kerület választá meg képviselőjének s az országgyűlésen örömmel fogadtatván csupán törvényhozói kötelességeinek élt, mindenki által tisztelve és 1848-as bajtársai, a haza legkiválóbb fórfiai által szeretve.

Aggkoránál fogva 1878-ban a nyilvános élettől egészen visszavonult s csakis családjának élve, az év legnagyobb részét Lipótmezei nyaralójában töltötte.

Nagy horderejű félszázados nyilvános működése csak a régiebb budai polgárok előtt ismeretes ; — és a kik ismerték szerették is őt! mert tiszta jellemén kivül maga volt a szivjóság, ki ha lehetett, mindenkinek segitett, ki ellenséget nem ismert és kinek nagy szivében nem talált helyet a harag, az irigység, s gyűlölet.

Az- ifjabb nemzedék, mely nevével csak itt-ott találkozott, nem ismerte már Budának utolsó polgármesterét.

Kevessen vagyunk már kik vele harczoltunk és küzdöttünk, kik vele karöltve működtünk a régi Buda érdekében, de a hányán vagyunk, kik hozzá közelebb állottunk, mindannyian fájdalom- tölten érezzük veszteségét és áldást mondunk emlékére !

A cseléd-ügy.

i.

A cselédügy rendezése tárgyában a fővárosi egyesület Bosányi Iván egyleti tag javaslatára a következő emlékiratot, illetve szabályrendeleti tervezetet terjesztette a székes főváros tanács elé:

A gazda és a cseléd közötti viszonyt szabályozó 1876: XIII. t.-cz. életbelépte óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ama viszonynak törvény utján való szabályozása nem felelt meg annak a várakozásnak, a mely e törtörvény alkotása idején oda irányult, bogy e

50 asztal. Az emeleti helyiségben vannak a billiárd valamint a kártya-asztalok. A helyiség köröskörül mithologiai festményekkel van di- szitve. Ez egy internationális kávéház, lehet mondani az idegenek találkozási helye. A föld kerekségén megjelenő nagyobb lapok egyes számai, köztük persze magyar lapok sőt képes magyar lapok. Útmutató, a mi itt nálunk, sajnos, nincsen. Ez az mit röviden e hires kávéházról beszélhetek. Vannak itt még sok szép számos kávéház.

Utunkat folytatva még tovább északnak és egy Havre városba és ez Hamburg. A hamburgi kávéházak száma szinte kevesebb. Itt nagyszerű kneipek azaz sörházak vannak. Egy kávéház, mely szemembe ötlött a vizen van épitve czölöpökre és egy hid vezet be a kávéházba. A kávéház fehér szinü s úgy néz ki mint egy kristály-palota. Köröskörül lehet járni és rajta asztalok vannak, közepén pedig fedeles helyiség az eső ellen. Más nincs mit e nagy hatalmas és gazdag városról, mely bennünket érdekelne, beszélni. A város kolera folytán hanyatlott a kereskedelemben. Csak magam a Sant Pauli-féle mulató részen 100 pinczér- nőt láttam koldulni. Csak azt ajánlhatom, hogy ne induljon valaki talán el külföldre szerencsét próbálni abban a reményben, hogy talán meggazdagodnék. Itt a legjobb és maradjon minden ember hazájában, hol senki még éhen nem veszett el, ha dolgozni akar.

Ácz Gyula.

BUDA és VIDÉKE

módón meg fognak szűnni ama visszás helyzetek és egészségtelen állapotok, a melyek a cselédszolgálat terén, kivált a fővárosban, állandóan fenforogtak. Sőt mi több, a panaszok egyre szaporodtak s ez idő szerint a csalédtartók helyzete hovatovább tarthatlanná kezd válni, daczára annak, hogy törvényünk semmivel sem áll hátrább a müveit külföld hasonló szabályainál s hogy az a gazda és a cseléd közötti viszonynak csaknem minden részletére kiterjeszkedik. Ez utóbbi körülmény tanusitja legszembetűnőbben, hogy a baj nem cseléd és a gazda közötti viszony szabályozatlan voltában rejlik s hogy tehát annak orvoslására is más irányban keresendők az eszközök.

Tényleg a legtöbb külföldi idevágó törvény még a század elejéről való (a poroszországi 1810-ből, a szászországi 1836-ből, a bécsi 1810-ből), mig némely államban épen semmi törvény se szabályozza e viszonyt (mint Fran- cziaország), vagy csakis a kérdések elintézésére szolgáló hatóságok illetékessége s eljárás módozatai meghatározására szorítkozik (mint Anglia).

A főváros rohamos fejlődésének egyik következménye egyrészt az, hogy számos vidéki egyén, legtöbbször parasztlány keres itt szolgálatot, a melynek aztán megfelelni nem képes, másrészt pedig az a szomorú tény, hogy a város népessége szaporodásának arányban növekszik az erkölcstelenség is, a melynek alanyai első sorban az alsóbb néposztályból — tehát a cselédségből is — kerülnek ki.

Ebben a két körülményben rejlik a baj, a mely orvoslásra vár. A cselédek általában iskolázatlanok, és a rosszak és erkölcstelenek.

Az első hiányon cselédképző intézetek lé- tesitése segíthetne. Erre nézve ugyan a kezdeményezést a főváros közönsége megragadhatná: de mert a gyakorlati kivitel a közel jövőben nem igen remélhető, egyelőre a második és lényegesebb baj sürgős orvoslásának eszközei keresendők.

A cselédek áltanos erkölcstelenségének, (s a mely okozza részben azt is, hogy magukat szakmájukban nem képezik) főfő oka azok nyilvántartásának és igy megfelelő ellenőrzésének teljes hiánya.

Közel ötvenezer cseléd és e fővárosban és ez az óriási mennyiségű nőszemély úgyszólván minden hatósági ellenőrzés nélkül van. Ennek az állapotnak csak természetes folyománya, ha a cselédek nagy többsége rósz utakra téved, még hogy a cselédtartó a legritkább eseteken lehet arról biztos, hogy kit vesz hazába.

Yiszaköveztetve tehát: ha a cselédek folyton évidencziában tartatnának és hatósági ellenőrzés alatt állanának: nem volna módjukban kósza életet élni és akkor lépni szolgálatba, a mikor nekik tetszik, ez utón pedig a ledér élettől elvonva, kiképzésükre is tübb godot fordíthatnának. Viszont a cselédtartó mindig tudná, hogy minő cseléd fogad fel s biztosabban számíthatna arra, hogy az magát megbeesüli, mert a könnyű és gyakori helyváltoztatás lehetősége meg van nehezítve.

Első sorban szükségesnek mutatkozik tehát a főváros összes cselédeinek pontos összeírása.

Erre a feladatra a bejelentő hivatal van hivatva. El volna rendelendő, hogy e hivatal előtt bizonyos meghatározott határidőn belül valamennyi cseléd birság terhe alatt jelentkezni tartozik, hogy ott minden egyes cseléd részére külön törzslap nyittassák, a mely törzslapon a cseléd nátionáléján kivül annak szolgálati képesítése, addigi szolgálatának ideje és helye — az eredmény rövid megjelölésével — bejegyzendő. Ennek megtörténte a cselédkönyvben hivatalos bélyegzővel bizonyítandó,

Az öszeirás megtörténte után a cseléd minden további helyváltoztatása a cselédkönyvben lenne — szintén bélyegzés utján — feltüntetendő (az eddigi bejelentő lapok helyett). Mihelyt a gazda a cselédet felfogadta, a szolgálatba lépés napját a cselédkönyvbe beírja s a cseléd a könyvvel a bejei, hivatalnál jelentkezik, a hol az elszegődós napja és helye a cseléd törzslapjára feljegyeztetik, könyve pedig lebélyegeztetik. Hasonló eljárás követendő a szolgálatból történt kilépes alkalmával, a mikor a cselédkönyv további adatai a törzslapra röviden szintén rávezetendők.

Április 15.

Azokról a cselédekről, a kik egy hétnél tovább vannak hely nélkül kölön törzskönyv vezetendő, a mely czélból minden cseléd utolsó szolgálatának megszűntétől számitott nyolczad napra a hivatalnál személyesen jelentkezni köteles.

A hely nélküli cselédek megfelelő rendőri felügyelet alatt tartandók és a fenti nyolcz nap elteltével okát tartoznak adni annak, a miért szolgálatba nem állottak. Ha a hivatal ezen okokat elfogadhatóknak, nem találja, a cselédet megbírságolja és figyelmeztetti, hogy ha további 8 nap alatt elfogadható ok nélkül helybe nem lép, elzaratással fog fenyittetni, eredménytelenség^ esetén pedig ismét nyolcz nap eltelte után a fővárosból el fog tolonczoltatni.

Ha valamely cseléd a fővárosból eltávozott, visszatérte után cselédkönyve csakis akkor hitelesíthető, ha időközbeni tartózkodását, illetőleg foglalkozását hatósági bizonyitványnyal igazolja.

Ezen rendszabályok már magukban lényeges javítását eredményezik a mostani helyzetnek. Gyökeres remediumot azonban mindaddig nem képezhetnek, a mig a jelenleg fennálló cselédszerző intézetek mostani szervezetükben és kivált nagy számukban megmaradnak.

Hogy ezek az intézetek menynyire nem felelnek meg hivatásuknak, sőt hogy mennyire viszaélnek azok tulajdonosai jogosítványaikkal és mennyire egyenes tényezői a cselédek rosz- szaságának, erkölcstelenségének és kikapó voltának, azt — mint köztudomású tényt — bővebben fejtegetni felesleges.

Sszükséges tehát, hogy a cselédszerző intézetek is beható rendszabályozás alá vétessenek.

Tekintve azonban, hogy itt szerzett jogokról van a szó, a melyek törvényen alapulnak, s hogy tehát a jogosítottakat azoktól egyszerűen megfosztani nem lehet, legalább olyan módozatokról kell gondoskodni, a melyek a törvény keretén belül létesíthetők.

Ilyen módozatkép mutatkozik első sorban az, hogy a főváros törvényhatósága a cselédszerző iparjog engedélyezését mostantól kezdve határozatlan ideig szüntesse be. Továbbá szükséges lenne a meglevő cselédszerző intézeteket a legszigorúbb ellenőrzés alá venni és számuk apasztása czéljából minden, még a legcsekélyeb rendellenesség esetén is, az illetőtől jogosítványát elvonni.

Mindenesetre eltiltandó az úgynevezett „kifutók“ alkalmazása, mint a melyek legtöbb esetben közvetlen okozói a cseléd gyakori hely- változtatásának s azok helyet a cselédszerzőnek, e czélra szövegezendő nyomtatványával jelentkezzék a cseléd a kereső gazdánál. Kötelezendők továbbá a cselédszerzők pontos törzskönyvek vezetésére, a melyekb a cselédkönyvek tartalma kivonatosan beigtandó s a melyekből ne csak az a nap tűnjék ki, a melyen a cseléd valahol felfogadtatott, hanem az a nap is, a melyen az helyzerzés czéljából jelentkezett. E czélból a cseléd könyvét annál a helyszerzőnél hagyja, a melynél legelőször jelentkezett; a miről ez utóbbi a cselédkönyv adatainak megjelölését tartalmazó elismervényt köteles kiállítani, a melylyel a cseléd esetleg más intézeteknél is jelentkezhetik.

Ha valamely cseléd 8 napon belül helybe állani vonakodik, e körülményt a cselédszerző az okokkal együtt a rendőri cselédügyosztálynak — birság terhe alatt — bejejenteni köteles.

A cselédszerzőnek — jogosítványa elvesztésének terhe alatt — tilos oly cselédet elhelyezni, sőt e czélból könyvébe csak be is vezetni, a kinek könyve le nincs bélyegezve, köteles lévén az ily könyvvel jelentkező cselédet nyomban a rendőrségnél feljelenteni.

A hatályosabb ellenőrzés czéjából pedig a cselédszerző intézetek, a feladatuknak eddig épenséggel meg nem felelő kerületi elöljáróságok hatásköréből kivonandók és a rendőrség közvetlen hatáskörébe helyezendők.

Csakis valóban drákói szigor következetes alkalmazása mellett remélhető, hogy ezen d.ep- ravált intézetek évtizedek óta megőrzött káros befolyása cselédviszonyainkra, idővel enyhíthető lesz.

Végül pedig, mert ezen most említett eredmény ilyetén palliativ eszközök alkalmazása mellett, legjobb esetben is csak aránylag igen