Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 1. szám

Budapest; 1894. (2 )

BUDA és VIDÉKE.

a keleti sürgöny-vonatok gyorsaságával rohan, merényletet intézve tárgyak, állatok és emberek ellen. A rendszabályozatlanság okozta a gyászos balesetet, a mi elfogja szivemet, a ravatalon da- > róczban fekvő érdekében, ép annyira/*, mintha a kinszenvedettet bibor taka^ü^..*’

Dinamitokról beszélünk, mind sem'ppi e vasútnak nevezett és szeszégetök Ííelyi érdekének szolgáló merénylet eszközéh'ez képest.

Az elöljáró úr, kívánatos lenne, hogy"' jóban járó is legyen és szivén viselve' kerülete érdekeit, a helyi érdekű vasút igazgatóságát hasonló vérlázitó belesetek kikerülése végett keresné meg a szükséges óvintézkedések végett. E tekintetben, ha a hatóság szinvakságban szenvedne, bátor vagyok javasolni, hogy a vonatmenet sebességét lassitsák és jelző lámpákkal lássák el a vonatot.

Ezt megkövetelhetjük annál is inkább, mert ott, hol e vonat iramodik, az éjjeli órákban a házak építése és biztonsága rendőri szempontból közveszélyes: rengenek a falak és megrepedeznek.

A bővebben tárgyalt szomorú játék végén legyen szabad a hatósághoz azt a kérdésbe foglalt kérést intézni, hogy mire is valók azok a szabályrendeletek ésjegyző- köny vi döntések ?

Talán csak nem azért, hogy egy emberélet megsemmisülése arra a számlára essék, hol nem azt veszik figyelembe, hol kezdődik az ember, de hol nincs vége a hatalomnak . . .

Mig a legszigorúbb megelőző intézkedések nem történnek, addig ez az eset: tetemre hivás és merénylet.

Erdélyi Gyula.

Buda jövője.

— Balázs Sándor irodalmi hagyatékából. —

Oly tehetetlen állapotban volna-e hát csakugyan Buda városa, hogy a fejlődésnek és lel virágzásnak épen minden föltétét és eszközét nélkülözné P

Hát a jó természet, a mely minden egyénnek legalább egy oly képességet ad, melyet, ha az illető felismer és kellőleg kifejt, boldogulhat általa s a mely minden egyes helynek

Vacsora után az ember nem csak „szép álmokat“ kiván, hanem diskurálni is szokott.

A malomkerekek zaja eszembe juttatta az Ip’yot, az Ipoly meg visszaidézte délutáni gondolataimat s mesélni kezdtem Asztalos Juliska tragédiájából az utolsó felvonást.

— Ugye bár, emlékszik bácsi, hiszen itt fogták ki szegényt.

— Hogyne, pedig régen történt, akkor csak liszttől volt szürke a fejem, ma már az időtől fehér.

Épen ilyen táján történt az évnek. Az asszonynyal azon spekuláltunk, mivel fizetjük ki az árendát, az előző évben rossz termés volt, a kerék többet állott, mint nem.

Nagyon jól tudom, még azt is, hogy Fi- kosné fél mérő búzáját őröltem, mikor úgy éjfél táján, a malomkerék megállott.

Azt hittük valami tuskó akasztotta meg.

Mikor a gyertyával kimentünk megnézni, akkor láttuk, hogy lány van a lapátok közt. Nemrég lehetett a vízben, de már meg volt halva.

Másnap bevittük Gyarmatra. Az öreg Asztalos ötven pengőt adott s másnap kifizettem az árendát. Szegény lányka, úgy sajnáltuk, nedves haja olyan volt mint a könyező arany, meg is sirattuk, de hálát adtam az Istennek, hogy épen az én malmom fogta meg az — a-auyhalat.

Augusztán István.

megadja fejlődhetése természetes eszközeit, csak épen Buda városa iránt lett volna oly rideg mostoha, s ne gondoskodott volna róla semmiképen ?

. ^ ^Avagy talán a jó anya gondoskodott is

; Füdv városáról, s csak népessége nem volt ké- Ajrog. e'difis- fölismerni s fölhasználni fejlődhetése föltételeit’{

Ha cseli;/kissé mélyebben vizsgálódva szét- tekinfünk is*,;azonnal meggyőződünk, hogy igen is -gondoskodíCtib és hogy e város csupán csak önmagának és-.élhetetlenségének tehet szemrehányást hátramaradásáért és épen nem a jó • kermés^etnnkr*mely nemcsak hogy meg nem '/eJf (fkéjze.ft"' róla, hanem épen oly bőkeziileg szórta* rá gazdag kincseit és adomány..it, hogy ha azokat méltányolni és kizsákmányolni képes leend, nemcsak mihamarább kiemelkedendik mostani sülyedt helyzetéből, hanem méltó testvértársává küzdheti fel magát Pestnek s mint ennek méltó fele és kiegészítő része, díszes, nagy, gazdag világvárossá és hazánknak méltó és büszke fővárosává válhatik!

De hát mik azon csudatevő adományok, kérdheti kétkedő mosolylyal az olvasó —- hogy azokat ön csak most veszi észre s miket annyi század alatt senki sem ismert fel ?

Minden habozás nélkül felelem rá, hogy e csuda tevő adományok, miket azonban épen nem én veszek észre először, hanem a miket századok óta már mindenki ismer, de a melyek kellőleg méltányolva és felhasználva soha sem voltak s jelenleg nincsenek : azok a csuda tevő gyógyforrások,

mikkel a természet Buda területét oly í agy minőségi változatosságban és gazdagságban árasztotta el, hogy párjuk talán egész földrészünkön nincs s miknek becse megkétszereződik, sőt megtízszereződik azon fölszámithatlanul kedvező körülmény által, hogy egy nagy, sőt világvárossá fejlődhető főváros kebelében van- van szétszórva.

Igen, Buda városát már a természet egy nagy világliirdőhelylyé szemelte ki. Csudaforrásai az ő jövő nagyságának, felvirágzásának és gazdagságának eszközei és emeltyűi. Ha ezeket kellőleg felhasználni és kizsákmányolni képes leend, akkor nincs mit irigyelnie sem Pesttől, sem más bármely pontjáról földrészünknek.

Hogy Buda városa nagy világfürdőhelylyé vállhassék, a természet neki minden szükséges föltételt és kelléket megadott.

Adott neki páratlan gyönyörű fekvést, szép festői és változatos környezettel.

Adott neki tőszomszédságában regényes szép pontokat (a szép zugliget, svábhegy, Lipót- mező sth.) mik mind önkényt a legkellemesebb kirándulási pontokul kínálkoznak.

Egy főközlekedési vonal fő-, úgyszólván központjára helyezte őt, hová szárazon és vizen a legegyenesebb utón, közvetlenül és a legkényelmesebben elhatolhat az üdülést vagy szórakozást kereső vendég.

És végre egy nagy és szép jövőjű ország fővárosa Buda, hová különben is számos és fokozatosan minden több idegen látogatót fognak édesgetni és vonzani az itt mind inkább központosuló politikai, kereskedelmi, nemzet- gazd íszati sőt nemzetközi érdekek.

íme ennyit tett a természet Buda városáért ! a gazdagságnak és felvirágzásnak ennyi eszközét halmozza ös3ze kebelében.

És mégis: a fentebb rajzolt sötét kép mégis illik rá : Buda városa jelenleg egy ronda, szegény és lakálytalan város!

Honnan vau ez?

Mert az emberek semmit sem tettek érdekében.

Az összehalmozott anyag meg van, itt van, de értéktelenül hever itt lábainál; mert bármily gazdagok legyenek is a természeti adományok, azokat mindenütt és mindenkor csak az emberi szorgalom, ipar s tevékenység teheti gyümölcsözőkké.

Mindaddig mig ez hiányzik, nem egyebek azok rejtett kincseknél s élő szemrehányások a közelükben nyomorgó s őket felhasználni nem tudó emberekre nézve.

De recriminatiók helyett itt is elfogadva a tényállást, ne azt vizsgáljuk, ami eddig elmulasztva lön, hanem elmélkedjünk a felett

Január 7.

hogy mik a teendők a dolgok jelen állásában arra nézve, hogy Buda városa természetes hivatásának, rendeltetésének megfelelve világfürdő helylyé válhassék.

Részletekbe, idő, hely és idevágó behatóbb tanulmányozások hiánya miatt nem bocsátkozva csak röviden és általánosságban soroljuk elő az általunk szükségeseknek tartott föltételeket.

Első kelléií, hogy e fürdőhelyiségek az újabb kor elkényeztetett ízlése és kényelmi követeléseinek megfelelőleg a lehető legnagyobb diszszel, czélszeriiséggel és kényelemmel felszereltessenek.

Második kellék, hogy az idevárt fürdővendégek számára kényelmes s ragyszerüen és fénvesen berendezett szállodák épitessenek.

Harmadik kellék, hogy Buda városa tiszta, portalan, lakályos és vonzó lakhelylyé alakítsa át magát.

Negyedik és végső kellék, hogy az idevárt hazai és külföldi vendégek számára mindazon szórakoztató és mulattató helyiségekről és intézményekről gondoskedva legyen, mik a betegek előtt is kedvesek és keresettek, de a csupán felüdülést keresők s a — tudvalevőleg rendesen le /nagyobb számú — mulatságból és szeszélyből jövő — úgynevezett kéjutazók részéről elengedhetetlen követelések.

És most újból felvéve elmefuttatásunk fonalát, lássuk a második kelléket.

Ez már épen nem fog kormány segélyre szorulni, mert ez nagy nyereményt Ígérő vállalat, mikre egyesek és társulatok is bizonyára vállalkozandnak.

A negyedik kellék szintén ezen sorozatba esik s azért bár arra más tekintetben igen is méltó, megbeszélését más alkalomra halasztjuk.

Átugrottuk a harmadik kelléket és pontot azért, mert erről hosszasabban és némileg tüzetesebben kell beszélnünk, a mennyiben igénytelen nézetünk szerint megvalósithatása a kormány segélyezését okvetlenül szükségessé és ki nem keriilhetővé teszi.

Hogy azonban a kormány ezt mily alakban tegye, országos alapból adjon-e segélyt, kölcsönt, vagy pedig maga a város által szer- zendő pénzt garantirozza, ennek megvitatása nem képezi jelen értekezésünk czélját s itt most csak annyit konstatálunk, hogy az államsegély itt aligha kikerülhető s ha fölkéretni fog, okvetlenül megadandó.

Harmadik kelléknek tehát azt állítottuk fel, hogy Buda városa tiszta, portalan, lakályos, vonzó tartózkodási helylyé alakittassék át.

Mind ez azonban annyi és oly sokféle reformmal, — közegészségi, — czélszeriiségi és szépészeti javításokkal és átalakításokkal jár, hogy arra. — hogy mindezt Buda városa jelen pénzügyi nyomorúságai között, a midőn, hogy egyebet ne említsünk, még főutczáit sem képes kiköveztetni, a maga erején, vagy pedig az állam jótállását nélkülözhető kölcsönnel eszközölhetné, gondolni eem lehet.

Hogy mik ezen teendő intézkedések, — azoknak részletezésébe bocsátkozni e helyen túl esnék feladatunkon, elvként csupán azt óhajtanok a teendő intézkedéseknél fel állíttatni, hogy a szükséges javítások ne egyes elszigeteltségben, mintegy véletlenül kikapva, hanem bizonyos előre megállapított rendszer és a fürdő tulajdonosokkal s a szállodák és közmulatsági intézetek vállalkozóival egyetemesen jól megvitatott és megállapított s szorosan körülirt terv szerint történjenek, — mert ellenkező esetben — és ez fájdalom hazánkban sőt fővárosunkban sem ritka eset — azon kellemetlen balesetnek lenne a kezdeményező kitéve, — legyen az a város vagy a magánvállalkozók valamelyike, hogy teendő intézkedései, sőt talán építkezései, hanem ütköznének is egyenesen össze a másik tél terveivel, de az összhang és szépészet tekinteteinek igen köunyeu kárára válhatnának s akkor aztán az elsietettségből vagy a kellő meg nem fontolásból eredt hiba megmarad hibának a közjó vagy egyesek rovására, vagy pedig csak nagy költséggel helyrehozható.

A kezdeményezés is leginkább a nagy tekintélyű és közbizalmat biró polgármestert illetné — és pedig annyival inkább, — merte kitűnő férfiú életének egy nagy részét a gyakorlati téren oly kiváló sikereket fölmutatni képes,