Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-03 / 35. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 35. sz. Vasárnap, szeptember 3. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A budai régi bálok. Irta : Dr. Milassin Vilmos. II. Beniczky Emil a bál bizottság leg- vidorabb, legfáradhatlanabb tagja volt. Csupa tűz, élénkség, pezsgés humor, szellemesség. A „Napkelet“, „Nővilág“, „Divat- csarnok“, „Viszhang“ stb. az akkori szép- irodalmi és divatlapok versenyeztek egymással novelákért, mert Beniczky Emil azon kor egyik legkedveltebb novella- irója volt s íme a rohanó világ két évtized alatt jóformán még a nevét is elfeledte. Fáradhat] an tánczos s vig mulató pajtás volt. De csakhamar megkomolyodott. Szerelmes lett egy kékszemü, igéző szép leányba, Erombach Bertába. Mint novellairó, mindjárt a végén kezdte a regény. Eszményképét nőül vette s a család levitte magával gazdálkodni. Búcsúzóul még vig gar?on vacsorát rendeztünk s Emil, ki úgy szerette a dalokat egyre csak azt énekelte: »Soha se halunk meg«. Nem sok idő mnlva a piros-pozsgás életerős ifjn halálhírét vettük a Tisza vidékéről. Keve József elegantiában szárnyalta túl tagtársait a bálbizottságban, melynek A „BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. Társzekerek, ágyuk beláthatlan sora követte a fényes hadsereget; roppant ostromszerek halmaza fogalmat ad a hadkészületekről, melylyel e nevezetes táborozás megindult. Tizenkét öreg ágyú, réslövő, gördült nehéz hengereken előre * tiz ökör bírta huzni mind- egyiket; ötven kisebb faltörő ágyú, harminczöt más tizfontos golyókat lövő; harminczhat csata- kigyó; nyolczvan csataágyu rézből; a többi vas volt mind; tizenkét kő-vető haubicz, tizenkét mozsár, két mázsás bombákat hajitó; nyolcz olyan, melyen három mázsás bombákra volt számítva, nyolcz pedig négy mázsányi lövegeket hajított; kisebb bombákat hajitó üstöt hoztak tizenkettőt. Ezekhez kétezer gyujtógolyó volt felhalmozva, hatezer gránát, tízezer harmincz- fontos, hatvanezer huszfontos, harminczezr tizfontos faltörö golyó, harminczhatezer csataágyukba való, négyezer lánczos golyó, nyolczezer háromfontos szakállas gömb, tizenkétezer kartács : töltött bombák, két, három, négy mázsásak tizenháromezer, kisebb fajta ötezer; kézből hajítani való gránát nyolczvannégyezer; görögtűz ötven mázsára való, kétezer nyolczszáz mázsa ólomgalacsin a muskétákhoz; huszonnégyezer ásó és csákány tűzaknák vágásához, kétszázezer homokzsák az ostromsánczok készítéséhez, kétezer darab sánczkaró, falszoritó lánczok, kapukat — Széchenyi Ödön távozása után — elnöke lett. Kevés szavú, de nyájas modorú ifjú s e mellett szerfelett gavallér, párbaj-ügyekben valódi tekintély, kinek szava parancs volt a viszálykodó felek előtt, bár ő maga életében alig vivott párbajt, szelid, kedves modorával kit is bánthatott volna meg? Csak a halál volt könyörtelen hozzá, nagyon korrán ragadta ki szerető körünkből. Bulyovszky Gyula lett utóda a bálbizottságban. 0 is a csendes emberek közé tartozik ma már, pedig mily szellemes, élénk csevegő, finom modorú, ékes szavú udvarló volt s ebben nem volt nagyon exclnsiv, egyszere hat nőnek is udvarolt s ezek közül legalább négy rajongott érte, mert mézédes szavaival nagyon értett a női szivek megbóditásához. Róla elmondhatni, hogy egész életében a nők lovagja volt. Egy negyedszázad előtt (1867-ben) együtt voltam vele a párisi világkiálli- táson s együtt beutaztuk nyugot-Európa nagy részét. Engem, ki azon időben még fiatal ember vallék (s mellesleg megjegyzem: a bálbizottságnak mindvégig jegyzője) a müveit külföld minden látványossága érdekelt s napokat tőitek a múzeumokban, mialatt kisérő társam: Bulyovszky Gyula legszenvedélyesebben csak a nőket tanulberontó petárdák, ötszáz ostromhágcsó, ugyanannyi tűzdárda, akkor még legújabb találmány, a törökök sohasem kóstolták még; ötszáz keresztvasas kasza ; ötvenezer csatacsillag, kétszázezer vashorog, kétezer szurokkoszoru, öt mázsa terpentin, húsz mázsa olaj, gyujtószerekül, kétszáz mázsa salétrom, ugyánannyi kén; — egy egész pokol kiállítására elegendő készlet. Hát a szultán mit csinált? Őseinek nagy győzelmeit olvastatá fel magának a háremben. Konstantinápoly elfoglalását Mohammed által, a csaldirani ütközet leírását Szelim alatt, Rhodus meghódítását, Belgrád eles- tét, s midőn őseinek nagy tetteire vére felhe- vült: akkor előparancsolá lovait, szolákjait, cső- kodárjait; megfuvatta a trombitákat, talpra állított hatvanezer gyalogot, tizer lovast, és megindult velük — vadászni. Szüntelen vadászott; ez volt egyetlen nagyravágyása. Vadász-kisérete egész hadsereg volt, vadászata egész utazás, hajtóvadászatai valódi csaták, a csataldsei vadászaton csak ember elesett har- mincz! képzelhetni ebhői a vadak számát. Egyszer havas tél derekán udvarával rendre hajtotta a kirkkilcsei, aidósi és karinabadi erdőket; a kényelmes basa urak, háremnöveltek fáztak nagyon, utoljára könyörögtek neki, hogy menjenek már haza Adrinápolyba. Akkor meg aztán egy lovaglásban hazavitte őket; busz óráig le nem szállt a lóról, sem, ő sem kisérői, fele az utón lehullott a fáradságtól. Ebben a vadászatban csak tizenkétezer embernek fagyott el a lába. A magával hordott Dülbendagaszi jegyzete napról-napra, minő hőstetteket követett el a mányozta mindenütt, az összes nemzetek nőit ismerni vágyott. A müveit nőkkel való eme folytonos foglalkozása finomitá meg Ízlését s tette a legszellemesebb csevegővé, Élez, szellem szikrázott szavaiból s kétértelmű nem volt soha. Mint irót már ismeri az újabb nemzedék is. A „Nefelejtsenek alapítója, egyideig a „Hölgyfutár“-nak s a hivatalos „Sürgöny“ napilapnak is szerkesztője volt. A magyar tárczairók közt a legelső helyek egyikót foglalja el. Kortársai magyar Jules Janinnak nevezték. Oly filigrammszerü. könnyed játszó irályu tárczákat ma alig olvashatni. Egy akkori bírálója azt jegyzó meg tárczáiról; a szellemességek mo- s ai g n e-ja. Élő egyetlen fia, miniszteri magas hivatalnok, irodalmilag szintén igen müveit férfiú, méltán megvárhatnánk tőle, hogy atyjának a lapokban elszórtan megjelent költői szép tárczáit pár kötetben összegyűjtve, kiadja. Gyöngysorok lenének ezek irodalmunkban. L é g r á d y Lászlót pár óv előtt mint az egyesült fővárosi takarók- póntár budai komoly főpónztárnokát ismerte a főváros s ki kereste volna benne e komoly, beteges hivatalnokban a bálok legfáradhatlanabb tánezosát, a tánezosok padisah e vadászatok alkalmával. Ezek foglalták el a török birodalom történetének lapjait. Voltak udvari költők, a kik versekben is megénekelték, ha a szultán nyolczvan lépésnyiről eltalálta a vadat nyilával, A hajtóvadászatok kerületébe néha medvéken és farkasokon kívül bujdokló zsiványok is kerültek, azokat azután a vadászat végével különös gyönyörűségül szokták a szultán előtt karóba huzni; ez volt a legnemesebb vad. Ez ilyen mulatság belekerült néha „egy egyiptomi kincs“-be. A képletes keleti nyelv ezzel a kifejezéssel nevez meg hatszázezer aranyra menő összeget. A hadsereg pedig félév óta nem kapott zsoldott és kenyeret. Mohammed nem gondolt semmire a vadászaton kívül. A népmonda azt tartá felőle hogy valaha a trónró1 letaszított Szelim átkozta őt meg azzal, hogy soha nyugta ne legyen, mindig lovon üljön, s még se legyen belőle semmi dicsősége. Az átoknak csodafoganattal kellett bírni, mert Mohammed később sérvet kapott s fájdalmat okozott neki a lovonülés, mégis kénytelen volt vadászni s újra vadászni, mialatt a nemesebb vadak egyenkint estek el a keresztyének csapás! alatt. Mikor az ozmán birodalom minden oszlopa összeomlással fenyegetett, a szultán nem tett egyebet, mint vadászott. Hónapokat eltöltött Laissza környékén haszontalan olcsó vérontással; mig a harezmezőn egyik kudarcz a másikat érte. Mintha nem mint uralkodót, de még csak mint muzulmánt sem érdekelné a török birodalom sorsa. Ott az erdők között kellett őt felkeresni a külhatalmasságok követeinek, ott töltötte az
