Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-23 / 29. szám
Budapest 1893. (2.) getik, üdvös, nagy munkát végeznek, de azok is, kik feledve a múltat, egy kerület jövője érdekében áldozatot hoznak! Rákos István. Állandó színházat Budának! Van Budának állandó szinkáza — de hogy nincs benne köszönet, azt konczedálom. Ez az állandó színház a várszínház, melyben játszanak egynéhány hónapon keresztül egy évben s még a mikor játszanak, akkor is csak 3—4 előadás van egy héten. Szó a mi szó, a várszínház nem elégíti ki a budai müveit és szinházbajáró közönség igényeit. Budának állandó szinház kell, melyben télen-nyáron, tavaszszal és őszszel, szóval mindig legyen előadás. Természetes olyan erőkkel, a kik képesek megfelelni a fővárosi közönség követelményeinek; mert Dicsőffy Lóránt szerezte műélvezetet köszönjük — de az legíölebb falura való. Van egy második színházunk is (bocsánat ezért a zsurnalisztái nagyításért, melynek helyesen igy kellene állnia: Van még egy deszka bódénk is, melyet a költői lelkületüek, kik mindent rózsás színben látnak, „színkörének csúfolnak . . . van kérem még egy színházunk : a krisztinavárosi színkör. A mi az itten nyert műélvezetet illeti, azzal a budai közönség úgy nagyjában meg van elégedve. Krecsányi meg tesz minden lehetőt, hogy a közönség és a sajtó kritikáját megnyerje. (P) Hanem lehet igenis panaszsza a főváros illetékes köreire, kiknek kezében a két fővárosi — a krisztinavárosi és városligeti — színkörök ügye nyugszik. Ez a tisztelt bizottság minden esztendőben megszavaz, többek között egy summát a budai színkör javítására. El kell ösmernünk, hogy ez nemes és loyalis cselekedet. Csakhogy nem érünk vele semmit. A budai színkörnek csúfolt deszkabódé soha, a míg állani fog, modern szinház nívójára nem emelkedhetik — ezt elösmerte ma a szinköri bizottság is. Esztendőről-esztendőre javítják a színkört. Betetőzik újra. Javításokat eszközlenek a nézőtéren. Kitatarozzák a színpadot. Furnak- faragnak, mázolnak, gyalulnak, sikálnak s mindennek semmi baszna. A javításokba fektetett tömérdek pénz meg sem látszik. A színkör a folytonos javításokkal olyannak látszik, mint egy régi ruha, hiába föstetik, hiába alakítják azt tízszer és tízféleképpen által . . . régi marad az mindig. Épp így vagyunk a színkörrel, deszka bódé marad az mindig, nem lesz abból soha — magy. kir. dalmű színház. Sokkal ajánlatosabb volna az évenkénti javítások horribilis summáját összerakni és abból egy nagyszerű, modern és a mai kor kívánalmainak megfelelő színházat építtetni. Ha még hozzá vesszők azt, hogy a várszínház igy teljesen fölöslegessé válik és magán vállalkozónak kiadható bérbe, az igy nyert bérösszeg is jelentékenyen megkönnyítené a főváros e czélra való költségeit. Több oldalról tölmerült az a terv, hogy az uj dunai hidak elkészülésével egyszerre elkészüljön az ötödik a vígszínház is, Budának valamely alkalmas pontján. A terv szép, azt elösmerem és Buda fejlődésére nem bírna a terv semmi hátránynyal, legíölebb csak újabb lendületet nyerne ezáltal Budának már-már megindult fejlődése. Banem azért a budai színházba járó em- ber egy sem lelkesül ezért az eszméért. Nem lelkesül pedig azért, mert ennek a vígszínháznak a fölépülésével tökéletesen el volna vágva az állandó szinház felépítéséhez- tűzött minden fonala a reménynek. A vígszínházban örökösen a vigjáték, ez a kaczagtató drámai műfaj, volna és lesz is, ha t. i. a vígszínház meglesz műsoron. Pedig hát a budai közönség megköveteli a komoly darabokat, a drámát, tragédiát és operát is. Minthogy pedig a buoai közönség a vigBUDA és VIDÉKÉ szinház felépítésével más színházat nem remélhet, úgy arra volna kárhoztatva, hogy vagy a vígszínházba járjon vagy pedig menjen el komoly darabokat meghallgatni — O-Budára. Látom, hogy már nagyon is bele mélyed- tem témám tárgyalásába. Legyen tehát szabad még egy nehány megjegyzést tennem, hogy a miért követeljük mi budaiak a színkör helyébe az állandó színházat. Először is merő loyaliíásból. Nem akarjuk, hogy 0 Felsége az épülő uj palotájából a budai színkör „kutya-kaparó,, féle képét szemlélje, a mi bizonyára visszatetszést szülne az udvarnál. Másodszor pedig azért, mert meg akarjuk kímélni a fővárost az évenkinti „színkör-javítások“ ez. tételre fordítandó költség-összeg czél- talan kiadásától. Harmadszor, mert olyan hideg tavaszi napokon, mint a milyenek napjaink voltak a színkör megnyitásának első hetében, színkörbe járni merő képtelenség. A színkörben oly rémitő hideg van, hogy az ember majd megfagy. És csak erős meghűlés koczkáztatása mellett lehet eljárni ilyenkor a színkörbe. (Tudja ezt Krecsányi, a hűvös napokon csak úgy kong a szinház az ürességtől. Olyan kevesen vannak ilyenkor, hogy az ember szinte az ujjain számlálhatja meg a közönséget.) És végül pedig haladéktalanul követeljük az állandó színházat azért, hogy a íőztől legalább félig-meddig biztos színházba járhassunk. A budai színkör . . . pardon: a budai alkotmány a lehető legjobb tűzmatéria. Egyszer gyuladjon csak ki egy gyomorult oldal- kortina is, el van veszve az egész szinház. Leég a fekete földig az egész bódé. És a jó sors tudja, milyen és mekkora szerencsétlenség szár- mazhatik ebből, mert a deszka, a kátrányos tető és a viaszkos vászon díszítések roppant hamar lángra kapnak, hogy a színkör egyszerre kigyul köröskörül, teljesen elzárva a közönség elől a menekülés útját. így azután nagyon könnyen ismétlődhetik a bécsi Ringtheater égése alkalmával történt gyászos szerencsétlenség. Ezek voltak szavaim az állandó szinház érdekében. Nem uj szavak, az bizonyos. Ha a fővárosi színkör-bizottság figyelembe veszi szavaimat, úgy lehetetlen, hogy ne ahhoz a meggyőződéshez jusson, a melyhez jutott már annyi budai ember s jutottam én is, hogy: haladéktalanul kell állandó szinház Budának ! S G Egy jó iskoláról. A budapest. fő- és székvárosi I. kerületi nyilvános községi polgári és felsőbb leányiskola tizenkettedik értesítőjét küldötte be annak kitűnő igazgatója Pora Ferencz, a kinek az intézet létesítése körül feledhetlen érdemei vannak. Az értesítő bevezetéséből kiemeljük a következő részt: „Végre-valahára elértük a czélt, mely 5 év óta szemünk előtt lebegett: a polgári leányiskola átalakult 6 osztályú felsőbb leányiskolává. Nehéz volt a küzdelem a közérdek és egy szívósan és ravaszul védelmezett magánérdek közt; de a győzelem biztosítva volt abban a pillanatban, a melyben a kérvényező szülők és kerületi bizottsági tagok élére állott dr. Fáik Miksa, az I. kerület országos képviselője. 0 vezette a polgárság küldöttségét a tek. Tanácshoz ; ő támogatta az ügyet szóval és tollal; ő eszközölte ki a nagymélt. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ur jóváhagyását. A budai szülők egy régi óhaját teljesítette a fő- és székváros tanácsa, midőn számos érdekelt szülő kérelmére a várbeli polg. leányiskolának Y. és VI. (felsőbb leányiskolái) osztályokkal való kibővítését elhatározta. A tanács nem zárkózhatott el az általunk felhozott nyomós okok elől s a kérelem teljesítése által nagy mértékben kötelezte le magának a szülőket. A gondos szülő nem határozhatta el magát arra, hogy leányát a pesti oldalon levő felsőbb leányiskolákba küldje, tudatában annak, mennyi erkölcsi és egészségi veszélynek van kitéve a hosszú utón; valakit pedig kísérőül felfogadni, annyira megdrágítja ez különben is drága iskolák látogatását, hogy le kell róla mondani. Julius 23 így történt azután, hogy sokan önként ismételték a IV. osztályt, vagy pedig beléptek, ha ugyan sikerült, a tanitóképezdébe, holott nem is volt szándékuk a tanítói pályára lépni s mind e helytelen lépés csak azért történt, mert nem volt hozzáférhető felsőbb leányiskola. Ezeknek előrebocsátása után áttérhetünk arra a kérdésre: Mi a felsőbb leányiskola czélja és alapelve ? A felsőbb leányiskola czélja, alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai élethivatásukra szükséges általános műveltséget szerezhessenek. A czél elérésére, mind a tanrendszernek és tantervnek megállapításánál, mind az egész oktatás meneténél, mind a növendékek fölvételénél a következő alapelvek szolgálnak irányadókul : 1. Az iskola növendékeinek lelkét a jó, a szép és az igaz iránt valósággal megnyerni iparkodik s gondosan kerüli mindazt, mi csak álműveltséget eredményezne. 2. Kerüli továbbá a műveltség minden luxusát is és csak azt tanítja, a minek ismeretére nem csupán néhány növendéknek, hanem általános műveltségük érdekéből mindazoknak szükségük van, kik e tanintézetbe lépnek. 3. A nevelés, oktatás és tanítás mind czélját, mind módszerét, mind a tananyagot illetőleg a positiv életviszonyokhoz és mindenek előtt a női egyéniséghez s ennek jogosult sajátlagos- ságaihoz alkalmazkodik. 4. A tantárgyak s a tanítandó ismeretek mennyiségére és mértékére nézve még a következő szempontok irányadók, u. m. a) hogy csak az és annyi taníttassák, a mit és a mennyit az egyes tanfolyamokban a rendelkezésre levő idő alatt s a növendékek előképzettsége szerint, kellő alapossággal lehet megtanítani, még pedig ugv, hogy a tanulók a tanultakat értsék is és adandó alkalommal megfelelő biztossággal alkalmazni is tudják.“ Nem hagyhatjuk említés nélkül, midőn e jó iskoláról beszélünk a kitűnő tanári kart és Kassits Péter miniszteri osztálytanácsost ki a miniszterhez beadott memorandumot szerkesztette és Rózsavölgyi Gyula fő- és székvárosi tanácsost sem. A polgári leányiskola I. és II. osztálya már az 1893/94. tanév kezdetén leköltözik a Krisztinavárosba. Legmelegebben ajánljuk a szülők figyelmébe. Az idegenek forgalma a fő- és székvárosban. Halhatatlan Széchenyi István látnoki jóslata bekövetkezett. „A haza fő- és székvárosa legyen gyú- központja, lüktető eleme, visszhangja az országnak s a nemzetnek.“ Évtizedek előtt komoly intézkedések történtek arra nézve, hogy Budapest fekvéséhez mérten : a Duna folyama, a kies budai hegyek, a természetadta gyönyörű fekvés, a páratlan Dunapart, e drága hon kincse, a fő- és székváros méltó képe maradjon ! A honalkotás ezer évi forduló méltó ünnepélyéhez közeledünk. Hivatott férfiak tanácskozásokat folytattak aziránt, hogy minő eszközök és módok foganatosíttassanak, hogy a fő- és székváros idegenek által gyakori látogatottságnak örvendjen. A fő- és székváros jelenlegi mintaszerű építkezései, a megtartott országos kiállítás oly tényezők az akkor itt megfordult idegenek gyakoribb visszatérésére, melyek kétségkívül kívánatosak. Az eziránt folyt tanácskozások oly közhasznú intézkedéseket határoztak, melyek remélhetőleg eredményteljesek lesznek. Igen, a külső formalitások fognak a központba idegeneket vonzani. De hogy arra biztosíték nyujtassék, hogy az itt megfordult idegen gyakran, szívesen jöjjön a központba, ez főleg függ a fő- és székváros társas szellemét előmozdító éber lakosságától is. Nézzünk körül : megvan-e a biztosíték arra, hogy a nyilvános hatósági intézkedéseken kívül a lakosság is igyekezzék e közhasznú czelt előmozdítani ? Apáthia, vagy előzékenység mutatkozik-e ? Főuraink számosabbjai el-ellátogatnak Európa nevezetesebb fővárosaiba, tesznek ismerkedéseket,
