Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-23 / 29. szám

Budapest, 1893. (3.) BUDA és VIDÉKE Julius 23. rábirják-e a külföldi uagyurak hajlamát, hogy houunkat, fő- és székvárosunkat gyakran meg­látogassák ? Egyes esetekben igen, nagyjában nem. A nálunk megfordult külföldi irók is hé­zagosán ismertetik hazánk leírását. Még egy Madame Ádám sem birt egy jó munkát Írni e thémáról. A nagykereskedők, kik üzleti össze­köttetéseik által ugyanabban a helyzetben vol­nának, hogy az anyagi érdekeken kívül a kul­turális, népismertetési, földrajzi viszonyokról is tennének külföldi ismerőseik közt említést, azonban a „Times is money“ sokkal hatalma­sabb, mintsem közhasznú, közművelődési viszo­nyokra kiterjeszkednék. A magyar középosztály, mely traditionális nép- és vendégszeretetén kívül egyebet sem nyújthat e téren, remélhetőleg adandó alkalom­mal megállandja helyét. Kívánatos, hogy igy legyen. Nem értünk ezalatt napok, heteken át tartó mulatozásokat, de kívánjuk, hogy a fő- és székvárosban élő középosztályu ember ne ragadtassa el magát az anyagi korszakban divatos önzési visszavonulás által. Ha teljesen tárt karokat nem is nyújthatna az idegennek, de bilincselje őt le szívélyes előzé­keny bánásmódja által. A nép ama zöme, mely a szegénységen kiviil csak jó szívvel rendelkezik, mutassa leg­alább azt meg, hogy sajátságos polyglott alko­tásunk daczára megőrzi a magyar népszokás ere­detiségét. Az idegen legeltesse legalább az eredeti népszokáson kiváncsi szemeit. Vigye ő e látottat az idegen honba s czáfolja meg az eddig e honról téves alakban megjelent ismer­tetéseket. A hatósági nyilvános intézkedések kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy töme­ges idegen látogatás lesz a fő- es székváros falai között s a szívélyes fogadtatások emlékül maradnak az itt megfordultak emlékezeteiben. Tengerre, Keletre magyar! Ez érvényesít­tetik a világforgalmi salonichi vonal s a Vas­kapu szabályozása bevégeztével az előkészítő bizottság ama határozata által, hogy a szom­széd keleti tartományok képviselői intézkedend- nek aziránt, hogy e Kelet és nyűgöt közti drága hon metropolja a szomszéd keleti tartományok lelkes lakosai minél számosabb látogatása által kitüntettessék. A szállodások, vendéglősök, kávé­háztulajdonosok. bérkocsisok, forgalmi intéze­teink bizonyára lelkesülten megragadandják az alkalmat ez örvendetes ténynél, hogy az irántuk táplált igények teljesítése minden tekintetben kifogástalan legyen. Hozott az idegen forgalom előmozdítását czélzó fővárosi előkészítő bizottság egy hatá­rozatot, mely a társadalomra appellált. Hogy állunk e kérdéssel? Az önzetlen magyar társadalomra minden­kor lehetett jogosan számítani. Örvendünk a kimondott határozat alapján életbe léptetendő fő- és székvárosi társas egylet megalakításán. Annak szervezése bizonyára olyan leend, mely méltó azon hivatott férfiakhoz, előkelő polgá­rokhoz, kik azt életbeléptetendik. A klubbok, különféle körök, különleges érdekeket képviselnek. Lesz-e a fő- és szék­városban alakítandó társaskör által oly szervezet, hol jól fogja magát érezni a főúri osztálytól kezdve a lakosság minden osztálya ? A zászló ki van bontva. Az ige legyen testté ! Örvendjünk, hassunk közre mindnyájan, hogy Széchényi mondása: „E drága hon köz­pontja, Budapest fő- és székvárosa tárja fel Európa előtt művelt lakosságának előzékenysé­gét idegenekkel szemben“ —rajtunk ne múljon. Hassunk ! Alkossunk ! Fejleszszünk jólétet, egészséges társas szellemet mindnyájunk meg­elégedésére ! Stein Sz. Mór. Törökbálint. A „Buda és Vidéke“, mint helyi érdekű társadalmi lap, t. olvasóinak hű tükrét czélozván adni os Budáról és annak regényes környékéről ; tehát nem vélek haszontalan dolgot mivelni, ha megkísérlem a fő- és székváros n. é. közönsé­gére nézve nem csekély jelentőséggel biró „nyaralás“ szempontjából — ezen a vasúti köz­lekedés igen kedvező voltánál — mondhatni közvetlen közel fekvő kies táju falut meg- ösmertetni. Ha követ a nyájas olvasó, elvezetem ebbe a három oldalról erdőkoszorúzta völgyben el­terülő tündéri vidékre, mely a történetileg neve­zetes Nagy-Török Bálintról nyerte elnevezését. A Törökbálintra érkezőnek szives tudomá­sára szolgál az első benyomás a vasúti állomá­son, hol a rendelkezésére álló társas- és egyéb bérkocsik mérsékelt díjszabása elkerülhetővé teszi a különben eléggé jó karban tartott és kellően befásitott utón való gyönge negyedórányi séta- gyaloglást a községbe. A környékén emelkedő és aljában nem is olyan régen még szőlőkkel borított erdős hegy- lánczolat páratlan szép fekvést kölcsönöz a különben is csinos községnek, melynek fákkal gazdagon beültetett utczáiban a külső csin és tisztaságban egymással vetekedő lakházak idylli csoportozata és az utczák egyszerűségűkben is lebilincselő berendezése valóban kellemes hatást gyakorol miudenkire. Egészben véve a község környékét igen változatosan alakította és busásan áldotta meg szépségével a természet. Közel a faluhoz, avval szinte összefüggő- leg terül el a község alsó részén az urasági „akáczos“ erdő, mely az itt időző nyaralók kis „városligetje“ ; itt sétálgat az évente circa 200—300 családot tevő nyaraló közönség szine- java és itt játszadozik a gyermekek hadserege. A község felső — várbeli — részének foly­tatásában az u. n. úrbéri erdő kínálja a magányt- kedvelőknek a sűrűség mélyében elhelyezett padjait. Közeli kirándulásul kínálkozik a biai hegy­ormon levő „Iharos“, mely e gyönyörteljes tájékra a legszebb kilátást nyújtja: csodálandó a ter­mészet mesterkéletlen szépségeit; — ennél sok­kal érdekesebb s nagyobb élvezettel szolgál a már a szomszédos Fehérmegyében, de szintén még elég közel fekvő „Kutyavár“, mely a gyö­nyörű panorámán kiviil tengerszemhez hasonló tavával is kellemesen lepi meg az oda ki­rándulókat. ^ * * A tartózkodhatási viszonyok teljesen ki­elégítők ; — van e községben annyi és olyan üzlet, a mennyit és a milyet még bármely vidéki városban is hiába keresnők. Van itt három fűszer- és csemege-keres­kedő, ugyanannyi mészáros és sütő; van továbbá számos szatócs, négy korcsma és egy nagy­vendéglő, olyan díszesen berendezett kerti és egyéb helyiségekkel, hogy még a fővárosnak sem válna szégyenére. ^an a községnek saját orvosa is, a ki helyben lakik és ügyességénél fogva felette kedvelt; a gyógyszertár pedig épe, n most nyittatik meg. A fürdő és uszoda, valamint az itteni czukrászda is kellemesen elé- giti ki az itt tartózkodók igényeit. * * * Tekintve, hogy a filloxera pusztítása foly­tán eredeti bortermelő keresetében megrövi­dült, e községbeli lakosság megélhetése C3ak a nyáron át üdülés czéljából kiköltözködő fővárosi közönség mindinkább tömegesebb és hosszabb állandóbb jellegű tartózkodásra való ideterelése által leszen biztosítható, a községi helyhatóság időszerűnek látta egy szépitészeti bizottságot alakítani, melynek feladata a lakosság jóllétét és kényelmét előmozdítani. E bizottság megalakulásának köszönhetjük immár, hogy Törökbálint utczáin nyáron át rendesen locsoltatnak és éjjelenként ki világít­tatnak. Szinész-menhely. Az országos színész-egyesület kormányzó tanácsa egy nemes terv létesítésén buzgólkodik, elaggott színészeknek menhelyet tervez. Úgy tudjuk, hogy vidéki városaink közül többen, jelesül Rima-Szombat házat ajánlt fel a szinész-menhelynek. Ez szép és humánus cselekedet. Mi azt hiszszük, Rima-Szombat egy kicsit messze van az országos színész-egyesület kor­mányzó tanácsától. E fajta menhelyekben az aggastyánok sokat békétlenkednek, az öreg kor­ral járó elégedetlenség viharokat okoz, nehéz azt és költségbe kerül messziről intézni. Vessünk csak egy pillantást a honvéd- menházra és úgy tapasztaljuk, hogy sok baj van itt, elég gondot ád a vezetés nemcsak a parancs­nok tapintatának, hanem a választmánynak is. E menháznak Budán, vagy Buda vidékén kell létesülni, állami és társadalmi segélylyel. Vagy építsenek, vagy keressenek és bizonyára talál­nak is egy arravaló kastélyszerü épületet. Ez a vidék eléggé nyugalmas, a kormányzó tanács közel van és intézkedhetik, mikor szük­séges. Körösi József most czikkezett arról, hogy a főváros milyen könnyelműen árulja telkeit gyári és ipari czélokra, de egy szóval sem em­lékezett arról, hogy ő elítélné, ha a főváros humánus czélokra ad telket. A balparti rész szegénuyházakra, men- helyekre nem alkalmas, erre Buda van ren­delve. Itt kell azoknak felépülni az egészséges levegőn, hol a nyugalom és üdülés biztosabb. Megvagyunk győződve, hogy felszóllalá- sunkat az országos szinészegyesület kormányzó tanácsa figyelembe veszi és tapogatódzni fog alkalmas helyről. A vidéket Feleky Miklós jól ismeri, ő mindenesetre talál ilyen helyet és be­folyása valamint közkedveltségével állami, me­gyei és társadalmi segélyt is eszközöl ki. Leányfalun vagy Verőczén talán lehetne találni ilyen helyet, ha a fő- és székváros nem tudna kijelelni és létesitéséhez megfelelő áldo­zattal hozzájárulni. Eléggé kárhoztatjuk, hogy a tanítók Ottho­nát nem itt Budán építették és mindenáron Pestre törekedtek. Később fogják belátni káros hatását. Mi a menhelynek legalkalmasabb helyéül Budát vagy Buda vidéke't tartjuk. Tegye magát érintkezésbe a kormányzó tanács Feleky Miklós utján s Bényei István bevonásával Bodiz László és Kontra Kálmán főszolgabirákkal, kik meg­adják a kellő útbaigazítást. Vegyék figyelembe, hogy Rima-Szombat egy kicsit messze van. Budai fürdők és vizek. Mattom Erzsébet-sósfürdöje. Mélyen elrejtve a budai hegyek között, ott, hol az ősz Gellért-hegynek emelkednek magas sziklafalai, a hegyektől félkör alakban körülövezett kelenföldi sikjon fekszik az Erzsé- bet-sósfürdő. Maga a fürdő-telep egy pompás park ár­nyékos sétahelyekkel, illatos virág-ágyakkal, Íz­léses facsoportokkal, kitűnő keserüviz-források- kal, díszesen körülvett és befedett kutakkal, fürdő-, lakó- és gépházakkal, gyönyörű villákkal, elegáns vendéglőkkel. Ezen épületek meglehetős szétszórtan feküsznek a parkban. Az épületekre árnyékos fák lombsátora borul, a földet ifjú zöldben pompázó bársony gyep takarja, mely mint óriás szőnyeg tarka virágokkal van kihi- mezve. A fürdő levegője tiszta, portól mentes, balzsamos, vize kitűnő összetételű : predestinálva van arra, hogy gyógyító-, üdülő és nyári tar­tózkodási hely legyen. A kesertivizeket rendszerint a piaczról szerzi be az ember. Az Erzsébet-sósfiirdő az egyetlen hely, hol a keserüviz a forrásnál ma­gánál használható ott hol erejének teljességében felbuzog. Itt a keserüvizet nem csak isszák, de fürődnek is benne. A fütdő-telep középpontja a fürdőház. Dí­szes emeletes épület ez, az emeleten minden kényelemmel felszerelt vendégszobákkal, a föld­szinten 65 márvány-, czink és rézkádakkal el­látott, kitünően berendezett fürdőszobával. Ezen fürdőszobák felszerelésüket, berendezésük czél- szerüségét, elegantiájukat illetőleg ritkítják pár­jukat. Itt van a pompás ivócsarnok is; alatta az Erzsébet-forrás. A fürdőkhöz a vizet az Erzsébet-forráson kívül még hét ezzel meglehetősen hasonló ösz- szetételü forrás szolgáltatja. Ivásra a fürdő-te­lepen az Erzsébet-forrás vizét használják. A vizet emelőgép vezeti a kristályüvegből készült víztartóba, honnan csapon bocsátják a kurát- használók poharaikba. A villák, lakóházak csinosak, szép fekvé- süek, a szobák egészségesek s minden megki­1 e. A

Next

/
Thumbnails
Contents