Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 28. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 28. sz. Vasárnap, julius 16. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIY ÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Hazafiság a nemzetiségnek! E büszke jelszóval gyűjtötte össze boldog emlékezetű Molnár György azt az alapot, a melyből felemelte a néhai budai népszínházát. Hazafiság a nemzetiségnek, ez a felírás diszlett a budai népszínház falain. Molnár György a maga színházát magas színvonalra emelte, innen indultak pályájokra a szinműirás és színművészet legelső ma is élő, vagy a közelmúltban elhunyt művelői közül nagyon sokan. Dóczinak itt adták elő „Jeruzsálem pusztulása“ czirnü színmüvét, itt lépett fel legislegelőször Blaháné mint gyermek, írók és művészek egyben szövetkeztek, hazafiság a nemzetiségnek, és a nemzet megértette, hogy a budai színészetnek missziója van, tehát itt szinigazgatós- kodni nemcsak magánvállalkozás, hanem művészi és hazafias küldetés. Nem akarom én Krecsányinak érdemeit kisebbíteni, ő kitűnő igazgató és rendező, de nincs tisztában küldetésével. Lapom színházi rovatában már többszörösen foglalkozott a rovatvezető ama rossz vért szült utalvány-históriával, mely ma már készül odáig mérgesedni, hogy a budai szinpártolás kedve inog meg. Ez pedig nem egyedül Krecsányi üzleti érdekeit veszélyezteti, hanem az egész szinügyet Budán. Itt az ideje, hogy ezzel a kérdéssel A „BtiDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. Az öreg dervis egészen tüzbe jött e szavakra ; épen ilyen szavakért hozták karóba azelőtt egy héttel Mohamed Lárit a Valedih khan előtti téren. A szultán lóhátról nézte a kivégzést s halottá mit beszélt hozzá a rajongó. — Édes fiam, folytatá az imám, Becs fel- szabadulása óta nekünk nincs maradásunk Magyarországon többé. A három kezű birodalom most nem három karral támad, hanem három karral védi magát. A karok még erősek, de a fő, de a szív rósz, erőtelen. A hadsereg virága nem harczol, hanem Sztambulban lázong; vezéreket, ulemákat emelget és buktat: ki hogy fizet. A főpapok versenyeznek a basákkal a fényűzésben, a rabnőkkel való mulatásban, a nép zsarolásában; — maga a mufti, sheik Yani megy rósz példával elő. Egyszer, midőn arról prédikált a népnek, hogy a Korán szerint kárhozatba jutnak azok, a kik igazságtalanul szerzett vagyonból rabnőket, nyalánkságokat vesznek, megkérdém tőle: hát te magad nem igazságtalanul szerzett vagyonból vásárolsz-e? Nevetve felelt rá a mufti: az nem úgy van; én ba rabnőt vásárlók, hitelbe veszem; tehát azzal a pénzzel még tartozom a min vettem, csak később szerzem azt meg; tehát az irás szavai ellen semmikép sem vétek. Hát maga a szultán, a bii ’ km feje ? egy olyan fő, melyben nincs e. A mint közügygyei lapom élén foglalkozzam és a vád és a ki nem fejezett védelem esélyeit mérlegeljem. Krecsányi Ignácz, hogy könnyebben felelhessen meg művészi küldetésének, subventiót kap. Ha ezt nem kapná, e lap és azt erkölcsileg támogató egyesületek tennének érte lépést, hogy kapjon. E subventió arra való, hogy a budai közönség szerényebb kiadások mellett hozzájuthasson a magasabb műélvezethez is. Éhez azonban a folyó évadban csak akadályok mellett juthatott, vagy teljesen nem jutott. Nyilvánvaló, hogy Krecsányi nem felelt meg küldetésének, mert ő csak akkor ad jegyet utalványra, ha háza üres, tehát ha eső nincs, jó a harmat. A „Buda és Vidéke“ az egyetlen budai lap, reá nézve sokban befolyásosabb a fővárosi sajtónál, mely ide a pesti művészekkel együtt jobbadán csak vendégszerepelni jön, ez az egyetlen budai lap, mely az egész Buda hivatalos és erkölcsi képviselője, jó akarattal figyelmeztette Krecsányit, hogy milyen útvesztőbe jnt. 0 nem is hederitett erre — a mivel nem a lapot, hanem a budaiakat sértette meg. Nem is igyekezett igazságát (?—) bebizonyítani. Lehet, hogy nem olvassa. Erről nem tehetünk, igy a mi ebben Írva van, arról tudomása nincsen. Kár reá nézve, mert késedelmezik a baj enyhitő szereivel. A budaiak most igy gondolkodnak, ha mi csak szinháztölteléknek vagyunk jók, úgy nagyobb engedményeket kérünk, p. o. 40—50%-ot, ekkor azután jobb hiányában bármily előadásra elmegyünk és felemelt hely áru rendkívüli előadásaira utalványok nélkül is vehetünk jegyetA másik vélemény egészen a szerződések jogi természetére helyezkedik s ez az, hogy Krecsányi úr ha épen kerülni akarja a jelszót, t. i. hazafiság a nemzetiségnek és érdekeit csak üzleti szempontból tekinti, legalább is legyen őszinte szerződő fél és mikor mi őt, a közibénk érőt, örömmel üdvözöljük, kösse ki azt, hogy 20—30 rendkívüli előadást tart és ekkor megnehezítheti az utalványokkal való jegyvásárlást. Krecsányi Ignáczra nézve nincsen megírva, hogy a budai színkörnek örökös igazgatója leszsz, más idők más embereket hoznak felszínre, tehát neki nem szabad koczkáztatni a színház ügyét az utalvány agiotage-al. Nem hagyhatjuk szó nélkül a szin- köri bizottság magatartását sem. E bizottságnak, ba nincs is tiltó joga, de jóakaratú figyelmeztetésének szerezhetne érvényt . . és védelmére kelhetne a budai szin- ügynek . . . gondolat. Egész életét vadászatban tölti; egész hadseregek indulnak ki véle dámvadakat, medvéket hajtani, s estendenkint Abdinak azt kell jegyezni, hány vadkant és szarvast ejtett el a szultán saját kezével ? Ez üres, lélektelen hajszát félbeszakítja néha egy ünnepély, mindenféle oktalan alkalomra; például: ha a Validehnek egy tulipánja kinvilt, ezt meg kell ünnepelni egész Sztambulnak. Ilyen eseményekből áll most az ozmán birodalom története, mit Abdi az utókor számára megír. Nyújtsd mosdótálamat, Abdi! a szultán megmossa kezét szappannal. írd történetkönyvbe, hogy én megmostam kezemet szappannal. Ilyen nagy dolgok vannak ez évben fölirva Törökország történetében. Egy napon kérdezé a szultán Abdit; mi van ma beírva a naplóba ? Valóban, szólt a történetiró, mai nap semmi sem történt. Erre Mohammed felkapott egy dsiridet s hozzáhajítá, hogy a dsirid begye végigbasitotta Abdi vállát. No már most van mit beírnod naplóba; történt valami. És ugyanazon napon történt az, hogy az ozmán hadat kétszer megverték tengeren és szárazon. Petneházy gondola magában : ez ugyancsak malecontentus egy vén török, aligha valami ivadéka magyar nem volt. — Hanem hát lásd, kegyes imám, én nekem semmi bajom a te bajoddal, nekem a szultánod nem szultánom, én nem akarok Sztambulban divántanácsnok lenni, sem szandsák-főnök a tartományokban; én nem verekszem Törökország jóvoltáért, hanem harczolok a magam hazájáért s minthogy ti is épen az ellen har- czoltok, a ki ellen én, igy találkozzunk egymás oldala mellett, de sohasem egymással szemközt. A basák, kik fegyverszövetségeseink, nem kedves emberek, de legalább őszinték a gorombaságig ; a mit meg lehet fogni, azt elveszik; de a láthatatlanokhoz nem nyúlnak s azért, a mit hiszek, vagy nem hiszek: nem visznek gályákra. Ibánzáde e szókra felállt vánkosáról és egy vasládát felnyitva, abban egy csomó penészes iratot mutatott Petneházynak. — Itt vaunak Mátyás királytok s a budai kormányzó basák irattárának legtitkosabb okmányai. Olyan levelek, a mikről, ba kibeszéled, hogy szemeiddel egy pillantást vetettél beléjük, elég lesz arra, hogy a magad fejét és az enyémet elveszicsd; de meg kell látnod őket, hogy meghidd, mit jelent rátok magyarokra nézve a basákkal való szövetség. lm itt ez összekötött könyvben vannak foglalva a Mátyás és Dsem herczeg közti alkudozások. Ez volt az alkalom, hogy a magyar a török nemzettel egy kalap alá kerüljön, mint van egy részben most. A borítékra saját kezével látod felírva e sorokat (minő erőteljes vonások!)! „A ki ellenségével szövetkezik saját testébe veri a kést.a Emitt vannak Kara Mustafa levelezései egy római birodalombeli nagy államférfiúval; csak az aláhúzott vörös sorokat lásd a mik ezen kezdődnek: „Legyen a magyar a czetbal gyomrában, de egy helyen s nem fogja semmi megemészthetni; de oszszátok kétfelé s tegyétek külön paradicsomba és el fog veszni !a Sok volt ott még megírva, mik uj dolgok voltak az avatlanok előtt, de miket Petneházy csak vállvonitva hallgatott. (Folyt, köv.)
