Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-22 / 3. szám

Budapest 1893. (3.)

Januarius 22.

BUDA és V 1 D K K U.

sorban az érdekelt köröknek — a házbirtokosoknak — nem szabad feledniük azt, hogy a vár körül minden előre haladt a modern fejlődés utján. A hegy mögött fekvő Krisztinaváros is már túlszárnyalta a várat, a mi a modern igényeknek megfelelő lakásokat illeti. — A j Krisztinavárosban ma már a jelenkori igényeket teljesen kielégitő lakásokat, kapunk jóval olcsóbb bérért, mint a várban. A lakók tehát oda fognak költözni, a hol jobb és olcsóbb és egészségesebb lakást találnak. S ha a várbeli házbirtokosok összetett kezekkel nézik ezt, még az a nagy vonzerő is, a melyet a vár még mindig sok családra gyakorol, nem lesz képes a jobb módú lakók elköltözését és a vár elnéptelenedését, avagy a várbeli lakbéreknek nagymérvű alászállását, az idők során feltartóztatni.

Nem segit itt még a „röpiratos“ panasz és feljajdulás sem, hogy hát a kormány ezt és azt a hivatalt elvitte a várból és cserébe mást nem adott. Mert elvégre a kormány, ha több hivatalt tenne vagy tehetne is a várba senkit sem kényszeríthet arra, hogy a várban lakjék is és nem akadályozhatja meg, hogy a tisztviselők máshova menjenek lakni, ha más városrészben jobb és olcsóbb lakást találnak. Tehát még a várban elhelyezett hivatalok szaporítása sem akadályozná meg a föntebb jelzett elköl- özési processust. Ez ellen — ha csak az egész várból nem csinálunk hivatalt, a mi tán még sem lehetséges — csak az segíthet, ha a várbeli régi házak a jelenkori igényeket kielégitő állapotba hozatnak, akár alapos renoválás, akár esetleg újjáépítés által.

Ennek előmozdítása a mennyiben bírhat közérdekű jelleggel, a mennyiben a székes fővárosra nézve nem lehet teljesen közömbös az, hogy a királynak szorosabb értelemben vett székhelyén lehetőleg díszes, mindenesetre pedig a modern követelményeknek megfelelő házak épüljenek. A felülről való támogatás tehát abból állhatna, bogy az ily várbeli építkezéseknek lehetőleg messze menő adó-kedvezmények, illetőleg mentességek adatnának. Ez természetesen a kormány és az országgyűlés határozatától függ, melynek hasonló irányú jó indulatáról egyébiránt az országos törvények tanúságot szolgáltatnak.

Ha tehát a várbeli érdekkörök, saját érdekük előmozdítását a maguk kezébe véve, ily irányú mozgalmat kezdenének, ebben — ha nem csalódunk — más polgártársaik aligha fognák megtagadni támogatásukat. Kövessék ők is, kövessük mi mindnyájan a korszerű haladást! Tekintsünk előre ! — Mivé 1 e e n d ős Budavára? — Lesz-e jövője olyszép, mint volt múltja valaha? Avagy még ennél is szebb lehet?!

Ha majd elkészül a királyi palota, s a felséges király beköltözik e fényes otthonába ; ha majd a magyar főurak királyunkhoz felköltöznek a várba ; ha majd egymásután épülnek palotáik, s a hátramaradást haladás váltja föl; ha pezsgő élet foly a tereken, s mindezt a magyar géniusz hatja át: akkor megifjudoi, te régi vár és leszesz ismét, mit szivünkből ki- | vánunk, magyar királynak méltó székhelye !

A vidék mozdul.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Nem akarok felesleges bevezetésekre tért vesztegetni, de olvasva a Buda és Vidékében dr. babarczi Schwartzer Ottó űr szép czikkét, melyben ő, mint a lap tulajdonosa programm- jába a vidék érdekeit is felkarolni Ígéri, én is helyet kérek nézeteimnek.

Buda vidéke eléggé kiterjedt. Ide sorozhatjuk a szorosan vett üdülési és nyaraló helyeken kívül azokat a helyeket is, melyek közelségüknél fogva élelmi czikkekkel látják el Budát. Tinynyéig és más irányban Yisegrádig terjed ez a vidék, melynek érdekeinek megbeszélése a lap keretébe illik.

Nagyon is ráfér ezekre a községekre, hogy őket is felébreszszélc álmaikból és tettre hívják saját érdekűkben, hiszen kedvező fekvésük miatt valóságos kincses bánya rejlik határaikban, szín arany folyik telkeik fövenyén.

Magok sem tudják és bajosan fogják megérni mig vezérük nem lesz, ki felvilágosítja és kitanitja őket községük értékes fekvéséről.

ügy vagyok értesülve, hogy Földváry Mihály Pestmegye kitűnő és a közügyekért buzgó alispánja már is tanulmányozza ezt az ügyet és mielőbb értekezletre hívja a községek elöljáróit és az érdekelteket, hogy egy kész térvet dolgozzanak ki. Az értekezletre tevékeny részvétel végett meglesz hívva Buda és Vidéke kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője is, hogy a mozgalmat támogassák és annak minden momentumát nyilvántartsák.

Buda vidékének emelésére alakult eme törekvés dicséretére válik Földváry Mihálynak, ki megyéje gazdasági és anyagi érdekeinek is hü vezére, ott van a gazdasági egylet, ott a megyei hitelszövetkezetek, melyek mind az ő buzgalmának lesznek maradandó emlékei. Nem is csodáljuk ezt, mert a Földváryak hagyománya az, hogy életöket — mint ezt a derék alispán is teszi — megyéjük közügyének szenteljék.

Buda vidékének emelése szintén ilyen maradandó emléke lesz az alispánnak, ki részletesen tanulja a kérdést bár jól ismeri megyéje minden egyes községét.

Azt hiszem mielőbb megkezdődik a munka, hogy már tavaszra kész eredménye lehessen és a sikerek magva ellegyen hintve.

Az alispán nemes és szép terve köré örömmel csatlakoznék mindenki, mert ez félre- ismerhetlenül nagy eredményekkel kecsegtet.

Turin városa Budapest fő- és székvárosnak köszönetét nyilvánítja. Ezután a mi tokaji asszunk- hoz hasonló náluk nagybecsű iirmöst szolgáltattak fel, melylyel a testvériség poharát ürítve, a legszivélyesebb társalgás fejlődött. Megmutatták remek tanácstermük ritka freskóit, a hozzá illesztett antik faragványokat, megmagyarázva azok históriáját, melyek után búcsút vevénk Turin város tanácsától, kik az előzékenységnek páratlanságát azzal tetézték, hogy a polgármester helyettes összes tanácsossaival fedetlen fővel az emeletről egészen az utolsó lépcsőig lekisértek. Ez valamennyiünket bámulatra ragadott, mert ez a szívélyességnek, rokonszenvnek és a magyar iránti kitüntetésnek páratlan kifejezése, no meg azért is, mert nem szoktuk meg.

A mily örömmel indultunk az első tisztelgésre Kossuthhoz, ép oly meghatottsággal mentünk a búcsú utazásra. Ugyanezt észleltük Kossuthnál is, mert alig hogy ott valánk rajta is szokatlan izgatottság volt észrevehető, hogy honfitársaitól elbúcsúzni kénytelen. Ez érintkezésben a különben hajlott agg férfiú, az ajkára toluló érzelmek hatása alatt eszméit vulkánkint ömlő láva gyanánt szórva, történet-filosofiai reflexióit mindig praecise de az a actualitás mellőzésével jutatta kifejezésre, melyek hatása alatt kiegyenesedve ihletten varázsolta 48-diki nagy alakját elő. Lelkének e magas röptű szárnyalása tetőpontját akkor érte el, midőn e

szavaknak adott kifejezést: hogy Budapest fő- és székvárosa érdemesebbet ugyan kitüntethetett volna, de háládat ossabbat nem.

Szavainak hatása szivünket rázta meg, és bevalljuk, hogy csakis nagy erőmegfeszitésünk- kel sikerült leküzdeni, hogy mindnyájan hangos zokogásban nem törtünk ki, a szó elakadt ajkunkon s nem tehettünk egyebet, mint némán, szótlanul könyes szemekkel, meleg, forró kéz- szoritással elbúcsúzva távozni ama nagy férfiútól, ki szivünk érzelemvilága felett uralkodva, azt teljesen meghódította.

Kossuthtól dr. Bassohoz mentünk szívességét megköszönni, a ki bennünket rendkívüli szívességgel és előzékenységgel fogadva — örömének úgy vélt legjobban kifejezést adni, hogy a bucsupoharat ujjongva-tánczolva töltögette azért, hogy házában a magyar testvéreket üdvözölheti.

E rövid pár napra terjedő idő alatt a legnemesebb érzelmekből oly bő és oly ritka osztály- j részünk jutott, hogy én az átélt és felejthetetlen ! eseményeket éltem legszebb emlékének tekintem, azokat ereklyeként mégőrzöm a miért leghálá- sabb köszönetem mindazoknak, kik csekélységemet a küldöttségbe ajánlották, s épemígy hálámat fejezem ki annak is, a ki ama küldöttségbe kinevezni szives volt, hogy részese lehettem ezeknek az örökké felejthetetlen napoknak.

Nem akarok a kezdeményezés elé vágni, de némely nézeteimet elmondom. A községeknek szerintem érdek szövetkezetté kell alakulni, legalább erkölcsi összeköttetéssel, kell, tervvel dolgozni, mennyi nyaralás ra, s z ü n- i d e i gyermektelepre, sanatorium r a gyümölcskurára és egyéb g v ó g y i n- tézményre alkalmas helyiség van. Milyenek az élelmezési viszonyok, telek árak, mennyibe kerül az építés, milyen a viz és milyen a a levegő, kik volnának hajlandók építeni, mi a lakások évi bére, milyen intézeteket lehetne elhelyezni stb.

Buda várható terjedésével, villa-épitkezé- seivel, arra nagy szükség van már most, hogy az állapot ismeretes legyen.

A községek szépitési bizottságai alakuljanak meg és álljanak egymással folytonos érintkezésbe.

Képezzenek egy kört, mely mint erkölcsi testület járuljon az egyes községek emeléséhez és vezetéséhez.

Ezekben csak körvonaloztam azt, hogy miként is szoktak megindítani egy ilyen mozgalmat ott, a hol a vidék szépségiben rejlő kincseket és annak termékeit értékesíteni akarják.

A többit egész nyugodtan bízom a kérdéssel majdan teljes lelkiismerettel foglalkozó alispánra.

Gyász a majorban.

ii.

írta : dr. Rátz István ny. rendes tanár.

Most már csakugyan gyász van a Kovács Nagy (fáborné majorjában s maholnap nemcsak a baromfiudvar lesz néptelenné, a galambduez is. Sőt ez talán még hamarabb, mert úgy látom, hogy azok a pávafarku, kényes járású, kegyeskedve turbékoló galambok majdnem mind betegek, hiszen a hangjukat már napok óta nem hallani. Csak megülnek egy helyben, felfújják magukat, a fejüket behúzzák a szárnyuk közzé, a csőrük meg állandóan nyitva van s olyan nehezen lélegzenek, szinte látni lehet, mekkora megerőltetésükbe kerül ez a nehéz munka, de sőt hallani is, hogy a lélegzésüket sípoló, fütyülő zörej kiséri, mintha valami megakadt volna a torkukban. Mások meg előre nyújtják a nyakukat, tátogatják a szájukat s lehunyt szemmel étlen-szomjan gubbasztanak. Van olyan is, a melyiknek egészen be van dagadva a szeme, mogyorónagyságu kidudorodás vörösödik a helyén s mindég oldalt tartja a fejet, erőködve, hogy legalább az ép szemével láthasson.

De ilyen szomorú állapotban van a tyúkoknak is egyik része. Azok is csak csipegetik, kapargatják a szemet, de lenyelni nem képesék, mintha bedagadt volna a garatjuk.

Kovács Nagy Gáborné asszonyom is azt gondolta eleinte, hogy kukoriczaszem akadt meg a torkában a tyúkjainak, a melyeket most még nagyobb gonddal vett körül, mint azelőtt, hogy az elveszett fejszének legalább a nyele megmaradjon s csak akkor győződött meg a bajukról, mikor megfogatott közülük nehányat, hogy kiszabadítsa a megakadt szemet. Hát bizony most nem kellett erővel kinyitni szegényeknek a csőrét, tátva volt az úgyis s a hogy belenézett a szájukba kétségbeesett az állapotuk felett.

De hogyis ne, mikor azt látta, hogy a nyelvükön, a szájpadlásukon, a torkukban, sőt még a légcsövükben, is mindenütt kisebb-na- gyobb sárga-fehér felrakodások voltak, a melyek részint vékony, hártyaszerti lepedőket, részint 1—2 mm. vastag bevonatot képeztek és a szájüreget kibélelő nyálkahártyával erősen összekapaszkodtak. Ha aztán tollal vagy egy kis fadarabbal lekaparta, akkor helyükön vérző seb maradt. A szájüreg többi része meg, a hol ilyen feh'akodások nem voltak, sötét vörös szinti volt és sürü nyálka borította. Egynémelynél már a szájzugban és az orrnyilás körül is lehetett látni ilyen sárgás álhártyákat s az orrüregük meg beszáradt váladékkal volt eldugaszolva.

A tarajuk, szakáluk halavány, sárgás vörös, vérszegény kinézésű, a fejüket folyton rázzák, néha tüszenéshez hasonló hangot hallatnak, az orrukat és csőrüket dörzsölik a földhöz és más kemény tárgyakhoz s igyekeznek a lábukkal is kapargatni, mintha el akarnák távolítani