Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-22 / 3. szám

Budapest, 1893. II. évfolyam 3. sz. Vasárnap, január ins 22. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI IS TÁRSADALMI ULTIMI' Az I. kerületi polgári kör hivatalos közlönye. KIAD0-HIYATÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-uteza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél óvre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kei-.. Pálya-utcza 2. szám. 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Az aszni ai iskola és a pénz« ügyi bizottság. u. Irta : Schwartzer Ottó tr. Az építészeti bizottság saját szem­pontjából, a terveket csekély módosítá­sokkal elfogadta, épp úgy a közoktatás- ügyi bizottság is, mely a szabályok ér­telmében hivatva volt a beosztások és ópitési rend felett, peadagógiai szem­pontból, véleményt mondani. A fővárosi tanács már most a fe­dezet kijelölése szempontjából az összes ügyiratokat a pénzügyi bizottságnak adta ki. Ezen bizottság bizonyára a legjobb intentióból, de téves alapon, belebocsát­kozott az épitósi terveknek felül bivála- tába is, azokon lényeges módosításokat tett és végül szavazattöbbséggel kimon­dotta: bogy a tervek nagyon diszesek és drágák, miért is azokat visszaadja a tanácsnak azzal, hogy készítessen újabb, olcsóbb terveket. A pénzügyi bizottság nyilván átlépte feladatának határait a midőn az építészeti és a közoktatásügyi szempontok mérlegelésébe belebocsátko­zott. Ezen szempontok megbirálására az építészeti és a közoktatásügyi szakbizott­mányok vannak hivatva és a főváros oly szabályrendeletet vagy törvényt nem is­mer, a mely egyik szakbizottmányt ille­tékesnek jelölne ki a másik szakbizott­mány ügyköréhez tartozó ügyekben felül- birálatot mondani. Mennyi tévedésre és helytelen határozatra nyújtana alapot ily intézkedés, mert hisz a meglevő szak­erők, mindig a megfelelő szakbizott­mányba osztatnak be. Vagy helyes meg­oldás lenne az, ha a szakférfiúkból álló építészeti bizottságnak egy építészeti ügyben mondott véleményét, a pénzügyi szakférfiakból álló pénzügyi bizottság bírálná felül, vagy az oktatásügy fárfiai- ból álló közoktatásügyi bizottmány felül­bírálná a közélelmezési vagy a vízveze­téki bizottság szaktervezetét? Bizonyára nem. De a kérdésnek még más oldala van. Ha a szervezésről szólló szabályrendelet a pénzügyi bizottmányt egyébb szak- bizottságok szakelőterjesztóseinek felül­bírálására is feljogosítaná, akkor a pénz­ügyi bizottmányt a tanács és részben a közgyűlés jog és munkakörében részesí­teni, a mi pedig a helyes administratio alapelveivel ellenkezik, — és megbontaná a felelősség elvét is. A pénzügyi bizottságnak működési feladatát tekintve, nagy munkaköre és jogköre van, de ez annyira nem terjesz­kedhet, hogy a pénzügyi véleményező bizottságból egy általános snperarbitráló f o r u m o t létesítsen. Szervezetünk csak két ily fórumot ismer: a tanácsot és a közgyűlés t, a többi bármily néven nevezendő bizott­ság és bizottmány (a közigazgatási bi­zottság k’. nueievel) csakis vélemé­nyező testületet képez saját szak­in áj á b a n. Véleményünk szerint tehát a pénz­ügyi bizottság a szőnyegen fekvő kér­désben hozott határozatával, feladatát túllép be és teljesen csatlakozunk Feny- vessy Adolf bizottsági tag úr és Rózsa­völgyi Gyula tanácsnok úr felfogásához, mely szerint a pénzügyi bizottság, fel­adata volt: a fedezet szempontjából véleményt mondani. De helytelennek tartjuk a pénzügyi bizottságnak azon nézetét is, hogy az aszalai telken megfelel egy egyszerű iskola é p ü let i s. Közoktatásügyi szem­pontból utóvégre is mindegy, hogy az iskolaépület frontja mily styl-ben épül, de nem mindegy ez az általános épitósi kedv és igy közvetve a városrész fejlő­dése szemp mtjából. Kézzük csak a gya­korlati példát. A meddig a Krisztina- tóren ott díszlett a földszintes rozoga elemi iskola-épület, környezete sem volt képes a, modern fejlődés magaslatára emelkedni. S a midőn a főváros egy modern iskola épületet építtetett a düle- dező iskola helyére, azonnal megeredt az A „Hl DA és VIDÉKÉ“ TAKCZAJA. Irta : alsó szelestei Szelestey Géza törvhts. biz. tag. Budapest fő- és székvárosa Kossuth Lajos nagy hazánk fiát 90. éves születése alkalmából díszpolgárrá választotta, mely tény nyel kegyeletének óhajtott kifejezést adni, azon bű fia iránt, a ki az 1848, évi zajos időben, Budapest fő- és székváros alapjait, mint az ország központját első rakta le, ki a szabadság, egyen­lőség és testvériség magasztos eszméinek utat törve ezeket az igéket világra szóló ékesszó­lással hirdette és a nemzet szivébe cseppegtette. A díszpolgári levél átadására a fő- és székváros Kun Gyula tanácsnok vezetése alatt, Márkus József tanácsnok, Dr. Preyer Hugó mint indítványozót, Helfy Ignácz, Fülöp Károly, He­gedűs Károly, Dezsényi József és Szelestey Géza fővárosi bizottsági tagokat küldötte ki. A küldöttség 18ü2. deczember hó 9-én indulva egyhuzamba Velenczéig utazott, a hol a bosszú út fáradalmait némileg kipihenve még 11-én tovább utaztunk Milánon át Turinba. A bosszú utért csakis a Kossuth láthatásának öröme felett érzett lelkesültsége kárpótolt. Turinba való megérkezésünkkor a vasút­nál már nagy öröm ért bennünket, mert Kossuth Lajos hű barátja és házi orvosa dr. Basso Arnoux sietett fogadásunkra, a ki a részünkre előre megrendelt szállodánkra kisért, s este társasá­gunkban időzött, a midőn természetesen elsőben a Kossutknál teendő tisztelgés részleteit be­széltük meg s abban állapodtunk meg, hogy deczember hó 12-én délelőtt 11 órakor tesszük nagy-imánk fiánál tiszteletünket. i Szép reggelre ébredve azt a végtelen le­kötelező értesülést nyertük, hogy Kossuth Lajos Budapest fő- és székváros küldöttségét a tisz­telgés után villás reggelire — szívesen látja. Alig vártuk az idő közeledését, bogy a tisz­telgésre gyülekezzünk, mindegyikünket szokatlan örömláz fogott el, annak érzetében, hjgy Ma­gyarországnak történelmileg oly nevezetes egy­kori kormányzóját szemtől szembe láthatjuk. Szállodánk mindegy 10 percznyire volt Kossuth lakásától, s midőn Helfy Ignácz orsz. képviselő értünk jött gyalog indultunk ritka küldetésünk teljesítésére. Kossuthoz megérkezve, azonnal észrevettük, hogy a kormányzó már várja a küldöttséget. Kossuth Lajos a Via del mil le egy egy­szerű polgári házának első emeletét lakja, ajtaját egy egyszerű felírás „Kossuth“ jelzi. Becsengettünk. Az ajtó nyiltával az elő­szobába értünk, hol téli ruháinkat levetettük. Ekkor a küldöttség elnöke Kun Gyula tanács­nok lépett be, elsőnek Kossuthoz, kezében a gyönyörűen kiállított díszoklevéllel! és a fo- é3 székváros küldöttsége minden egyes tagját be­mutatta. Kossuth állva fogadott, végig hallgatva ama remek üdvözletét és a küldetés czélját, melyet az újságok annak idején már ösmertettek, meghatottan köszönte meg, a részéről nagyra- becsült kitüntetést. Kossuth felelete mindnyájunkra annyira szivrebitó volt, hegy elérzékeuyülve szemünk könybe lábadt, mely rendkívüli érzelmeket még inkább fokozta az a közvetlen érintkezés, midőn az ősz Kossuth megindult kedély világát, eláruló remegő kezét szoríthattuk. Ez a .nagy megha­tottság közepett is észrevehető volt. Kossuth amaz élénk érdeklődése, melylyel a neki átnyúj­tott fő- és .székvárosi díszoklevelét kibontva, tüzetesen szemlélte, öröme remegő kezén és ar- czáuak ihíetségén át nyert élénk kifejezést. Az ünnepélyesség befejezésével Kossuth maga körül helyet jelölve, a társalgás Ruttkay- néuak bemutatásival egyszerre egész bizalmas benső baráti jelleget öltött. Alig valánk ott, nagy meglepedésünkre Turin városa tudomást véve Budapest fő- és székváros küldöttségének Kossutknál való tisz­telgésről, a polgármester helyettese, — azonnal úgy Kossuth, mint küldöttségünk üdvözlésére megjelent. Ebből látható meuuyire magasztalják olasz- országban Magyarország történelmi nagy fiát. A konverzátió élénk, kedves, folyékony e's otthonias lett, különösen midőn Kossuth ado­máival, példabeszédei és közmondásaival fűsze­rezte, a fesztelen érzést oda varázsolta, úgy, hogy az az érzés hatotta át a jelenlevőket, hogy csaknem azt mondtuk, hogy „Lajos bácsi de régen nem láttuk egymást.“; így repültek ama felejthetetlen pillanatok, mig a szóig i DsDunére való hívása azt meg nem szakította. Kun Gyula tanácsos urnák ju­tott az a ritka szerencse, hogy Ruttkaynét asztalhoz vezethette. Lelket emelő, fesztelen,

Next

/
Thumbnails
Contents