Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 13. szám
Budapest 1893. (3.) BUDA és VIDÉKE Április 2. 3. A határ-utakra, nevezetesen a budaörsi- utra, sáncz-utczára, orom-utczára és a fehérvári- utra dűlő telkeket, illetőleg a felosztási minimumot 300 Q ölben, az építési módot pedig úgy állapítottuk meg, bogy a kérde'ses telkeken nyaralószerüleg kell építkezni, kivéve mégis a fehérvári-uti telkeket, melyeken épp úgy, mint a napli^gyi mészáros-utczában, az utczai vonalon zárt sorban kell építeni. Ab »Erzsébet« sosfürdö és környékének szabályozása. Az „Erzsébet“ sósfürdő telepét korábbi terv szerint egy ut szelte volna át. Nehogy a telep ekként szétdaraboltassék, az említett utat elejtettük és az uj szabályozást úgy állapítottuk meg, bogy a fürdő-telepet mind a négy oldalról ut fogja határolni. Ak 1870. évi X. t. ez. 22. §-a alapján egyszersmind kimondottuk, hogy a négy uj ut által közbefogott területen, melynek mintegy közepén van a fürdő-intézet, nyaralószerüleg kell építkezni. A telkek alakítására nézve az építészi szabályutasitás 74. §-ának 2-dik pontját azzal a módosítással terjesztettük ki, hogy az egyes parczelláknak minimumban nem a budai oldalra megállapított 1000 hanem a pesti oldal nyaraló-övezetére megszabott 600 □ öl térfogattal kell birniok. Ezen eltéréssel azt kívánjuk elérni, hogy a szóban forgó, egészben nem nagy területen lehetőleg számos nyaraló keletkeztessék. A vár osinajor-ntcza környékének szabályozása, Egy telekfelosztási ügy alkalmából szükségesnek ismertük fel a városmajor-utczától nyugatra fekvő legközelebbi vidék szabályozásával foglalkozni és első sorban megállapítani azt, hogy a kültelki határvonal arról az utczáról, mely a városmajor-utczával a hársköz folytatásában tervezve van, kivülebb helyeztessék, arra a dülő-utra, mely a kékgolyú-utczából nyilva a fennebb említett utczákkal körülbelül párhuzamos irányban halad. Indokoltnak találtuk ezt főleg azon okból, mert ez a terület, melyet a városmajor-uteza, kékgolyó-uteza, az említett diilő-ut és ez utóbbit éjszaki oldalon a város- major-utczával összekötő, tervezett utcza közbefog a városhoz való közelségénél és kedvezőbb lejtviszonyainál fogva igen alkalmas arra, hogy rajta kisebb családi házak vagy nyaralók épüljenek, a mi azonban szerfelett meg lenne nehezítve, ha a jelenlegi kültelki határvonal meghagyatván, az ezen túl fekvő telkek 1000 Q ölnél kisebb részletekre feldarabolhatok nem lennének. A mi a fentebb körülirt terület szabályozását illeti, a főváros által bemutatott térrajzból az volt kivehető, hogy a katonakincstári-ut és a váró; máj or-uteza összefolyásánál egy tér létesítése van szándékba véve. E térnek itt semmi czélja nincsen; nemcsak mert nagyon kicsi s csekélyke területét az a közlekedés tartaná lefoglalva, mely a katonakincstári utón veszi irányát a városmajor-utezába s innen vissza, — de nincs czélja főleg azért sem, mert a terek létesítésének legfőbb oka: a levegő és világosság nyerése, itt bizonyára nem forog fenn. E körülmények vonták maguk után azt, hogy a kérdéses tér elejtése egy ízben már határozatba ment. E határozatot tehát továbbra is fentar- tottuk. A hárs-köz folytatásában 6 öles utcza volt eddig is tervezve; ennek végső szakaszát, mint feleslegest elhagytuk. A hárs-közön felül levő diilő-ut vonalában rendes 6 öles utczát vettünk az általános szabályozási tervbe, folyományául annak, hogy jövőre ez az utcza fogja a kültelki határvonalat képezni. A mi a szóban forgó terület felosztási és beépítési módozatait illeti, legczélszerübbnek találtuk az I. kér. naphegyre nézve létrejött megállapodásokat erre a vidékre egyszerűen ’kiterjeszteni. Éhez képest itt a parczellák 300 Q öl minimális területtel alakíthatók és nyaralószerüleg építendők be. Csupán a városmajor-utezára és ezt a fellebb fekvő dülő-uttal összekötő utczára szolgáló telkekre nézve tettük azt a kivételt, hogy azokon — épp úgy, mint a mészáros-utczában — az utczai vonalon és zárt sorban kell építkezni. A svábhegyi fogaskerekű vasút pályaudvarának és a városmajornak rendelése. A budai körúttal kapcsolatosan némi rendezés alá jött a retek-uteza délnyugati oldala is, a mennyiben itt a fogaskerekű vasút alsó állomásáig kavicsolt járdát létesítettünk. E czélra a szükséges területet részben a fogaskerekű vasút pályaudvarából vontuk el. Részint ezért, részint üzemi okokból szükségessé vált, hogy a vasuttársulat pályaudvarát a másik oldalon, t i. a városmajor felé kibövitse. Az e részben előterjesztett tervet elfogadtuk. Kapcsolatosan azonban egy gyalogút volt tervezve, mely a városmajorból folytatólag vezetne a fogaskerekű vasút töltésén keresztül; ennek az ördögárok mostani partján szándékolt elrendezése csak ideiglenes és igen rövid tartamú lehetett volna, úgy, hogy arra költekezni érdemesnek nem hittük. Az ördögárok itteni könyökhajlása ugyanis 3, cse- csekély szelvényű hidat hordván magán, — melyek nagyobb eső alkalmával már az első percz- ben eliszapolódva és betömődve valóságos zárgátakat képeznek, — oly veszedelmes, mely miatt a diósárok szabályozása után is méltán tarthatni attól, hogy az 1875. június 26-diki nagy szerencsétlenség ismét bekövetkezhetik. Ez az eshetősőg parancsoló követelménynyé teszi, hogy az ördögárok kérdéses szakasza a tervezett egyenes vonalban annyi évi vajúdás után most már további késedelem nélkül sza- bályoztassék. Nem mulaszthattuk el ennélfogva a fővárost felhívni, hogy e könyökhajlá's szabályozását sürgősen hajtsa végre; ennek folyományaként pedig kívántuk, hogy a városmajori gyalogút az eredeti terv elejtésésével az ördögárok uj vonala mentén vezettessék. Ugyanekkor utalva arra, hogy a városmajoi*, bár a budai oldal legközelebbi üdülőhelyét képezné, egészben nagyon elhanyagolt állapotban van ; utalva továbbá arra, hogy a retek-uteza mentén elterülő része a tilalom daczára szemét- és törmelék lerakó helyül fog használtatni mindaddig, mig nem parkiroztatik : egyszersmind arra kértük a fővárost, hogy e parkírozást s általában az egész városmajor rendezését tegye sürgős gondoskodása tárgyává. Levél a szerkesztőhöz! (Viszhang a Il-ik kerületből.) Figyelemmel olvassuk a Buda és Vidéke minden czikkének azt a nemes törekvését, a melynek egyedüli czélja a Duna jobbpartján elterülő városrészek gyors fejlődése és felvirágzásának előmozdítása és midőn kinyilatkoztatjuk, mennyire örül az elhagyatott, de immár lethargiájából felébredt polgárság, hogy létkérdését e lap oly melegen felkarolta, éppen ez okokból engedje meg t. szerkesztő ur, hogy ez alkalomból a Il-ik kerületi polgárság nevében szót emeljünk e lapok hasábjain s elmondhassuk az összeséggel egyetemben — de magyar őszinteséggel — a mit itt a Il-ik kerületben mindnyájan érzünk és a mely bizonyára megérdemli, hogy nyilvánosságra is hozassák. A Il-ik kerületbeli eddigi elöljárót eltemettük, részvétünk kisérte sírjába s az elhunyt: helyét betöltötte egy férfi, a ki mióta hivatalát viseli, fokozodottan kiérdemelte a polgárok bizalmát, szeretetét, megbecsülését. Hampel Sándor elöljáróról van szó, ki nem kiméivé fáradságot, mindent elkövet, hogy a kerület érdekeit mennél jobban előmozdítsa. Rend, pontosság, szorgalom, mindenre kiterjedő figyelme vezetik minden lépteit. Hivatalában előzékeny mindenkivel szemben. Nincs egyetlen ember sem, ki ott megfordul, hogy tanácsot, felvilágosítást gyorsan ne kapjon. Panaszos legyen bár, vagy terhelt, ügye gyors elintézést nyer, mert nem huza-vonával, nem újabb meghívásokkal, elhalasztásokkal zaklatja az illetőket, hanem az ügy állásához mérten, érdemben momentán intézkedik. De nem csak hivatalában végzi nagy gonddal teendőit, hanem figyelmét mi sem kerüli ki a mi azon kívül is történik kerületében. Hogy csak egyes példákra hivatkozzunk; nagyon sokan látták öt a zord tél folyamán, viharos éjfélek után felkelve, talpon állni, a midőn utánna nézett a hótisztitásnak, az utak járhatóságának, mindenütt ott volt a kirendelt munkásoknál s a hol akadályt látott jószivü tanácscsal és ha kellett katonai szigorral és gyorsan intézkedett. Semmi sem kerüli ki figyelmét, gondját, az utczák tisztítását lelkiismeretesen ellenőrzi; itt is, ott is megjelen, csakhogy az utczák, terek, csatornák rendben legyenek s ezzel a közegészségügyet a mennyire hatáskörébe esik, ellenőrizze. Éppen ezért, mert buzgalma, munkálkodása már is annyira észrevehető e kerületben, egy-két kérelmünk is volna hozzá, a melyet bizton hiszünk, hogy méltányolva a fontos okokat — és ismerve a kerület érdekében kifejtett annyi czélirányos és üdvös műn kásságá — keresztül is fogja hajtani. Kérelmünket pedig a következőkben adjuk elő : 1) A kik Budapest fő- és székváros jobboldali Dunapartján, a korzón, a lánczhidfőtől a régi Széchenyi-szállóig élvezik a nap lenyugvásának hűvös és illatos szellőjét, tavasz kezdetén pedig a jól eső sütkérező nap sugarait, bizony-bizony sokszor jut eszünkbe, hogy a hosszú és élvezetes síta után, jól esnék gyönyörködni a megitjodott balparti Pest szépségén is, el-el nézve a gyönyörű palotasorokat, elmélázva a közte lévő, mostanában krém szinü Duna fodrán, az átellenbeu uviizsgő embergo- molyon, — de nem mindig sétálva, hanem ülve is. Hajh I de kevés ám a pad, kevés a leülő hely, a hol a fáradt test megpihenhetne, és épen ez okból nagy hálára kötelezné az elöljáró úr a kerület polgárait, ha érdemes szavát latba vetné a főváros „sétatéri bizottságánál“ és nyomós szavánál fogva e tekintetben is a mérleget a mi részünkre nyomná le, a kik ezt régen óhajtjuk, esdve várjuk, de nincs hová fordulnunk. 2) A másik kérésünk volna továbbá, de ez már egy kissé kényesebb természetű, de hát a közerkölcsiség, köztisztaság és közegészségügy tekintetében ezt is meg kell tennünk, mert hát nagyváros, maholnap világváros is leszünk. A tisztelt elöljáró úr beláthatná azt, hogy a lánczhidfőtől a régi Széchenyi-szállóig nincs oly hely sem, hol természet parancsolta szükségleteit az ember kielégíthetné. A lánczhidra igyekvő és onnan jövő, valamint a főúton munkájok után látó embersokadalom keresi a helyet, de nem találja, pedig igen czélszerü volna a csavargőzös állomása melleti lánczhid alját e czélra kiszemelni, s ott a megfelelő „Pissoir“-t állítani fel, mert ezáltal sok mindenféle kellemetlenségtől menekednének meg nemcsak az ottani rajonban lakók, hanem Budapest számos kiránduló tagja is. Szívlelje meg az itt elmondottakat az érdemes elöljáró úr, s nagy hálára kötelezi azokat, kik a Il-ik kerületben laknak, s kiknek szeretetök és tiszteletük mindenha állandó marad. Többen. A budai Dunasor. Irta : Dr. Országb Sándor miniszteri tanácsos, a főv. Közm, tanácsának és a főv. törvényhatósági bizottság tagja. A főváros szép képének gyönyörű keretét képezik a hatalmas Dunának partjai; ezek képezik mintegy kirakatát a fővárosi életnek s csakis ezek adják meg Budapestnek világvárosi jellegét. A balparton, kezdve az uj országház nagyarányú épületétől le a vámházig egy hosszú díszes palotasor terül el, mely közbe-közbe terek, sétányok, szobrok által megszakítva, oly látványt nyújt, melyhez hasonlót Európa legnagyobb városaiban is hiába keresünk. — Evvel szemben azomban a budai parton, mely pedig kiegészítő részét képezi a Dunai látképnek, egyes modern és az uj szabályozási vonalon épült paloták és házak kivételével oly állapotok léteznek, melyeket leírni nem kívánunk, melyeket mindenki ismer s melyekre nézve csak is egy hang, egy nézet uralkodik, hogy azok tart- hatlanok s hogy ezeket a főváros szépészeti érdekében is gyorsan és mihamarább meg kell szüntetni s meg kell tenni mindazt, hogy itt is a balparthoz méltó házak emelkedjenek. A Margithidtól a Rudasfürdőig terjedő partvonal, szemben az uj országházzal, Akadémiával, Ferencz József térrel, az Eötvös és Petőfi szobrokkal, a vigadó épületével és parkjával s a szép magánházak hosszú sorával, a maga rozoga, eltemetett, alacsony kis házaival oly kiáltó ellen-
