Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 13. szám
Budapest 1893 (4) B ü D A és VII) E K E. Április 2. tétet képez, hogy bármely idegen szinte lehetetlennek tartja, hogy e partrészek ugyanazon fo- lvónak képezzék mellékeit, mely egy és ugyanazon várost hasitja át. Ezen az állapoton szinte nem lehet másként segiteni, minthogy az egész házsor, a Mar- gitliidtól — a Rudasfürdőig — kivéve az újabb modern házakat — kisajátittassék, uj szabályos telkek alakíttassanak és azok kellő adómentesség biztosítása mellett beépítés kötelezettségével ismét el adassanak. A kisajátítási költségek itt még inkább fogják a nyert telkek értékesítésében fedezetüket találni s a hozandó esetleges áldozat csak igen kicsiny lehet, mert a budai rakpart, reggeli napjával, délutáni árnyékával a folyam szomszédsága folytán, mindig friss és üde levegőjével, oly lakályos szép helyet képez, melyet örömmel fognak felkeresni házak építésére. Csak ha ezek megtörténtek s igy a budai részek kiválóabb részei a balparti részek fényével és szépségével némileg arányba hozatnak, csak akkor lesz elérhető a főváros egységes jellege, csak akkor lesznek a folyamnak két mellékei, igazán egy — és ugyanazon fővárosnak kiegészítő részei s csak akkor lesz Budapest a magyar nemzetnek méltó fővárosa, a magyar királynak méltó székhelye. Az ó-l)udai híd. Hosszú idő: közel egy évtizede annak hogy a III. kerület viruló s busásan jövedelmező szőlői a filloxé - racsapás következtében teljesen elpusztultak ; — egy hosszú évtizede, hogy az itteni törzslakosságnak több mint fele a tönk szélére jutott s azóta teng, nem feledve a boldog múltat, de rettegve — mentőeszköz hij- ján — a közel jövőt; — egy évtizede már, hogy e munkaszerető, hangyaszorgalmú nép, megfosztva legfontosabb keresetétől, az itteni talajviszonyok folytán csekély jövedelmű kertészettel kiizködik, a megélhetés nehéz gondjai ellenében. Az ősi foglalkozás e becsületes, józan népe ma már csak tengődik régi szerzeménye romjain s ha e helyzeten a kellő időben és hathatós befolyás nem',segít, úgy — minden gyámolitás nélkül — ki van téve e kerület a szükség és nélkülözés, végre a teljes tönkrejutás veszélyének. De nemcsak a földműves népet, a törzslakosság e nagy részét, de részben a többi lakosságot : a kis iparosokat és kereskedőket is érzékenyen sújtja a szőlőpusztulás; innen van, hogy már hosszú idő óta pang e kerületben úgy az ipar, mint a kereskedelem. A nagy gyáripar se mutat oly fejlődést, mely a mindinkább szaporodó munkaerőt foglalkoztatni tudná; sőt miután több gyár, igy pl. ó-budai hajógyár is, csekélyebb üzeméhez képest, redukálta a munkások számát és bérét, a rendes gyári munkások is kénytelenek e kerület exponált helyzeténél fogva, roppant idő- veszteség és költség árán, más városrészek, különösen az V. és VI. kerület gyártelepein megélhetési forrás után nézni. Ennek természetes következménye azután azon gyakori eset, bogy az ily munkások nagy része elköltözik e kerületből más közelebbi városrészbe, leggyakrabban Új-Pestre. Ily körülmények között nem épen közel jövő kérdése a III. kerület isméti felvirágzása, s legkevésbé se csodálható, ha ugyanitt mindezek folytán egészséges társadalmi élet se létezik, a mely pedig épen a III. kerületben nagy feladatok teljesítésére van hivatva kulturális tekintetben. E nyomasztó helyzetben csak a következő alternetiva között lehet választás: —• vagy még jókor egyesül minden számottevő tényező a kerület megmentésére a filloxceracsapás és topográfiái viszonya szerencsétlen következményeitől; — vagy — mi a jelek után Ítélve alig hihető — engedik továbbra is a kerületet e veszélyes lejtőn lejebb és lejebb haladni, akkor, midőn más városrészek egyes pontjainak csupán esztétikai hatása kedvéért százezrek keltetnek. Nem alamizsnát kér a szegénység, mert nem koldus az, ki jogosat követel; — az önhibáján kívül elszegényedett nép méltán kérheti oly intézmény létesítését, mely hivatva lesz a kerület fekvési és egyébb csapásoktól eredő hátrányait megszüntetni. E czélból, mint elodázhatlan szükségesség nyilvánul: egy önálló, gyalog és kocsiközlekedésre szolgáló hid építése, mely alkalmas ponton összekötné a III. kerületet a nagy ipartelepekkel biró V. és VI. kerülettel. Az aggodalmas viszonyok közt tengődő III. kerületre n^zve valóságos megváltás volna e kérdés sikeres megoldása. Ez volna azon segítség, mely alapföltételét képezi mielőbbi felvirágzásának; — egy híd létesítése az, mely következményeiben áldásthozó lesz a kerület minden lakosára, de különösen a szegény munkásosztályra, melynek alkalma nyílik ezáltal csekély időveszteséggel és fáradság; de a mi legfőbb: csekély költséggel felkereshetni a balparti gyártelepeket. S vájjon a hid létesítésével nem fognák-e, a balparti részen elszórtan és egészségtelen lakásokban lakó munkáscsaládok, az egészségesebb légkörű III. kerület olcsóbb lakásait lakni; s igy nemcsak hogy megszűnnék a távolfekvés miatti elköltözködés, de még emelkednék az itteni lakosság száma és evvel együtt az ingatlanok értéke is. Ezáltal pedig a közélet oly természetes fejlődéshez segittetnék, mely a többé aligha visszavarázsolható szőlőmivelési és mező- gazdasági foglalkozás helyett e népet is az ipar és gyári munka köreben a biztos önfentartás és megélhetés forrásaihoz vezetni. Miután bármely szempontból sem lehet közömbös dolog az illetékes hatóságok előtt a III. kerület ilyeténi helyzete; de sőt népesedési és nemzetgazdászati szempontból kiválóan figyelemre méltó: reméljük, hogy ez ügy minden oldalról a legméltóbb pártfogásban fog részesülni s sikeres keresztülvitelével, e kerület új életre ébresztve, még idejekorán meg lesz mentve a jövőnek! Az ó-budai hid eszméjével már két év óta foglalkozik a III. kér. bizottsági tagok értekezlete, s ez ügyben ugyancsak két népgyülés is tartatott. — De ekkor a budapest-dorogi h. é. vasút engedvényesei által épitendő dunai hiddal kombinálva tárgyalták azt, s ily értelemben két ízben kérvényezték is boldogult Baross kereskedelmi miniszternél, ki hajlandó is volt a vasúti hid felépítése esetén azt gyalog- és kocsi- közlekedésre is alkalmassá tenni, — bár O-Buda belterületén jóval kívül — ha az e körüli költségtöbbletet: egy millió nyolczszázezer forintot a főváros fedezi. Miután azonban f. év márczius havában tartott ülésein a fó- és székváros középítési és pénzügyi-gazdasági bizottsága ez ajánlatot nem fogadták el: — az ó-budai hid ügye egészen más mederbe szoríttatott. így keletkezett azután az ó-budai külön hid kérdése, melynek létesítése érdekében a III. kér. bizottsági tagok egy küldöttsége már tisztelgett is a miniszterelnök, illetve pénzügyminiszternél, átnyújtván az ez iránti kérvényt. — Most legújabban pedig a III. kér. társaskör indított ez ügyben mozgalmat. Mindeme fáradozás bizonyára megtenni gyümölcsét, s a legszomorúbb viszonyok közt tengődő III. kerület fel fog ismét virágozni, s ennek következtében társas élete is képessé válik majd a reá várakozó kulturális feladatoknak könnyebb megoldására. Reméljük végül ismét, hogy illetékes fórumok e kerület felvirágzása és teljes tönkre- jutásának alternatívája előtt állván, bizonyára nem fognak habozni mentőkezet nyújtani egy harminczezer lelket számláló városrésznek, nem fognak habozni a III. kerületet a többihez méltó városrészszé fejleszteni s egy hid építése által neki a fellendülés első alapföltételét megadni. Kiváló férfiak jóakaró buzdítása volt az, mely felbátorította e kerületet egy önálló hid kérelmezésére s a miniszterelnöknek a bizottsági tagok küldöttsége előtt tett azon nyilatkozata, hogy a III. kér. aggályos helyzete mindenkor ismert volt előtte s ennek megszüntetésére mindent elkövet s valamint a hid eszméje ő benne már régén megfogamzott: ama reméuyt önti belénk, hogy kérelmünk a legjobb akaratú pártolásban részesülve, még idejekorán segítve lesz e kerületen. Rákos István. Budai érdekek. Irta : Dr. Németh Imre. I. A budapesti polgári lövészegyesület által a Duna jobbparti érdekek előmozdítása ügyében kiküldött előkészítő bizottság az 1893. évi már- ezius 12-re összehívott értekezletnek egy előterjesztést mutatott be. Nem tudjuk hogy a lövészegyesület vagy az általa kiküldött előkészítő bizottság szándékosan mellőzte-e a meghivottt egyesületek véleményét — magának akarván fenntartani nem csak a kezdeményezésnek dicsőségét, hanem a végrehajtást is, vagy csak véletlenségből történt minden úgy — a hogy történt, t. i. hogy a kinyomtatott előterjesztés csak az értekezleten osztatott szét az ott megjelent meghívottak között és igy kizáratott annak lehetősége, hogy a 16 oldalra sűrűn nyomtatott előterjesztés tartalmát az érdeklődők figyelemmel átolvassák, miáltal nemcsak azt érte el a lövészegyesület, illetve az általa kiküldött előkészítő bizottság, hogy az előterjesztés összeállításához a kiküldött bizottsági tagokon — tehát a lövészegyesületen — kívül senki hozzá nem szólhatott, hanem azt is, hogy az értekezlet teljesen tájékozatlanul fogott e munkába és sem idő, sem alkalom nem volt arra, hogy az előterjesztés minden egyes felvetett eszméje komolyan biráltassék, még kevésbé volt alkalmas a helyzet arra, hogy uj eszmét vettessenek fel, legfelebb általános óhajok és kívánságok hangoztattak, de határozott indítványok nem tétethettek, mert senki sem tudta előre, hogy az előkészítő bizottság milyen indítványokkal áll elő, arra pedig úgy látszik senki sem vett magának fáradtságot, hogy indítványokat csak az esetre készítsen elő, ha ugyanezen indítvány az előkészítő bizottság előterjesztésében benne nem foglaltatnék, de különben is háladatlan szerep volt az értekezleten az előkészítő bizottság előterjesztésében foglalt indítványok módosítása iránt szót emelni, mert az értekezlet félt, hogy a nagy terjedelmit előterjesztéssel egy délután végezni nem tud és igy minden módosító indítvány felett napirendre tért azon megokolással, hogy ez az indítvány a részletekre tartozik, itt pedig csak általánosságban tárgy altatnak a kérdések, igy történt, hogy a lövészegyesület előterjesztéséhez hozzáadni valót az értekezlet nem talált. Az első kerület nagyérdemű orsz. gyűl. képviselője mint az értekezlet felkért elnöke azon bölcs és igaz mondással nyitotta meg az értekezlet tanácskozását, hogy „segits magadon és az isten is megsegít.“ Sajnos ezen bölcsmondás az előterjesztés tartalmában nem leltestet! Az előkészítő-bizottság előbb panaszkodik, hogy a haladás, a fejlődés útjáról le vagyunk szorítva, azután előadja, mint szerény óhajt és kívánságot, hogy mit kellene tenni a m. kir. kormánynak és mit kellene tenni a székesfővárosnak a budai részek emelése érdekében, de hogy mit kellene tenni a budai részek lakóinak és ingatlan tulajdonosainak, hogy a budai oldal emelkedjék és virágzásnak induljon, erről az előterjesztés hallgat, tehát segittetni kíván magán, de ő maga nem segít! Nem egészen lényegtelen hiánya az előterjesztésnek az is, hogy nagyon egyoldalú, mert ha mindazon kívánságok, melyeket ezen előterjesztés hangoztat a budai lakosok kérelmére, könyörgésére vagy mondjuk követelésére, teljesedésbe mennek: kap a budai oldal csillogó középületeket és olyan palotasorokat, melyek a mostani budai lakosság kétszeresét alkalmasak befogadni, ámde a tündöklő paloták a csillogó város csak megelégedett embereket gyönyörködtetnek, arról pedig az előterjesztés egy szót sem szól, hogy miként volna lehetséges a budai részek polgárságának jóllétét, megelégedését, va- gyonosodását előmozdítani, hogy miként lehetne — nem azoknak kiket a palotasorok befogadnak, ha t. i. ezek a palotasorok felépülnek —■ hanem legalább azoknak kik a mostani századokat látott épületekben laknak —keresetforrást nyitni és mindenkinek legalább is azt a jóllétet, azt a keresetet lehetővé tenni, melylyél a budarészi polgárok a szőlők elpusztulása előtt bírtak ?
