Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-19 / 11. szám
Budapest 1893, (2.) Márczius 19, BUDA és VIDÉKE. Gyűjtőknek minden 10 példány után egy tiszteletpéklánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetések szives megújítását és lapunknak ismerőseik körében való ajánlását. Reklámácziókat, hirdetéseket, apró- hirdetéseket a kiadóhivatalhoz kérünk intézni. Minden Budát és vidékét érdeklő közleményt szívesen veszünk. Tudósításokat péntek reggelig kérjük beküldeni. A szerkesztőség és a kiadóhivatal. Egy neraes-szivű alapító. Tekintélyes számmal gyűltek egybe a napokban a fő- és székváros tanítói és tanítónői, hogy meghallgassák tartalmát annak a levélnek, mely őket oly közelről érdekli. Feszült figyelemmel várta mindenki a levél felolvasását. Néma csendben állt fel a főváros kir. tanfelügyelője, kezében a mmy pecsétes levéllel s kezdé olvasni, a mint következik: Alapító levél. — Számos éven át a tanítói pályán működvén, bő alkalmam volt tapaszta'ni: mennyi gonddal és küzdelemmel teljes^ e pálya, különösen azokra nézve, kiket az Eg nagyobbszámu családdal áldott meg. A gondos családfőt nem ritkán szólítja el a halál az élet küzdő-teréről oly viszonyok között, hogy özvegyének és árváinak jövőjéről nem gondoskodhatott. — A keresztényi felebaráti szeretettől áthatott lelket bizonyára kell, hogy é.tdekelje az ilyen, önhibájokon kiviil a sors által keservesen sújtott hátrahagy ottak szomorú helyzete. — Társadalmunk dicséretre méltó humánus érzülete nem is késik a legkiilömbö- zőbb módokat felbasználni, hogy segélynyújtással iparkodjék megszüntetni, vagy legalább enyhíteni az ily szerencsétlenek nyomorult helyzetét. Magam is ez érzelmektől áthatva — miután az jug nem részesített a családi élet örömeiben — 80-ik életévem betöltésését, 1892. május 5-ét, kegyeletes szándékkal használom fel, hogy e nap emlékére tehetségem és vagyoni helyzetein arányában s különösen a pályám és azon küzdő társaim iránt viseltető szeretetem némi tanúsításául hozzájáruljak pályatársaim azon özvegyei s árvái sorsának enyhítéséhez, a kiknek arra szükségük van. . E végből örök alapítványként átadok ezen- j] nel a főváros Tanácsának két db. pesti hazai/ I, takarékpénztári részvényt és tiz db. egyesült/ budapesti főv. takarékpénztári részvényt (a jelen4 légi árfolyam szerint 30,000 forintot) kezelésképen oly kikötéssel, hogy azoknak esedékes szelvényei évről-évre beváltatván, a nyerendő összeg (ez idő szerint 1200 frt) a főv. igazgató-, vezető- és osztálytanítók özvegyei és árvái között segélvkép kiosztassanak oly módon, hogy abból 200 írtnál kevesebb s 300 írtnál nagyobb segély adható ne legyen. A kiosztást a főv. tanítóság kebeléből választandó hat-tagu bizottság eszközölje, melynek mindenkori elnöke a főv. kir. tanfelügyelő, vagy enek akadályoztatása esetén a főváros tanügyi tanácsnoka. E bizottság megfogyatkozás esetén önmagát egésziti ki s jogában áll az alapítványt a főváros Tanácsával egyetértőleg gyümölcsözőbbé is tenni. A segély adományozásának jogát azért ruháztam egy, kartársaimból alakítandó bizottságra, mert ők ismerik kartársaik özvegyeinek és árváinak viszonyait legjobban, és ennélfogva nekik áll leginkább módjukban a segélyt a legméltóbbnak odaítélni. Feszült érdeklődéssel várta mindenki a nagylelkű alapító nevét. Szivből jött, lelkes éljenzés tölté be a termet, midőn elhangzott a nemes-szivü alapító neve. Örökítsük meg e helyen is nevét a derék s örök hálára kötelező nagynevű alapítónak. F rey József, nyugalmazott főv. iskolai igazgató t°tte a 30,000 írtra menő alapítványt. Egyike ő ama férfiaknak, kik a polgárság köz- tiszteletét és nagyrabecsülését vívták ki maguknak szerénységükkel s hasznos munkálkodásukkal. Székesfehérvárott született 1812-ben, május 5-én. Atyját, ki kereskedő volt, 9 éves korában elvesztette; a félárva Lángra került Zichy gróf családjához. 18 éves korában Budára .lőtt, itt elvégezte a tanító-képezdét, mint segéd-tanító, itt nyert először alkalmazást Budán. Pár év múlva Pestre ment segédnek. Fáradhatatlan munkásságát csakhamar íelismerték s 1837-ben már főtanítóvá választották. Sokat küzdött a leány nevelés felvirágoztatása érdekében. Ennek tanulmányozása czéljából saját költségén külföldön is tett utazásokat. 1857-ben a Belvárosban felállított leányiskolának lett igazgatója. A legszebb siker koszorúzta mindenkor ügybuzgó fáradozásait, ennek köszönhette, hogy mint tanárt, a tanítónő-képezdében is alkalmazták. Tanítvá nyai a rajongásig szerették s hatósága mindenkor a legnagyobb elismeréssel adózott munkás' ságának. Koronás királyunk két Ízben is kitiin ttte e derék tanférfiút. 1860-ban nyerte el az arany érdemkeresztet s nehány évvel ezelőtt a koronás arany érdemkeresztet tűzték mellére. Megérdemelte. 1871-ben nyugalomba ment, de mint főv. köztörvényhatósági biz. tag mély értelmi képzettsége s dús tapasztalatainál fogva tevékeny részt vesz ma is a főváros közügyeinek s különösen az oktatásügynek előmozdításában. Egyedüli óhajtása az áldottlelkü jó öregnek, hogy megérje alapítványa kamatainak első kiosztását, melynek mindenkor születése évfordulóján kell megtörténnie. A korban bár előrehaladt, da azért még mindig friss szellemi és testi erővel rendelkező férfiú ezt meg is érheti, sőt szivünk igaz szeretetével kívánjuk, hogy érje is meg még igen sokszor. A főváros tanítósága, mely a nagynevű alapító nevét mindenkor hálás szívvel fogja emlegetni, az alapító levél kihirdetése alkalmával (márcz. 2.) mindjárt meg is választotta a segélyt- osztó bizottságot. Ennek tagjai: dr. V e r é d y Károly, kir. főv. tanfelügyelő, mint elnök, továbbá: J eriy József, Sántha Lajos, igazg. tanítók, S o m 1 y a y József, vezető-tanító, R á c s- kay Rezső, Farkas József oszt.-tanítók és Nemecskay Irma, oszt. tanítónő. — E bizottság már e naposban ki fogja Írni a pályázatot négy heti hadáridővel s az első kiosztás ez év május 5-én okvetetleniil megtörténik. Isten áldása legyen a férfiún, ki igy letörli az özvegyek és árvák könnyeit! Antiquus. — ■ ■ ---------------------—•-------------------Ip-"" Á budai kongresszus. Lapunk első számában foglalkoztunk a budai kongresszus kérdésével. A czikk Írója Del- Medico Ágoston ur bemutatta a kongresszusnak eszméje keletkezését és történetét. A nagy tárgyilagossággal irt közlemény széles körben keltett feltűnést és azt hiszszük. hogy hozzájárult a munka megkezdéséhez. A kongresszus előértekezlete megtörtént a medve utczai iskola tornatermében, összejöttek és tanácskoztak a budapesti polgári lövész-egyesület által a dunajobbparti érdekek előmozdítása ügyében kiküldött előkészítő bizottság előterjesztése alapján. Ez az előterjesztés röviden kivonatolva igv hangzik: A budapesti polgári lövész-egyesületnek múlt év julius 8-án tartott választmányi ülésében azt indítványozták, találjon a lövész-egyesület módot arra, hogy a főváros jobbparti része fejlődés, szépülés, emelkedés tekintetében tartson lépést a balparti részszel. Az eszme megtetszett mindenkinek és azonnal tizenhat tagból álló bizottságot küldöttek ki a felhívás szövegének megállapítására, melyet azután a budai oldalon levő társasegyesületeknek is megküldenek. Ezek az egyesületek a mai értekezleten valamennyien képviseltették magukat. Az előterjesztés úgy találja, hogy az utolsó 25 év alatt a főváros budai része rendkívül mostoha elbánásban részesült. Nemcsak hogy uj közintézményeket nem kapott, de sőt elvették tőle azt is, a mije volt, hogy a pesti oldalt gazdagíthassák véle. És igy magyarázható az, hogy a pesti rész rövid idő alatt bámulatosan fejlődött. Ennek az elhanyagolásnak megszüntetésére az előterjesztés konkrét javaslatokkal áll elő. Tevékenységünknek fő irányelve az legyen — igy szól az előterjesztés — hogy legelső sorban a budai részek összességének emelkedése és fejlesztése tartassák szem előtt, tekintet nélkül egyes városrészek és vidékek saját külön érdekeire, de mégis úgy, hogy a fejlesztés nem egy csoportba való összehalmozás által, hanem kellőképen és észszerűen történjék, a mi természetesen magában involválja azt, hogy egyik-másik kérdésben nem mellőzhetjük az egyes városrészek megnevezését. Buda emelésének egyik tényezőjéül azt akarjuk elérni, hogy azon középületek, intézmények és intézetek, melyekre nézve nem fontos az, hogy a messze elterülő pesti síkságon emelkedjenek és létesüljenek, s melyeknek élete és munkássága nincs azon folytonos mozgékonysághoz és sietséghez kötve, mely főkép az adminisztráczió és az üzleti élet szempontjából a pesti oldalon természetszerűen kifejlődhetik, Budán helyeztessenek el, s ez által a budai oldal felle7idülésének is tápot nyújtsa ak. Hogy a pesti és a budai rész között az összeköttetés minél szorosabb legyen, az értekezlet kérni fogja a hidvárn eltörlését és azt, hogy a Duna mentén O-Budától le egészen a Lágymányosságig minél több uj hid épüljön. Felépitendőnek tartja az értekezlet az eskütéri, továbbá az eskütéri és az összekötő vasúti hid közötti hidat, nemkülönben a bombatéri és a filatori gátnál az esztergom—doroghi vasúti híddal kapcsolatos hidat. A közúti vasúti közlekedést a két partrész között olcsóbb dijak és czélszerübb vonatok, de sőt uj vonalak megépítése által élénkebbé akarja tenni az értekezlet. Reformálni kívánja a társas kocsik közlekedéseinek idejét, a csavargőzösök közlekedését és nevezetesen kívánatosnak tartja, hogy a Hl. kerület Dunapartjának ama része, mely a „Császárfürdön“ felül terjed, csavargőzösökkel köttessék egybe az átellenes pesti parttal, mindenik ott, a hol ezt a két part közötti sűrűbb közlekedés igényli. Hogy Budán az építkezési kedv nagyobb legyen, szükséges, hogy a közmunkatanács a Duna mentén elhúzódó vonalat, a Margithidtól a Gellértrakpartig kisajátítsa, a Margithidtól fölfelé pedig a szabályozási vonalat végleg megállapítsa ; hogy, főképp tekintettel arra is, hogy a budai oldalon az építkezés jóval drágább mint a pestin, az építkezni akaróknak a nevezett vonalon 30 évi állami és 20 évi községi adó- mentesség, a Zsigmond- és Lajos-utczában s a jobbart fő közlekedési vonalain pedig legalább 25 évi adómentesség biztosíttassák. A várra nézve és a Margithid környékére ez az adó- mentesség már meg van adva, de ez nemsokára lejárván, ho.szabbittassék meg, a budai körútra nézve pedig eszközöltessék ki a 30 évi adómentesség oly feltételekkel, milyeneket az 1884: XVIII. t.-czikk a pesti nagy körútnak biztosit. Budára kellene áthelyezni a kir. kúriát és a vele kapcsolatos budapesti királyi táblát, a műegyetemet és az állami tanítóképző-intézetet. A nemzeti muzeum épületéből, mely már réges- régen szűknek bizonyul az ott levő gyűjtemények számára, egy vagy két gyűjteményt ki kell hasítani és azok számára Budán egészen külön épületet emelni. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumot is vissza kell helyezni Budára. A budai rész társadalmi tekintetben való elmaradottságán segiteni kell azáltal, hogy a III. kerület számára az ott levő „Korona“ nevű épületet vigadóvá alakítják át, mert a fővárosi hatóság által már megígért vigadó-épületnek csak az I. és II. kerület veheti hasznát. A jelenleg fennálló színházak feutartása mellett még színházat kell építeni a jobbpart oly részén, hol az nemcsak a sűrűbben lakott II. kerület, hanem a távolabb eső III. kerület lakosai által is megközelíthető legyen. Az ipar és a kereskedelem érdekében a budai oldalon, a Lágymányos tájékán kellene létesíteni azt a kikötőt, melynek szükségességét utóbbi időben sűrűén emlegetik. A filloxéra pusztításai által elszegényedett embereknek munkát kell adni úgy, bogy a budai hegyvidékeken közutakat építtetnek velük, a mi egyszersmind alkalmassá tenné az eddig elhanyagolt vidékeket nyaralók építésére. Továbbá oda kellene hatni, hogy a főpapok és a föurak a fővárosban való tartózkodásra Budán keressenek maguknak otthont. Az előterjesztés igy végződik: Ha czélt akarunk érni, működésünket rendszeresíteni kell. Ez okból indítványozzuk,
