Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-19 / 11. szám
Budapest, 1893. 11. évfolyam 11. sz. Vasárnap, márczius 19. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄH0-HIYÄTÄ];, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Felhívás előfizetésre. Lapunk nem sokára egy uj évnegyed küszöbét lépi át. A hírlapoknál az a szokás, hogy a szerkesztő összeállítja ilyenkor lapja mérlegét és az elért eredményekre hivatkozva a közönséget annak megítélésére hívja fel, menynyire és milyen mértékben tartotta be programmját? Mielőtt felhívnánk az olvasót, hogy lapunk évnegyedében megjelent dolgokra visszapilantson. engedje meg, hogy figyelmét egyik tekintélyes napilapunk megjegyzésére irányítsuk. A tekintélyes napilap Buda emelkedése érdekében czikkezve ezeket írja: „A budai polgártársakban egy idő óta helyes ésjogos önérzet, öntudatossá g szólal meg, hogy a fő- és székváros ama régi elmaradt részét az újabb igények színvonalára felemeljék, s környékének természetes kincseit kihasználj ák.“ Ez a kijelentés bizonyítéka annak, hogy mi programmunknak igyekeztünk megfelelni és annak az önérzetnek és öntudatosságnak ébredésében nekünk is részünk van. Az elmúlt évnegyedben mi, városrészünkkel szemben elkövetett sok mulasztást és a mulasztások következményeit súlyosbító közönyre nemcsak rámutattunk, hanem a közszellem élénkítésére, a társadalom szövetkezésére minden alkalmat megragadtunk, hogy kitűzött czélunkhoz közeledhessünk, mely Buda és vidékének emelése. Vállalatunk létjogosultságát mi sem igazolja annál jobban, mint hogy a kitűzött zászló körül Buda lakosságának minden osztálya sietett a maga fegyvernemével résztvenni a harczban. A budai polgárság felocsúdott le- thargikus álmából, felismerte jogait s ha ezt felismeri, különösen a budai érdekekkel szemben nem lehet kötelesség- mulasztó, a közügyek elintézésében, a jogok gyakorlásában több részt vesz. Már maga az a körülmény, hogy Buda társadalmának minden osztálya képviselve van azok között, kik lapunkat megtisztelték közleményeikkel — mondjuk ez a tett minden szónál szebben bizonyít mellettünk. Lapunk terjesztésében, szellemi részének emelésében közremunkáltak egyesek és egyesületek és segéltek arra, hogy Buda és Vidéke, Buda t s vidéke életének, bajainak, óhajainak bű tükre lehessen. Ez a szives és előzékeny közreműködés a mi legnagyobb erősségünk és kezesség arra nézve, hogy reményeink nemcsak a virágzásban, de a termésben is teljesedni fognak. Kérjük továbbra is ezt a jóindulatú támogatást, mert csak igy lehet az, hogy a közönség és közöttünk lévő családias kötelék tökéletesedjék és erősödjék és együtt munkálva emelhessük Budát és vidékét és együtt oldhassuk meg a megoldásra váró kérdéseket. E munkában szívesen látunk mindenkit, legyen az erős vagy gyenge. A méltányos érdekek előmozdítása elől nem zárkózunk el soha. Ismételjük azt a mit lapunk első számában mondottunk: „Mi nem akarunk monopolizálni, de viszont meg nem engedjük a monopoli- zálást és ép ezért a közös czél elérésére, a küzdelemre meghívjuk minden egyes polgártársunkat, azokat is, a kik eddig bizonyára csak a viszonyok nem kellő mérlegelése folytán monopolizáltak. Ok is sorakozzanak hozzánk és küzdjenek a tiszta elvek soraiban a közös a nemes czél ért.“ Azt hisszük, hogy a kitűzött czél Buda és vidékének emelése e 11 e n s é- geket nem, csak barátokat teremt. Ezeket előre bocsátva kérjük lapunk támogatását és terjesztését. Minél szélesebi) körben terjed el lapunk, annál inkább erősebb lesz és annál könnyebben oldhatja meg fe 1 ad atát . . . A szerkesztőség azon fog igyekezni, hogy minél inkább kielégítse a közönség igényeit és Buda és Vidékét, Buda és vidékén nólkülözbetlenné tegye. Lapunk előbzetósi ára: Egy évre ... 6 írt, Félévre- .... 3 „ Évnegyedre . . 1 „ 50 kr. Előfizethetni a kiadóhivatalban Budapest I. kér Krisztina-utcza 14. szám. A „ISfllA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Oda márczius 15-ére. (Az I. kerületi felsőbb leányiskolában rendezett ünnepélyen szavalta egy növendék.) Szabadság napja, téged ünnepelni Gyűlt áldozóra e lelkes sereg S bár külső pompa, fény nem fejedelmi, A szívben drága, szent érzés rezeg ; Tavasz derűje, égi ihlet lángja Lobog szemünkben, gyűl az arezokon S ajkunk ama dicsők emlékit áldja, Kik által szebb lön és miénk e bon. Hajh ! volt idő, midőn e hősi nemzet Bilincsbe verve némán haldokolt; Körülte elnyomói dala zengett S mely béfedezze, várt a síri bolt; De jobb kor bűvös, éltető legétől Dermedt tagokból tűnt a zsibbadás; Műit romjain magasztos templom épül : Uj ezred év, boldog feltámadás. 8 miről nagy lelkek vágyva álmodának, Betelt az ige, hangzott: „talpra fel!“ Lángszózatától fölkent dalnokának Olvadt a jég, kitágult a kebel; Jobbágyot úr testvéréül tekintvén Milljók kezéről a bilincs lehullt; Egünk reménynyel biztató zenithjén Uj alkotások fényes napja gyűlt. Ti müvetek volt, szellemóriások, A márczius termékeny idusa S melynek dicsét, fenségét bámulá sok, A létért vívott vértelen tusa : Midőn rövidke perczek lobbanása Megszerze törvényt, nyelvet és jogot S egy biztató, vezéri dobbanásra Hősöknek légiója támadott. 8 bár a tavasz mosolygó reggelére Sötét ború jött, romboló vihar; A síri árnyak serge visszatére, Hogy öldököljön, sors villámival; Árpád honának ékes, dús mezőit Szent vértanúk hő vére mosta bár : A nemzet, tűzhelyét védelmezőn, itt ' Uj Anteuszként izmosodva áll. Alpár ugarján, ime, Istenéhez Szabad magyarnak hő imája kél ; Mit ész kigondol, agy sejt, lélek érez, Ezrek szivében munkál, terjed, él; S melyen ádáz csordái napkeletnek Megtörtek, áll a vár, a szent paizs; Őrzői múltat, esküt nem felednek, Megvédni bátrak, hogy ha kell, ma is. Küzdj, nemzetem, a szellem fegyverével Serényen most, mig béke boldogit S ha rád rohanna észak durva népe, Övezd föl régi, szép erényeid : Zord ellened vitézül porba sújtva Hazádért áldozz, férfi, hősi vért S a honleány magasztosulva nyújtsa A balzsamot, a könyet és babért. Szabadság napja, téged ünnepelvén Honszerelemtől ég e kis sereg S apái meguemesbült, drága nyelvén Megtartójához hő imát rebeg ; Budának szebb reménye, ifjú társak, — Tavasz virági szentelt romokon, — Csak szivetekben ennyi érzést lássak S örökre nagy lesz, él, virul e bon. Dr. Varga Bálint.
