Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-12 / 10. szám
Budapest, 181)3. II. évfolyam 10. sz. Vasárnap, márczius 12. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KI AI>Ó- HI V AT An, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I, kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Egyet-mást Tabánról. Irta: Aim Károly. II. Tabán közbiztonsági állapota a hatvanas években igen szomorú volt. Az akkori rendőrségnek sem szervezete, sem anyaga nem volt. Patriárchális tráditiók- ból élt — mától holnapra. Az albiróság (a nép nyelvén Blut- gericht) bejáratánál sütkérezett két negyedmester kik egyúttal a halottszálli- tással is foglalkoztak. Volt azonfelül mindenkitől ismert három „titkos“ czi- vilbiztos, a várban egy hadnagy, őrmester, káplár és húsz poroszló. De ez azután elég is volt egész Ó-Buda határáig. Ezek a negyedmesterek bírták a nép bizalmát. Ok puhatoltak, nyomoztak, megfordultak minden házban és a hány szála volt az akkori justitiának, az mind az ő kezükön ment keresztül. Teendőik sokoldalúsága ma nem is képzelhető. A házak számozása sőt az utczák elnevezése is az ő hatáskörükhöz tartozott. így történt, hogy a „nemzeti szellem tüzes ébresztőjének“: Virágh Benedek ntczájának nevét egyszerűen „ Blnmengassé “ -ra változtatták át. — A házak számozását — minden városrészben, az utczákra való tekintet nélkül egytől-végig — szintén igen elmés módon ejtették meg. Körültekintő magaslaton készült hozzá a terv olyformán, hogy a negyedmester a számozást a leghosszabb utczá- ban — az Attila-utczában — kezdte és a mely kanyarulat ujjának engedett, abban folytatta mindaddig, mig az ujja ismét hozzá visszatért. Valóságos úttá vésztőt létesített olyannyira, hogy m ndenki arra volt kényszerítve, hogy a házak számait könyv nélkül tanulja meg. Hogy a tabáni templom épület a számozásnál kimaradt, az legkevésbé sem alterálta az ezermestert. Mikor a hiba kitudódott, a számozással már fent voltak a hegyen. Ott a következő szám a számozásból kivétetett, a templomra illesztetett és a számozási munka nyugodtan tovább folyt. A hatóság külömben csak a házak keresztelósére — a számoknak a falra jelzésére — vállalkozott. A házszámnak tetszés szerinti plóhtáblára Írása és annak a ház bármely oldalára alkalmazása, kizárólag a háztulajdonos jogaihoz tartozott, Hogy azonban annyi áldásos polgári működés mellett a rendőri szolgálat se szenvedjen, az akkori tényezők egyszerű eszközhöz nyúltak. Azon elvből kiindulva., hogy a hasonló bűn összetartó mint az enyv, a ta- noncz pedig rendesen azt a mesterséget folytatja a melyet tanult; tűrték és elősegítették az oly tanyák és búvóhelyek virágzásait, a hol ezek az egyforma lelkek találkoztak. A pertractáczióhoz szükségelt anyagot azután czeremonia nélkül itt szedték össze. A szőlőhegyi kunyhók — a szőlő- érés rövid idejétől tán eltekintve — mind lakva voltak. Ezeknek lakói a rendőrség megjelenését megszokták és nem is igen tartottak tőle, mi külömben természetes is volt. A rendőri közeg tudniillik csak megbízásának tartozott eleget tenni és igy óvakodni kelletett, hogy valahogy a nyomozáshoz nem tartozó elemeket bele ne vonjon, mert ezáltal nemcsak e kiváló melegágyakat — a rendőrség tekintélyének elhomályosításával — szétbo Halasztotta, de saját kenyerét is veszélyeztette volna. Az évi csősz külömben a kerületében letelepedett kunyhólakókat mind névről ismerte. Hogy ez a „rendszer^ mily abstrac- tiókat szült, kitűnik abból, hogy a csősz — tán a saját bőrét is féltve — a helyszíni kihallgatások alkalmával nem egyszer egyik-másik védőjéül felcsapott, igy megmentvén őt a jogszolgáltatás következményeitől. Ha mindamellett e kihallgatások alkalmából oly gyanús körülmény merült fel, hogy tetteseket véltek felfedezni, úgy az ilyen kunyhókból összeszedett egyéneket bekísérték és ezeknek vallomásai következtében másnap, — nem mindég a panaszolt cselekmény, — hanem sokszor más bűntény került napvilágra. A legveszedelmesebb helyek egyike azonban a tabáni régi szemótlerakodó hely volt. Ős Buda városa itt szerezte be hosz- szú éveken át fövényszükségletót és az ezáltal keletkezett üregeket szemétlerakásra használta fel, sohasem lóvén képes azokat tökéletesen befedni. A labirintusok mélysége, a bejáratok elrejtett és egyhamar fel nem található sokasága, a bátrabb emberek között is félelmet ébresztett, mikor azokba a szolgálat érdekében behatolniok kellett. E mélyedésekben rejtőztek nemcsak a Tabán hanem sokszor a messzeföld szülte gonosztevők is. A nyílások, repedések, üregek szem- meltartása daczára volt eset, hogy behatolva, csak hült helyét találták a keresetteknek — annyi alkalmuk volt a menekülésre. De volt azután eset, hogy megtalálták és akkor felfegyverkezve fáklyafénynél kellett őket rejtekhelyeikből kierőszakolni és kötéllel a napvilágra felhúzni. Ezen szomorú időre esik a Tabán egyébb ügyeinek hanyatlása is. Kern volt ott az időben más, mint bor, ennek jövedelmét pedig a rósz termósi évek rendesen felemésztették. Fénysugárként terül szemünk elé a Tabán ezen időszak előtti állapota a midőn abban sokféle iparág volt meg- honosnlva. A természettől oly bőségesen megáldott és a hatalmas Dunával támogatott Tabánban volt a Staffenberger-fóle bőrgyár, a Müller-fóle selyemfestő gyár, a Pejákovics-fóle szappan- és gyertyagyár, a Brunner-féle téglagyár, az Ockenfusz- fóle keményítő gyár és a gazdag kereskedőknek nagy száma. Négy-öt ügyvéd is ólt ott gond nélkül. Most egy sem, mi ugyan nem volna baj, ha nem azt bizonyítaná, hogy nincs már perelni való. Fáj a szivünk, ha oly fényes múlt után csak enyészetet látunk és bár örömmel tekint szemünk erre a gyönyörű vidékre, kötött kézzel nézzük a hanyatlással járó pusztulást. Tán kevés a lüktető erő ? kihalt köztünk a czóltndatos polgári elem, vagy csak egy ideig elpártolt tőlünkNem hiszem. Ha a Tabán hanyatlásának okait kutatjuk, szerintem a lánczhidnál kell kezdenünk. E monumentális mű minden logika nélkül, természetellenes helyen épült fel. Ott van a Duna partján kezdődő kies völgye a Tabánnak, melynek folytatása az Attila-utcza, mely predestinálva van, hogy föltárja Buda minden szépségeit, testvériesen átölelve a kies Krisztinavárost, a páratlan szépségű harangvölgyet, zugligetet és lipótmezőt A lánczhidnak e természetes helyen építése világhírűvé, gazdaggá tette volna a Tabánt. Így oda építették hol a várhegy elzárja a rajta keresztül vezető út folytatását bizonyosan abból a czélból, hogy alagutat keljen építeni, hol az ember télen náthát kap, nyáron pedig a nap sugarait enyhítendő zuhany-fürdőben részesül. A Tabán hanyatlásának egy másik 1 oka lakosságának közönyössége. Fejték azt a szegény szőlőtökét, mig végkimerű- lósben jobblétre nem szenderült.
