Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-19 / 7. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 7. sz. Vasárnap, február ins 19. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a Ií. kerületi polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiókegylet hivatalos közlönye. KIArPÓ-HlYATAl,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budapest helyzete az árvíz elleni biztonság szempontjából. Zsák Hugó, műszaki tanácsos előadása az I. kér. polgári körben f. é. február hó 12-én, d. u. 5 órakor. Mélyen t. hölgyeim és uraim! A kör igen t. elnöke, Dr. Schwartzer Ottó kedves barátom felhívására a fővárosnak az árviz elleni biztosság helyzetével szándékom Önöket megísmertettni é. p. azért mivel a szép tavaszi idő beköszöntővel, midőn még jégtakaró boritja Danánkat, a napilapok tele szoktak lenni rémhírekkel és vészjelzésekkel, melyek évről- évre ilyen alkalmakkor mindannyiszor közrebocsáttatnak. Előadásomnak az a czélja, hogy árviz elleni védekezés szempontjából t. hallgatóim tiszta fogalmat alkothassanak maguknak a főváros helyzetéről s megítélhessék, váljon csakugyan oly nagy veszedelemben forog-e a főváros az előre láthatólag meginduló jégzajlás alkalmával, mint azt a napilapok folytonosan hangoztatják. Engedjék meg azonban, hogy előadásomban egy kissé messzebbre kitérhessek, s szóljak ne csak a fővárosról, hanem általában a Duna folyóról. Ha bármily térképet megnézünk, legyen az egy világrésznek vagy egy országnak térképe, azt fogjuk látni, hogy a legtöbb község és város a vízfolyások mentén fekszik, a nagyobb városok a nagy folyók mentén, sőt a tengerpartján is. A hegyes vidékeken is azt tapasztaljuk, hogy rendesen a források, patakok mentén telepedtek le az emberek. Miért? Azért, mert az emberi és állati életnek nélkülözhetlen szüksége van a vizre. Szükséges az, mint ivóviz, szükséges az az emberi testnek tisztántartására, de szükséges a viz nyáron, mikor a nap heve süti a földet és kiszárítja, a növényzetnek felfrissítésére. Úgyszólván a természetes ösztön után indultak az emberek, midőn vízfolyások mentén telepedtek le. A víznek azonban még más baszna ':s van, a mennyiben könyü közlekedési eszközül is szolgál. Bármennyire is előre haladt a műszaki tudomány a vasutak és más közlekedési eszközök feltalálása tekintetében, azért a viz még is mindig a legolcsóbb és legkönyebb közlekedési eszköz marad. De nem bocsátkozom ennek további fejtegetésébe, mert nagyon is elterelne előadásom tulajdonképéni czóljától. Legyen elég csak annyit konstatálnom, hogy a városok legtöbbnyire nagyobb folyók mentén vagy a tengerparton keletkeztek. A víznek ennyi áldásos jósága mellett azonban van árnyoldala is. Ez kitűnik akkor, mikor az egyes folyók a légcsapadékok, esőzések folytán annyira felduzzadnak, hogy partjukat áthágják és elöntenek mindent, földeket és házakat, ha azok nem épültek kellő magaslaton. Ennek következtében, mert az emberek legelőször is lakhelyüket akarták biztosságba helyezni, azok a városok és falvak, melyek folyók mentén feküsznek, körtöltéssel biztos tották magukat. Körtöltés alatt azt értjük, hogy ha egy bizonyos földtömeget kiásva egymásra felhányunk s az igy egymásra hányt föld mintegy sánczolatkónt veszi körül a városokat vagy falvakat. Midőn már a lakhelyek biztosságban voltak, az illető tulajdonosok földjeiket is biztosítani igyekeztek az elárasztás ellen. így emelkedtek lassanként a paralel töltések, melyeken a vizet csak akkor eresztették át, ha arra szükségük volt. Ismerjük ugyanis az ilyen vizeknek azt a tulajdonságát, hogy tömérdek iszapot hordanak ínagukkal, mely ha a földekre lerakodik, azokat termékenyekké teszi. Ilyen vizáradás vagy duzzadás a fo- lyóknál két okból keletkezhetik. Az egyik a vizbősóg. Midőn t. i. a begyekben, a hol a folyók forrásai fakadnak, nagyon sok hó esett, mely a tavasz bekövetkeztével egyszerre olvadásnak indul, vagy pedig nagy záporeső, felhőszakadás volt, a mikor is annyi vízmennyiség tódul le a hegyekből, hogy az a folyók ágyában meg nem fér, a folyókat felduzzaszt]a s partjait áthágja. Ez a természetes vizbő- ség. Ilyen vizbősóge van pl. Olaszországban a Po folyónak, a melynek szabályozása a leghíresebbek egyike, ilyen viz- bősógük van a tiroli vizeknek és ilyen folyó viz Magyarországon a Tisza. A Duna már nem ilyen. A Dunának magas vízállása nagyon ritkán ered természetes vizbősógből. Ennek egészen más oka van. Okozza ezt a jégzajlás alkalmával keletkező jégdugulás. Ha t. i. az a rengeteg nagy jégtakaró, mely nagy tél idején, mint pl. az idén is, az egész folyó mentén végighúzódik, Passautól- Orsováig, ha ez a rengeteg jégtömeg egyszerre megindul, még pedig a felső jég előbb indul meg, mint az alsó, akkor a felülről jövő jégtömeg reátolul az alsóra, egy része ennek tetejére mászik, más része alája csúszik, összetorlódik, a vele rohanó nagy vízmennyiség nem találván elég helyet a folyó medrében, a partokat áthágja és igy magas vizszint idéz elő. És ez a jégdugnlás okozta magas vizszín nem húzódik úgy végig az egész folyón, mint a természetes vizbőségből eredő magas vizszin ; hanem közvetlenül a jégtorlasz felett keletkezik, ott felduzzad, kisebb eséssel visszafele tolul és addig-addig tömi és tölti el a medenczét, mig egyszer azután a jégtorlaszt felemeli és elsodorja. Hogyan képződnek a jégtorlódások és jégtorlaszok ? íme, itt van a Dunának egyik legjobb keresztszelvénye. Fel van jegyezve rajta a kis vizszin és a nagy vízmagasság. Ezen a keresztszelvényen láthatjuk, hogy a Dunának igen szép mélysége, igen szép medre van. Ámbár meg vagyok arról győződve, hogy t. hallgatóimnak legnagyobb része tudja, hogy mi az a keresztszelvény; de mert előadásomban igen sokszor elő fog fordulni ez a kifejezés s úgyszólván ezen alapul egész előadásom, engedjék meg, hogy egy pár szóval megmagyarázzam, hogy mit értünk keresztszelvény alatt. Ha valamely tárgyat keresztülmetszünk. ez a keresztülmetszett oldal mutatja e tárgynak keresztszelvényét. T. hölgy-hallgatóim bizonyosan megértenek engem, ha a kenyérre hivatkozom, mint példára. Ha én egy kenyeret a közepén éles késsel kétfelé vágok, akkor annak keresztülmetszett oldala mutatja a kenyérnek keresztszelvényét. Alkalmazzuk ezt a Dunára. Képzeljünk egy nagy üvegtáblát, melyet a Duua egész szélességében annak fenekéig le mártanánk, úgy i hogy a Duna vizét mintegy kettészelné, s ha ez az üvegen nyomot hagyna bátra, ez mutatná a Dunának keresztszelvényét. Most móltóztassanak elképzelni, hogy ennek a keresztszelvénynek a felületén az egész folyó hosszában jégtakaró van. Ez a felületen levő jégtakaró nem gátolja a víz folyását, mert a medernek csak mintegy 20—30 czentiméternyi részét foglalja el. Ha már most a felülről megindult jégzajlás alkalmával az úszó jégtáblák a még mindig álló jégtakaróhoz jutnak, egy részük erre felcsuszamlik, másik részük a viz alá merülni kénytelen; de mivel a jég könnyebb fajsulyánál fogva nem merülhet egészen a viz alá, felfelé törekszik, s igy a szelvénynek csak egy bizonyos részét foglalja el. Ezt bizonyára már t. hallgatóim is tapasztalták. H pl. egy víztartó edénybe, dézsába egy jégdarabot lökünk, az mindig a felszínre jön, hiába igyekezünk azt ujjunkkal a viz alá meríteni, az mindig fel- bugygyau. Mentül jobb tehát a szelvény, azaz, mentül mélyebb a folyó medre, annál kevesebb a veszély. Mert a jégnek csak egy kis része merül viz alá. Hogy tehát a Dunának ezt a szelvényét a jég egészen eldugaszolja, ahhoz roppant nagy
