Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-05 / 44. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ November 5. lajdonosok megrendszabályozása, megbir- 1 ságoltatása s egyéb ily üdvös szabályok megalkotása körül, nagy hálára kötelezné maga iránt a közönséget. De ha egyebet nem, annyit mégis megtehetne, hogy a cselédkönyv I-ső rovatába a cselédtartóknak lakhelyeik bejegyzését is szigorúan meghagyná. így volna mégis legalább egy kis ellenőrzés ! Királyfalvai G. György. A székes főváros fejlődése uj megvilágításban.*) Az eskütéri hid, a vele kapcsolatos jobb- és balparti utczarendezések, a városháztéri hid, többé nem álom, hanem a közel jövő alkotása, s mindez fáradhatlan miniszterelnökünk érdeme. Legkésőbb két év múlva átadatnak az uj hidak a forgalomnak és akkor megszűnik az a legnagyobb akadály, mely a főváros fejlődését a Duna jobb partján megkötötte. Nyitva az ut egész az Adriáig — azaz pardon a Dunáig — sőt még ezen is túl! Mily nagyszerűen terül elibénk a jövő képe: széles ut vezet pompás palotákkal, stylszerű házakkal szegélyezve egyenes vonalban a keleti pályaudvartól a Dunáig és az uj eskütéri hidon uj élet s uj pezsegés ömlik az öreg Buda elaggott ereibe. Megnépesülnek a hangtalan utczák, eltűnnek a girbegörbe utczákkal a keleti hanyagsággal gondozott düledező viskók, ledőlnek a csákány csapásaira és divatos villáknak, szellős tágas bérházaknak engednek helyet; pompás kanyarulatokban vezet fel mint egy gyöngysor a királynő fején az uj körút a várba, melynek drága koronája lesz az uj királyi várpalota, f A pezsgő, eleven, mondhatjuk lázas forgalom, mely a pesti oldalon uralkodik az uj vámháztéri hidon átomlik a jobboldalra s mig egyrészt a Gellérthegy alján a Rácz- és Krisztinavárosba viszi az uj erőteljes életet, másrészt a balra eső nagy szabad terület, mely eddig úgy áll ott, a hogy a természet alkotta, egészséges továbbfejlődést nyer. Es itt, e helyen a fővárosi adminisztráczió számos ferde intézkedése, igen sok mulasztása fog majd végleges megoldást nyerni. Elementáris erővel nyomul majdan előtérbe ezen munkálatok sürgőssége, melyek szerves kapcsot képezzenek a IV. és IX. kerület és a szemközt fekvő Kelenföld között. Valóban eddig úgy látszott, hogy a nagyérdemű tanácsnak nincs is sejtelme Kelenföld létezéséről, mintha ezen cso*) Egy röpiratból. lől besegiti őt seregeivel etc. Ezért a basa a vezérnek irt is népek végett, s az utolsó, a parasztnál lelt Írásában jelenti,, hogy népség és pénz már készen állanak, s ezek szerint a vár, a benlevőkkel egyben, az egész keresztyénség legnagyobb kárára és rémületére a legvégső veszélyben forgott, ennélfogva az ő vallomásai és levelei után a kirendelt hadi törvényszék azt judikálta: hogy ő a császári vér- és hadi törvény szerint crimen laesae majestatis és per- duellionist követett el ; azért megérdemlett büntetésül s másoknak is elijesztő exemplum gyanánt feje levágattassék, — teste négyfelé sze- 1 essék, négy része négy utczára kiszegeztessék, szive kiszakittassék s a szájához veressék s mindez a törvények értelmében.*) ítéltetett Budán, ápril 8-án 1687., mely Ítélet dito 9-én végre is hajtatott. Még csak az sincs utána modva: „Isten legyen kegyelmes lelkének“. . . . Petneházy halála nem maradt boszu- latlan. * Azóta sok viz és — sok vér lefolyt Buda alatt; a hatalmas török nemzetről ligy beszél a világ, mint egy nagy tüneményről, mely volt és múlni indul; a szegény, sokszor elfelejtett magyarról pedig úgy, mint egy becsületében halhatlan népről, mely megvan és meglesz. . . * Das Herz herausgerissen und ihm umb das Maul geschlagen werden solle. (Ugyanott.) (Vége.) dás szép vidék , nem is a főváros területén, ha- I nem valahol a Bácskában feküdnék. Hogy is j lehetne máskép, hogy 14 év óta, mióta a magyar államvasut Kelenföld állomást létesítette, még ezen állomáshoz, mely az összes Dunajobb- parti vasútvonalak csomópontja, tehát első rangú forgalmi hely, hogy ezen állomáshoz még most sem vezet egyetlen tisztességes ut sem. A győri útról kétszer is át kell haladni a legélénkebb forgalmú vágányokon, hogy végre egy keskeny utczácskán hosszú kanyargások között az állomáshoz érjünk. A Dunától pedig és ez volna a fő — éppen nem vezet semmi ut sem, itt csak keskeny falusiasán idylli ösvények vannak, melyek esős időben épen nem járhatók. Pedig ezt az állomást ezer meg ezer ember keresi fel, a fehérvári és promontori ut lakói, a Gellértalja nyaralói s a keserű források kolóniájának népessége ; nem is szólván Mattoni sósíürdőjéről, hol nyaranta százával tanyázik a fürdővendég; sőt daczára a rossz utaknak Promontor, Ercsi, Tété.iy és más közel fekvő helységből a fiumei, trieszti és bécsi gyorsvonatokhoz rendkívül számos utas igyekszik ide. Mily forgalom volna még várható rendes karban tartott jó utak mellett! És mégis daczára számos kérésnek a hatósághoz, daczára a sok és különféle balesetnek a járhatlan utakou, sőt daczára, hogy igen magas rangú sőt fenséges személyiségek is megbotrán- kozva nyilatkoztak a fővárosi utak ilyen hallatlan állapota felől, nem mozdult még egy kapa sem, elmúlik év-év után és marad szépen a régiben minden. Vájjon megszünik-e most ez a közöny, midőn a hidak felépítésével jó példával jár elől a kormány ? Elodázza-e most is a nagyérdemű tanács a jót, a hasznosat, a közjót előmozdítót csak azért, mert az az örök mostoha gyermeket, a Duna jobbpartját érdekli leginkább? Á Duna, ez a fenséges vizi ut csak nem lehet az a gát, mely a fővárost természetes fejlődésében magakasztja, épp ellenkezőleg ő az összekötő kapocs, mely közel hozza a városhoz a szemben fekvő területet, azt a területet, a melyen az egészséges fejlődés minden előfeltétele együtt van és a melyen szabadon és akadálytalanul terjeszkedhetik. Egy növekedésben levő testnek minden irányban egyenletesen kell kifejlődnie, a Duna, ez a hatalmas közlekedési eszköz mind a két oldalon kell hogy elevenséget és mozgást teremtsen, de e helyett azt találjuk, hogy a balparton minden erőt felemésztő lázas tevékenység uralkodik, a jobbparton ellenben — halálos csend. Ezen abnormális helyzet egészségtelen viszonyokat teremt, melyek sürgős gyógyítást követelnek. A balparti drága telek tömegépitkezést, toronymagasságu kaszárnyákat — a járványok meleg fészkeit teremti meg, mig a jobbparton: csak nehány száz méter távolságra, egészséges vidéken fekvő területek, az alacsony árak daczára parlagon hevernek. Számoljanak végre uraim a székes főváros napról napra emelkedő fejlődésével; szűk már neki a régi ködmen! Meg kell már nyitni a forgalomnak jó országutak, vízvezeték, csatornázás által Kelenföldet. Itt a Lágymányoson — Uj-Budán — terjeszkedjék a főváros; egészséges, friss és fiatalos élet járja majdan által Budapest testét és a következő sürgős fővárosi kérdések is mielőbb megoldást nyernek általa. Siketnéma. Isten teremtménye, a legszebb isteni adomány nélkül. Fel van ruházva minden testi jóval, tagjai épek izmai edzettek a földi élet fáradalmainak legyőzésére, csak egy nagyon kicsiny helyen elférő, szemmel nem látható fogyatkozása van, halló idegei bénultak meg, azok képtelenek a hangot közvetíteni a lélekkel, azok tagadják meg a szolgálatot. Mily csekélység és mily óriási szerencsétlenség a következményekben. Az ember kis uj- jával végig mérhetné azt a hiányt, mely őt a hallótól megkülönbözteti s megmérhetlen hosszú távolság választja el mégis tőle. Az egyiknek nyitva áll a világ s ha nem is bir kitűnő képességekkel, boldogul s szerencsés életet folytathat, a másik legyőzhetlen akadályt talál maga előtt s bárha a legszebb alkattal, a legfogékonyabb lélekkel áldotta is meg a teremtő, nyűg — nyűge szülőinek, nyűge önnönmagának. Az egyiket istápolja a család, támogatja a társadalom, védi a törvény : a másikat szégyenének tartja az anya, száműzik maguk közül az emberek, de legkegyetlenebb hozzá maga az állam, a midőn azokat a jogokat sem biztosítja számára, a mit a szerencsésebb hallóra rákény- 8zerit. Egyiknek tele marokkal nyújtják az eszközöket, s mikkel életét kellemessé teheti, a másik — pedig jobban rá van szorulva — maga kényszerül az eszközöket is megszerezni. Az ember igazságtalan általában, de a legnagyobb igazságtalanságot akkor követi el, mikor a szerencsétlent magára hagyja, mikor a bénát futásra kényszeríti, a vakot megfosztja vezetőjétől, a hülyét ápolójától s a siketnéma vágyakozó lelke előtt bezárja ... az iskola ajtaját. Mert a siketnémának csak erre van szüksége. Ez az eszköz, a melyre az élet megfutá- sához elkerülhetlen szüksége van, ez az eszköz, mely őt önállóvá teszi, a mely a munka nélkül futkosóból szorgalmas egyént nevel, a mely őt közelebb segíti szerencsésebb embertársához, bárha a távolság még ekkor is elég nagy lesz köztük. Semmire sincs szüksége, csak erre az egyre, ki tudná vívni — a mint egy csekély százalék ki is vívja — társadalmi állását, szerény közt töltene be, de méltóan és ezt a keveset is megvonják tőle. Ha valakinek úgy a siketnémának van joga így kiáltani szerencsésebb embertársára „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy ur vagy, olyan magasságban felettem, hogy el sem érhetlek.“ Talán ez az oka, hogy észre sem veszik, hogy nyomorúságát nem látják, hogy segítő kezet oly kevesen nyújtanak feléje. Te boldog halandó, ha az utcza sarkon egy szótlanul álló halandót látsz, ne várdd mig panaszra nyitja a száját, nézz a szemébe olvasdd ki belőle, hogy benne éppen olyan értelem honol, mint a tiedben, hogy az ép karokat nem a tunyaságra való hajlam nyujtatja alamizsnát kérve eléd, hanem a kényszerűség s a mig filléreiddel pillanatnyi nyomorát enyhíted, ne res- telj helyette szót emelni, segitsd őt ahhoz, hogy őt is embernek ismerjék el, maga nem védheti jogait hiszen . . . néma. Scherer István. Budakalász. Az óbuda-szentendrei helyi-érdekü-vasut mentén fekvő ezen rohamosan fejlődő nyaraló község 300-nál több lakházábau circa 1700 lelket számlál, kiknek java része német és szerb ; vallásra nézve pedig a róm. kath. vallásbeliek még egyszer annyival felülmúlják az 500-nál több gör. kel. hitfelekezetüeket. Lakói előbb szőllőmiveléssel, most kőfejtéssel foglalkoznak, mire az 537 m. magas „Nagykevély“ lejtőin levő kőbányák kiaknáz- hatatlan anyagot nyújtanak. A szent kereszt felmagasztaltatásának tiszteletére szentelt róm. kath. plebánia-templom a „vallás-alap“ által csak 1845-ben alapitta- tott, de a görög-keletiek lelkészsége és temploma már sokkal régibb eredetű. Kalász vagy tán inkább még Békásmegyer község határában, közel a Dunához egy templom-rom van, melyet a nép „Puszta-templominak nevez; — körülötte temető is lehetett, mit az ott talált sok emberi csont is bizonyít. Legvalószínűbb, hogy e tájon valamikor külön község létezett: de, hogy mi volt e falu neve, arról tudomásunk nincsen! Vagy talán Kalász avagy Békás-Megyer község volt régente nagyobb kiterjedésű? Megjegyzendő, hogy ezen templom-omla- dékot némelyek tévesen a régi „Fehér-egyház“ - zal azonosítják. Budakalász községét hajdan a Kalázi vagy Kalózi család bírta, mely a török uralom alatt
