Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 43. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Október 29. szerkesztett és felolvasott a budai dalárda közgyűlésén : Tisztelt közgyűlés! A Budai Dalárda a mai nappal fennállásának 30-ik évét tölti be s belép a 31-ik évbe. E yálponton mi, mint az egyesület igazgató választmánya, kik a mélyen tisztelt közgyűlés bizalmából szerencsések valánk a lefolyt évben is a legjobb tehetségünk szerint vezetni a budai dalárda szellemi és anyagi ügyeit: erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy beszámoljunk a mélyen tisztelt közgyűlésnek arról, miként törekedett elnökség és igazgató-választmány megfelelni ama bizodalomnak, melyet irányunkban t. ez. működő tagok a múlt évben tanúsítottak. A minket pártoló s irántunk mindig érdeklődött közönség iránti hódolatunk is kényszerit rámutatni, hogy fő- és székvárosunk ezen egyik legrégibb s kétségkívül hazafias szellemtől sugalt dalegyesülete, a Budai Dalárda, mily alkalmak, eszközök és módok felhasználásával buzgólkodott a magyar nóta és a művészeti dal által a közízlésre hatni, a társas életet nemesebb fogékonyságra hangolni és mindenek felett a hazafias érzést minden irányban ápolni, hogy igy egymáshoz közeledve, egymást megértve támogatva, szeretett hazánk mivelődés ügyét és érdekeit ily módon előmozdítva szolgálhassuk. Ennek az eszmének szolgálatában kívánt az elnökség és igazgató-választmány a lefolyt 30-ik egyesületi évben is a legjobb akarattal s legjobb tehetsége szerint munkálkodni, e szép czél elérésére törekedett egyesületünk összes erejének felhasználásával. Hogy mennyire sikerült a feladat megoldása, a czélnak megközelítése azt a tisztelt közönség Ítélje meg, annak közelebbi elbírálását pedig a mélyen tisztelt közgyűlésre bizzuk s ezzel áttérünk egyleti működésűnk részletes taglalásáraA lefolyt egyleti évben a budai dalárda 10-szer lépett fel a nyilvánosság terén, egyrészt dalestélyei, másrészt a közjótékonyság érdekében rendezett hangversenyekben való közreműködésével. Az első dalestély 1892. október hó 8-án, a II. kér. vízivárosi „Fáczán“ helyiségében tartatott meg, melynek műsora a következő volt: 1. Tavaszi dal: Völck-től. 2. Magyar népdalok : Sellei-től. 3. Dalok: előadva, Witkovszky Antal egyleti tag által. 4. Falun : Schubert-től. 5. Ki az emberünk: Zollner-től. 6. Csárda jelenetek: Hubay-tól, hegedűn előadva: Kladivkó Y. által. 7. Czigány élet: Schumantel. 8. Nem nézek én: Huber-től. 1892. deczember hó 3-án ugyancsak a II. kér. „Fáczán“ helyiségében az egyesület fennállásának 29-ik évfordulóján Sellei Gyula karmester igazgatása és a „Károly román király“ nevét viselő 6-ik számú gyalogezred teljes zene- ! vagyok mérgezve ; de visszamegyek és megölöm azt, a ki megölt! Azzal tüzesen sarkantyúba kapta paripáját, és elkezdett vágtatni visszafelé Budának. Huszárjai nem érték utol, oly bőszült nyar- galást követett el, s elmaradoztak utána. Egyszer azután azt látták, hogy letér az útról, ki a sik mezőnek, mint a ki már eszméletét veszté s nem tudja kormányozni a lovat. A paripa nyargalt, szőkéit árkon, bokron keresztül, néhol oly közel jött az ezredes kísérőihez, hogy azok lát- haták annak feldúlt arczát, szederjes homlokát, égő szemeit, s hallhatták, mily szörnyen átkozza gyilkosát, vértől habzó szájjal ; rettentő tünemény egy méregtől megőrült dalia, kit bőszült lova ragad berken és avaron keresztül! El nem bírták fogni, mindaddig, mig a halálra nyargalt ló össze nem roskadt, s lovagjával együtt a földre rogyott; mire odaértek, Petneházy meg volt halva. Ki gyilkolta meg ? azt ki keresné már most — százhetvennégy esztendő múlva? A jó öreg Cserei, ki e vele egykorú történetet ekként elbeszéli, azt veti utána: „Ha magyar vagy és sokáig akarsz élni: okos ne légy, vitéz ne légy, és pénzed se legyen sok“.*) Budavár eleste gyásznap volt a török birodalomra nézve. A szultán felriadva könyel- mű vadászataiból, bucsujáratot rendelt az egész országra. Mekkában a próféta sírjából előhozták *) Lásd Újabb nemzeti könyvtár: Cserey Mihály históriája, 166. 1. karának közreműködése mellett tánczczal egybekötött dalestély rendeztetett, melynek műsora következő volt. 1. Weber C. M.: Nyitány „Oberon“ czimü dalműhöz, előadva a katonai zenekar által. 2. Schubert F. Reggeli dal az erdőben, kar, zenekar kísérettel. 3. Rieger György: Tavaszi dal. 4. Erkel F.: „Elvennélek, ha adnának“ férfikar. 5. Mascagni P. „Intermezzo“, bordal és finálé a „Parasztbecsület“ czimü dalműből: előadva a katonai zenekar által. 6. a) Gall J. Marietta, olasz népdal, b) Weit: Bogár és virág: férfikar. 7. Hoppe R. „Magyar dalok“ bariton magán résszel. A magán részt Bárczy Andor egyleti tag énekelte. 8. Garnsheim-„Salamis“, a görögök diadaléneke, kar. bariton magánrésszel és zenekar kísérettel. A magán részt Fellner Ferencz egyleti tag énekelte. Hangulatos bohóság, kedélyes mulatság okából a Budai dalárda 1893. február hó 4-én ugyancsak a „Fáczán“ helyiségében farsangi daiestélyt tartott. Ez alkalommal Titl István tiszteletbeli alelnök és Jahl Nándor egyleti al- elnök leleményes fáradhatatlan és dicséretre méltó rendezése folytán, Hoppe Rezső egyleti tag fordításában Pál és Virginia czimü „Operette“ került előadásra igen nagy sikerrel. Közreműködők voltak abban : Sellei Gyula karmester vezetésé alatt, Neuhold Ferencz, Hennefeld M. k. a., Kronstein Ferencz, Kiss Lajos, Brtoun Ignácz, Kercser Károly, Bagonyi Adolf, Bredl Sándor, Sternád Rezső egyleti tagok. 1893. ápril hó 15-én, a II. kér. Medve- uíczai „Fáczán“ helyiségében Sellei Gyula karmester vezetése alatt és Eberling Irma k. a. közreműködése mellett tartott dalestélyben a program ez volt: 1. Weinczirl: Dalavatás czimü kara. 2. Lányi E. : Reszket a bokor. 3. Esser • H.: A kikelet erős vitéz, kar magán négyessel és zongora kísérettel. A magán négyesben: Kronstein Ferencz, Ebner K.. Wichmann Ede és Barakovics működő tagok vettek részt. 4. a) Schubert: Die böse Farbe, b) Marchesi: Johanna keringő, előadva Éberling I. k. a. által, 5. Dr. Szőllősy Attila : Rég veri már a magyart a teremtő. Kar bariton magánrészszel és zongora kísérettel. A magánrészt Jáhl Nándor egyleti tag énekelte. 6. Ádám : Éji dal. 7. Müller Vig zenészek. 8. Them: Tihany ostroma. Kar, zenekar kísérettel adattak elő. A budai dalárda Arany János lyrikus költőnk szobrának leleplezési ünnepélyén 1893. május hó 14-én Eötvös Lóránt báró t. akad. elnök felszóllitására, igen nagy és előkelő közönség jelenlétében, testületileg vett részt s 1 akkor a Hymnust és a Szózatot énekelt a magyar zenei dalszöveg és rythmus legnagyobb költőjének szobra előtt. Az „Olthon“ hírlapírók és művészek köre által a tüzkárosultak javára 1893. május hó 14-én a városligeti iparcsarnokban rendezett nagy művészi hangversenyben, hol a fő- és székváros valamint a külföld elsőrendű művészei vettek részt, a budai dalárda szintén közreműködött még pedig: Goldmarknak Tavasz csábja czimü poetikus karával, vadászkürt kísérettel és Rieger György: Alföldi legény czimü karának eléneklésével. 1893. május hó 21-én, jelen volt, testületi díszben vett részt továbbá a budai dalárda a hazafias emlékezés, a hősiség és dicsőség egy nagy nemzeti mozzanatában, a budai honvédszobor leleplezési ünnepélyén. A Hymnust, Szózatot és az Üdvözletét Selleitől énekelte a mély hazaszeretetnek csak érezhető, de ki nem mondható hangulatával. A fővárosi gyermekvédő-egyesület javára 1893. junius hó 18-án a Margitszigeten tartott dalestély műsora kiivetkező volt: 1. Marscherer: Dalszabadság. 2. Abt: Üdvözlet az erdőhöz. 3. Dürner: Viharban. 4. Rieger: Alföldi legény. 5. Krecuzer: A kápolna. 6. Bőhm: Búza közé. 1893. julius hó 1-én a II. kér. Medve- utczai „Fáczán“ kertben Sellei Gyula egyleti karmester igazgatása és „Károly román-király“ nevét viselő 6. számú gyalogezred teljes zenekarának közreműködése mellett nyári dalestély volt, a melyen akkor a következő férfi karok adattak elő: 1. Kunze: Vándor dala. 2. Trauwitz: Jó éjt. 3. Papp-Sellei: Iszogatok dalolgatok. 4. Hoppe Rezső: Ki a szabadba. 5. Storch : Erdő- mágány. 6. Rieger: Alföldi legény. 7. Volkman: Erdei dal. 8. Storch: Csendes éj. 9. Böhm: Búza közé. A fiumeiek egy nagy társasággal voltak a nyáron rövid ideig a fővárosban. A fő és székváros törvényhatósága által a Margitszigeten ekkor, 1893. julius hó 3-án rendezett banketten a dalárdát Dr. Országh Sándor és Fellner Ferencz jegyző képviselték. Érdemes elnökünk a budai dalárda nevében olasz nyelven tartott lendületes beszédben köszöntötte fel Fiume város törvényhatóságát, annak jelenlevő fejét Ciotta podestát — visszapillantást vetve azon időkre, midőn a budai dalárda 1881 évben Fiúméban időzött s ott oly fényes fogadtatásban részesült — mely mindenha felejthet- len Jesssz az egyesület előtt. Elnökünknek eme i beszéde nagy lelkesedést keltett az olaszok előtt. Ciotta podesta válaszában kiemelte, hogy a magyar dal hatásának varázsa alatt a budai dalárda ajkairól hallgatva még lelkesebb még odaadóbb fia lett hazánknak mint azelőtt volt és előre örvendez lelkében a tavaszon leendő viszontlátásnak, szemben a budai dalárdával. Ugyanaznap este a budai dalárda a Margitszigeti alsó vendéglő teraszán a Fiumeiek tiszteletére Rieger: a koporsót, ezüst ravatalra tették, melléje a csatában elesett eruirek és hősök csontjaival megrakott 25 koporsót, hogy Allah lássa meg és elégelje meg a pusztulást. A bucsujárók seregei minden pénteken hétszer járják körül e ravatalokat; zene- és kürtszó nélkül, egyedül emberi jaj szónak szabad hallatszani. A böjt utolsó napján húsz mérföldig menő bucsújárat rendeztessék; elől egy nagy szekrényt vigyenek tört kardok-, nyilak és csatában elhullt hősök csontmaradványaival; azt hatszáz zsákba öltözött katona kiésrje, mezítláb, hajadon fővel. Azután jöjjön' 3000 spahi gyalog, fekete turbánnal, tépett és vérrel bemocskolt ruhákban hátát tevefarkkal verve. Utánuk hatezer dervis, övig mezetlen, testébe késeket és nyilakat szurkálva, hogy a vér szertefecskendezzék róluk. Azután hozzák a próféta szekrényét; mely mellett háromszáz basa járdái kivont karddal, s a ki szemeit a szekrényhez fel meri elmelni, annak fejét leütik Minden mérföldnél egy keresztyén rabszolgát és egy zsidót levágnak s vérében ott hagyják az úton meghalni. Harmincz előkelő vezér, fejét zsidó- és szamárvérbe mártotf kendőkkel bekötve, egyik keze övéhez hátrakötve, másikban kard helyett tevefark, a mit maga után vonszoljon a sárban. Kövesse őket 7000 janicsár, fegyver helyett pálczával kezében; hátul jöjjön a nagyvezér, sánta szamár hátán, kezében nádszál, azzal fejét verve kiáltozza: „offát, miilei, zaffai!,, Végül ismét keringő dervisek jöjjenek, testeiket felhasogatva; s egy szekrényből a legapróbb részpénzt szórják el az ut mentében. Minden mérföldnél megálljon az egész menet; felordítva: Allah boffai! Allah mitrei Kresztin- nai! (Allah) verje meg a keresztényeket.*) Allah azonhan nem hallá meg a búcsújárók szavait. Buda nem jutott többé török kézre. Kicsinyben múlt pedig. Az elfoglalt várat német őrséggel rakták meg, s a véráztatta falak között, miken Petneházy volt az első, Funkenstein lett a térparancsnok. Kitüntetésnek szép volt, de helyzetnek nem igen kellemes. Egy feldúlt romhalmaz között, mérföldnyire elpusztított, kizsarolt vidék közepeit a nemes ur rendkívül unta magát. Kérte néhányszor, hogy tegyék onnan át máshová, de a főherczegek azt viszonzák, hogy jó neki ottan. Időközben megtudta azt is, hogy Borbála Petneházy halála után felvette a fátyolt. A gazdag menyasszonyt tehát végkép elveszté. Pedig az ostrom után részére jutott osztalék a zsákmányból már fogyatékán járt s azok a zsidók, a kiknek tartozott, történetesen Bécsben és Prágában laktak, nem voltak a budai vizvezetőnél véghez ment mészárlás között. •*) Lásd: Kurze Beschreibung des ungar. Tür kenkrieges. An. 1687. (Vége köv.)
