Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-29 / 43. szám

Vasárnap, október 29.

Budapest, 1893.

II. évfolyam 43. sz.

BUDA ES VIDÉKÉ

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI IIETILAT

Az I. kerületi polgári kör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIÄD0-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

I. kér,, Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai:

Egész évre .... 12 korona.

Félévre.....................6 „

Negyedévre ... 3 „

Kiadó-hivatal: I. kér., Krisztina-utcza 14. sz.

Helyreigazítás.

Lapunk szerkesztője az I. kerületi polgári kör elnökétől következő hivatalos átiratot vette:

Tekintetes Szerkesztő úri

Az I. 1 erületi polgári kör hivatalos lapjában „Buda és Vidéke“ 42. számában „Az elhagyatott Buda“ czime alatt megjelent czikk legvégső kikezdése, merőben ellenkezik azon tendentiával, mely e lap létesítésénél megálapittatott és melynek egyik sarkalatos pontja : a gyanúsítások mellőzése. A Tekintetes szerkesztő urnák kötelessége a beküldött czikkeket legpontosabban revidiálni és azokból eliminálni mindazt a mi tendentiánkkal ellenkezik, mellőzni tehát első sorban egyeseknek és testületnek jogtalan megtámadását és alaptalan gyanúsítását.

Konstatálom, hogy a jelzett ezikk alaptalanul támadja meg és gyanúsítja a székesfőváros érdemdús Tanácsát és támadja és gyanúsítja a sorok között azt a férfiút, a ki a főváros felvirágzása körül szerzett hervadhatlan érdemei, páratlan ügybuzgalma és vasszorgalma, mély bölcsessége, igazságszeretete és jellemsziA „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA.

Az utolsó budai basa.

Történeti elbeszélés Jókai Mórtól.

— Ki-ki a maga kezére dolgozzék! — kiálta Petneházy s azzal 5 maga egyenesen neki rohant az egri basának, s a mint az szép ezüstös pánczélba volt öltözve, úgy taszította keresztül kopjája vasával, hogy annak a hegye a nyeregkápában állt meg. Ugyanakkor egy másik huszár a török alvezérnek egy akkora darabot levágott a koponyájából, a mennyi annak épen elég volt arra, hogy a nélkül ne élhessen. Erre zavarba jött a törökség, rémület szállta meg vezérei elestén; lassankint egyes huszárok, dra- gonyosok száguldoztak társaik segítségére, a csata általános lett, a zavar még általánosabb. Mire kitisztultak belőle, kétszázötven török hevert a csatatéren; köztük a vezérek, nyolcz- van foglyul esett; a többi meg sem állt Egerig, ott hagyta Hatvant és a gulyát, s a vezéri nagypecsétet, mit Petneházy diadala tanujeléül vitt Budára a herczegi vezérnek, az meg császárnak küldte.*)

Midőn innen visszatérve, Pesten találkozott Gábor baráttal; ez örvendve szoritá őt keblére.

— Elveszett embernek hittelek ! már most ne tégy többet egy esztendeig; mert nem fog

*) Lásd : Der siegreich geendigte Türkenkrieg, 93. lap.

lárdsága által, az ércznél is maradandóbb emléket emelt önmagának és ez: a székesfőváros összes lakosságának bálája és tisztelete.

A midőn tehát a jelzett czikk, általunk kifogásolt passzusának megjelenése fölött legőszintébb sajnálatomat fejezem ki, egyúttal felhívom a Tekintetes szerkesztő urat, hogy a legóberebb figyelemmel ügyeljen arra (és ezért különösen is felelőssé teszem) miszerint az I. kér. polgári kör hivatalos közlönyének hasábjain alaptalanul és jogtalanul támadó és gyanúsító czikkek vagy megjegyzések napvilágot ne lássanak.

Schwartzer Ottó tr.,

mint az »I. kér. Polgári Kör« elnöke.

Lapunk egyik közelebb számában körvonalaztam azt a viszonyt, mely közöttem és igen tisztelt barátom, Dr. babarczi Schwartzer Ottó között áll fenn. Ez az elnöki átirat nem volt nyilvánosságnak szánva, az teljesen bizalmas jellegű, de én közlöm, mint egyik adatát és bizonyítékát annak, hogy Dr. babarczi Schwartzer Ottó mennyire szivén viseli városrészünk érdekeit és milyen nemes féltékenységgel őrködik a felett, hogy programmunk, zászlónk semmi csorbát ne szenvedjen.

Sajnálom, hogy a múlt szám összeállítását nem magam végezhettem, — betegségem miatt ezt egyik munkatárjavadra szolgálni; eredj Komáromba menyasszonyodhoz ; vidd oltárhoz, aztán ősi kastélyodba haza s iparkodjál boldog ember lenni. Ha szükségük lesz rád, hivatni fognak; ha utjok- ban lészsz, eltesznek láb alól. A császár grófnak nevezett ki s ezt nem szeretik azok, kik a hátad mögött maradtak.

Azonban Petneházy nem fogadta meg öreg Mentora jó tanácsát. Elragadta a hir, a dics- szomj; a helyett, hogy véres babéraival sietett volna Borbálához, kinek kezét a legdicsőségesebb utón érdemelte meg: hazája visszavivott fővárosának ormára tűzött zászló által; jobbnak találta a főhadiszálláson megjelenni. Ott sok mosolygó arcz fogadta: többek között Funkensteiné is ; ki tréfálózva mondá neki:

— Bizonyára most már olyan nagy emberré lettél, hogy nem is kellene olyan közrangu leány keze után vágyódnod, mint Borbála; ha Becsbe fölmégy, tuczatszámra találod a herczegasszo- nyokat, kik erővel nőül akarnak hozzád menni.

— Már csak hagyd te nekem azt, a kit megszolgáltam, s ne igen nevezgesd előttem Borbálának, mert az csak nekem Borbála, neked nem.

— Jól van, jól, azért ne légy olyan feny- nyen ; nem a te érdemed, hogy a hol te jártál, ott kevesebb volt a fal és a férfi, mint a hol nekem kellett verekednem.

Eből tüzes vita kerekedett volna, ha a vitéz urak közbe nem .vetik magukat, mire azután a két lovagnak kezet kellett nyújtani és kibékülni s minthogy Petneházy másnapra a berczegtől szabadságidőt kért Komáromba utazhatni arájásamra kellett bízni, — mert mindenesetre kihagytam volna az érdesebb kifejezéseket. Hozzám irt levelét annál is inkább sietek közölni, hogy elégtételt szolgáltassak annak a férfiúnak, a ki e lapban foglalt és hangsúlyozott budai érdekek mellett sokszor síkra szállt.

A hiba elismerése férfiasság, és én e férfiasság ellen tudtommal negyed- százados irói pályámon soha sem vétettem.

A jövőre nézve munkatársaim tájékozásául azt is kijelentem, hogy álnevű czikkeket nem közölhetek.

A szerkesztő.

A Budai Dalárda közgyűlése.

A Budai Dalárda, e derék és népszerű dalegyesület f. évi október hó 24-én tartotta meg saját egyleti helyiségében évi közgyűlését Dr. Országh Sándor miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Fellner Ferencz egyesületi első jegyzőnek igen érdekes évi jelentését, melyben a dalárda múlt évi működését s mai állását tárgyilagosan ismerteti a közgyűlés éljenzéssel tudomásul vette. Utána Gärtner Rezső ellenőrnek és Kercser Károly pénztárosnak a felmentvény megadatott. Majd közfelkiáltással dr. Országh Sándort megválasztották elnökké s a tisztikart következő- képen ; alelnökök Rózsavölgyi Gyula és Jábl Nándor, jegyzők Fellner Ferencz és Stockinger László dr., pénztáros Kercser Károly, karmester Sellei Gyula, ellenőr Bredl Sándor, gazda Gaal Samu. Végül az elnöknek tapintatos vezetésért köszöntettak s közöljük a „Budai Dalárda évi jelentését“, mit Fellner Ferencz egyesületi jegyző

i hoz, Funkenstein azt indítványozd, hogy ezt egy búcsúiakomának kell megelőzni; a minthogy azután estve elkezdvén a nemes urak, egész kivilágos kivirradtig itt^ik és jó kedvben voltak; utoljára Funkenstein fi/anczia borokat hozatott elő és azokból kénystferité Petnebázyt inni, a kinek a pezsgőnedv nagyon tetszett.

Reggel, a hajnali trombitaszónál azután elkisérék jó barátai Petnebázyt egész a török fürdőkig, ott búcsút vevének tőle s engedék útjára menni Komárom felé.

Petneházy mintegy 50 huszárt vitt magával kíséretül, még mindig megeshető lévén, hogy valahol száguldozó tatárcsapatokkal találkozzék Komáromig, azoknak hadnagyával bizalmas beszélgetésbe elegyedett az utón. Egyszer, Vörösvár táján elkezd panaszkodni, hogy iszonyú hőséget érez, a hadnagy pedig azt állítá, hogy igen is hús szél lengedez. Petneházy apródon- kint leveté mentéjét, dolmányát, egy ingbe maradt, mégis kiállhatatlan bőségről panaszkodott; az izzadtság csörgött halántékairól.

Kevés idő múlva azt mondá a hadnagynak, hogy a feje majd szétszakad. A hadnagy azt hívé, hogy ez az éjszakai mámortól van, s taná- csolá neki, hogy ha Vörösvárra beérnek, feküdjék le és pihenje ki magát.

Petneházy erre sebesen előre lovagolt, a hadnagynak úgy tetszék, mintha a vezér le akarna esni lováról. Utána kiáltott, arra Petneházy megállt és bevárta.

Arcza egészen ki volt kelve alakjából, szemei beesve és ajkai elkékiilve.

— Bálint, monda a hadnagynak, én meg