Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-15 / 41. szám

Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Október 15. küldik be, közérdekű közleményt a köz- igazgatási, a társadalmi és egyesületi életből szivesen veszünk, úgyszintén a családi életben előforduló eseményeket, eljegyzést, házasságot, halálozásokat kö­zölni sziveskedjenek, hogy feladatunknak még több sikerrel felelhessünk meg. Kér­jük legfeljebb péntek reggelig a közle­mények beküldését. Jókai Mór koszorús költőnk „Az utolsó budai basa“ czimü nagyszabású történeti elbeszélését megkezdtük s azt már nem sokára befejezzük. Felesleges­nek tartjuk nagy költőnknek ez elbeszé­lésére olvasó közönségünk becses figyel­mét ez alkalommal különösen is felhivni. Az októberi évnegyedben megkezd­jük „A budai árny- és fényképek közlését“, melyben a budai köz- és társadalmi élet nevezetes egyéneit Írjuk le, úgyszintén a vidékieket is. Szerkesztői üzenetek is fognak ez­után lapunkban megjelenni, ezekben min­den közérdekű dologra felelünk. Ha előfizetőink közül min­denki magán kivül még egy előfizetőt nyer, úgy lapunk olvasóköre nagy terje­delmű lesz és mi még gazdagabban állít­hatjuk össze a tartalmat. Minden 5 előfizető után egy tiszte- let-példánynyal szolgálunk. Előfizetőinket kérjük, hogy minden ügyeikkkel forduljanak hozzánk, mi kész­ségesen szolgálunk útbaigazítással. Ajánljuk hirdetési rovatunkat kis hirdetésekre is, mely eladás, vétel és min­den ügylet elintézésére alkalmas . . . Előfizetési árak: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.....................6 „ Negyedévre ... 3 „ Kiadó-hivatal: I. kér., Krisztina-utcza 14. sz. I. kerületi polgári kör. (Budapest, Krisztinaváros, alagút-utcza 1. szám, I. em., közvetlenül az alagút mellett.) Van szerencsénk a tisztelt körtagok tudo­mására hozni, hogy körünknek jelentékenyen megnagyobbitott s teljes kényelmet nyújtó uj közé szorult dandár kétségbeesve küzdött elől hátul tóduló ellenségei közepett; egy bőszült csapata hirtelen oldalt nyitva rést, egész a csá­szári herczeg főhadiszállásáig tört utat s ott hagyta magát lekaszabolni veszet diadal közt. Abból a hadtestből, a mit hajnalban elküldött a nagyvezér, még csak hirmondó sem tért vissza hozzá a csatából. Délre vége volt a harcznak. Délután egy órakor csengő tábori zenével vonult át a hidon Scherfenberg rég várt segély­hada, Piccolomini vezénylete alatt; a nagyvezér látta ezt jól a hegytetőről s elvonult onnan érdi táborába. Pár nap múlva még ezerkétszáz svéd is érkezett meg távéi hazájából az ostromban részt venni; — a keresztyén had hatezerkétszáz em­berrel szaporodott; a török felmentő sereg hát­rább vonult. — Budavár sorsa el volt döntve. Szeptember másodikán, délután három óra­kor hat ágyulövés a Gellérthegyen jelenté, hogy az eldöntő ostrom percze jelen van. A várban akkor énekelték a halálba menő hősök szuráját a Koránból. Abdurrahman tudta, hogy az ő ősz fejének s a budai félholdnak ez az utolsó napja. Még egyszer kikülde levéllel egy hirnököt a nagyvezérhez, melyben szemére veté, hogy a várban levő asszonyok több kárt tesznek az ostromló ellenséggel, mint ő az egész hadsereg­gel : de ezt a követet is elfogták; a nagyvezér nem hallotta meg a szemrehányást, segítségre úgy sem jött volna. A jeladásra a Kis-Svábhegy tüztelepei helyiségei is már megnyíltak és a tisztelt kör­tagok rendelkezésére állanak. Egyszersmind, különösen tekintettel a bekövetkező őszi és téli évadra, társas életünk élénkítése és kelle­messé tétele czéljából, valamint a t. körtagok nagyobb kényelme szempontjából némely czél- szerü újítás történt, melyekről alább szintén tet­tünk említést. 1. A kör helyiségek. Van igen tág társalgó- és billiárd-terem két billiárddal, to­vábbá olvasó-szoba, kártyázó- szoba, sakk-szoba, könyvtári szoba és egy külön tanácskozási szoba, mely értekezletek s egyéb közczélu összejöve­telek tartása végett a t. körtagoknak szintén rendelkezésükre áll. 2. A kényelmes olvasó-szobában a követ­kező hírlapok és folyóiratok találha­tók: „Pesti Napló“, „Nemzet“, „Pester Lloyd“ (esti lapjaik 2 — 2 példányban), „Magyar Hir- lap“, „Budapesti Hírlap“, „Egyetértés“, „Pesti Hírlap“, „Fővárosi Lapok“, „Neues Pester Jour­nal“, „Neue Freie Presse“, „Buda és Vidéke“ (3 példányban), „Budapesti Szemle“, „Orvosi Hetilap“, „Néptanoda“, „Vasárnapi Újság“, „Ország-Világ“, „Magyar Szalon“, „Osztrák­magyar monarchia“, „Illustration“ (franczia ké­pes folyóirat), „Leipziger Illustrierte Zeitung“, „Borsszem Jankó“, „Bolond Istók*, „Üstökös“, „Uram bátyám“, „Fliegende Blätter“. 3. A körnek — saját helyiségeiben — kölcsön-könyvtára is van, mely 10.000 kötetből, túlnyomólag magyar és német nyelvű, szépirodalmi és mulattató olvasmányokból áll. A könyvek rendszerint minden hétköznapon, délutáni x/s4—5 óráig adatnak ki. E kölcsön- könyvtárt a választmány határozata értelmében körtagok 2 frtnyi, negyedévi részletekbon fize­tendő díjért, nem körtagok pedig — 1 frt 05 kr- nyi biztosíték letétele mellett — havonként 35 krnyi díjért használhatják. 4. A körben az esteli órákban buffet van felállítva, melyben hideg ételek és italok, théa, kávé cognac, likőrök sib. olcsó áron kap­hatók. Szükség esetében, a mennyiben megfelelő számú körtag erre jelentkezik, rendes meleg étkezés is be volna rendezhető. 5. Minden szombaton estve 8 óra­kor társas vacsora van, melyre előjegyezni lehet szombat délután 5 óráig (akár szóval, akár Írásban) a kör gondnokánál. A vacsoradij — ital nélkül — egy személyre 70 kr. Szombati borgazdának jelentkezni lehet a kör gondno­kánál. 6. Felolvasások. Mulatságok. A körtagok és családjaik szellemi élvezetére és szórakoztatására a körben időnként közhasznú felolvasások és mulatságok tartatnak, melyekről a körtagok esetről-esetre külön meg­tizenhat ágyúval kezdték szétrombolni a rést el­záró czölöpzetet, mialatt háromezer ember Spinola vezetése mellett nesztelen, észrevétlenül közele­dett a várfalakhoz, a futóárkokban meglapulva. A mint a tört rés közelébe értek, hirtelen megrohanták azt s tömegestül vetették magukat a védelmezőkre. A török nagyon jól harczolt; egy lábnyomnyi tért sem engedett át, nem hogy ingyen, de drága vérért sem; mig egy része a faltörés aljában harczolt, kard kard ellen, addig a többi égő gránátokat és kanóczos lőporzsákot hajigáit le az ostromlók legsűrűbb tömegei közé. Hasonló dühös ellenállás fogadta a vár­kastély felől támadó bajorokat; ezeket kétszer verték vissza a várkastélyba s már halva volt ott a vezér Piccolomini, itt Tattenbach gróf és Zacco őrnagy; már csüggedni kezde az ostromlók erélye; midőn harczi zaj közül diadalorditás töri magát keresztül s a vívók a közép körönd rem- juin látják lobogni a keresztyén zászlót, Magyar­hon védasszonya képével. A ki azt a zászlót oda tűzte, as volt Petneházy s a kik ott harczoltak mellette, azok voltak a magyar hajdúk, kiket kereszttel és karddal kezében lelkesített a köz­tük járó Gábor barát. Abdurrahman basa látta a megjósolt el­lenséget maga felé közeledni, látta emelkedni mindig közelebb, mindig magasabban azt a zászlót, melynek először kelle az ő bástyája i szélébe fúródni. Czéllövészei hiába irányozák feléje tölcséres fegyvereik csövét, a kézijakat, annak az egy embernek ott nem lehet elesni, nem lehet ellenállani. Istennél a kegyelem ! hívók által értesittetnek. A mulatságok részint hangversenyek, részint tánczmulatságok, álarezos és jelmezestélyek stb. A jótékonyezéluak kivé­telével belépti dij nélkül látogathatók. A t. kör­tagok egy-két vendéget is hozhatnak magukkal. 7. Közlekedés. Egy-és kétfogatu bérkocsik állomása a ház előtt van, hol nappal és éjjel kocsik kaphatók. Társas­kocsik: 1. A vöröskereszt-omnibusz, közleke­dik reggeli 7 órától esti 8 óráig félóránként, a Krisztinavárosi vöröskereszt-kórháztól a fürdő- utczán, József- és Gizella-téren, Deák Ferencz- és bécsi-utczán, szervita-téren, koronaherczeg- utczán, ferencziek-terén, egyetem-uteza és téren és Kecskeméti-utczán át a Kálvin-térig. 2. A városmajori omnibusz, közlekedik reggeli 8 órá­tól esti 6 óráig félóránként, a városmajor-uteza végétől a József-térig, illetőleg Harminczad- utczáig. 4. Telefon. A házban rendes telefon­összeköttetés van. (91—66. számú.) 9. A telefon-hírmondó újság rö­vid idő múlva be leszsz vezetve a kör helyisé­geibe, mihelyt a vállalat vezetéke a Krisztina­városra ki lesz terjesztve. Budapesten, 1893. évi október havában. Az I. kerületi polgári kör elnöksége. Az oboluszok városa, (Hid és alagút vám. Házmester adó, borravaló, nyil­vános padok és más apróságok. Az ó-kor népei tudvalevőleg elhunyt fele­barátaikat útiköltséggel látták el, hogy tulvilági vándorlásukban Charónt a Styx folyó kérlelhe­tetlen réviszét megfizetni képesek legyenek. Ha e szokás még ma is divatoznék, a gazdagok , aranyakkal a szegények pedig fillérekkel kenye- j reznék le a modern mithologia Charónját, hogy őket a purgatorium Styx folyóján átviiorlázni engedje. Boldogok valának az ó-kor népei, kik csak holtuk után vesződtek Charón zaklatásaival, mi a büszke fő- és székváros lakói már életünk­ben hozzászoktunk a révpénzek számtalan nemé­vel adózni a Charónok és Cerberusok számtalan fajának. A főváros lakosságának régi óhajtása pél­dául a hidvám eltörlése. Emlékezünk azonban, hogy évtizedekbe került, mig a gyalogjárók vámja 2 krajezárra leszállittatott. Buda daczára ennek egy garassal kullog Pest mögött, fájda­lom, hogy e csekély különbség Buda fejlődési viszonyaira óriási befolyással volt. Azt hisszük, hogy kedvezően alakult ál­lami háztartásunk mellett nem kerülne a kor­Kétségbeesett dühvei harczolnak spahik, janicsárok, szerácsiak, hajdúkkal, gránátosokkal, összekeveredve személyes viadalban, nincs segíts ség egyedül az Úristennél. A lobogtatott zászló egyre közelebb jő, most Petneházy egyszerere felugrik egy bajtárs vállára és arról átszökve a bástya párkányára, merész kézzel tűzi ki reá a zászlót. — Verjétek őt le onnan! ordít Abdur­rahman ; de ha nem szólna is, rohannának rá vitézei. Annak a zászlónak nem szabad ott lo­bogni ; annak, a ki azt oda tűzte, nem szabad a napot látni többé. Petneházy jól tudja védelmezni veszedel­mes helyét; kettő három véres fővel bukik le a rátódulók közül, midőn egy fa tetejéről, mely a sánezon nőtt, egy kurd vitéz oly ügyesen ha­jítja felé a pányvát, hogy az a küzdő vitéz nya­kára hurkolódik s a következő pillanatban le­rántva lábáról ott függ a fa ágán: legdicsőbb pillanatában győzelmének a leggyalázatosabb halálnak kitéve. Abdurrahman már örömében ordit, de a magyar vitézt e gonosz perezben sem hagyá el lélekjelenléte ; hirtelen megragadd baljával a nyakára hurkolt kötelet s kardjával ketté széllé azt 8 ismét talpon állt a földön ; abban a perez­ben értek oda hajdúi is és kiszabaditák az. el­lenség kezéből.*) *) Lásd Csereynél és Hammernál. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents