Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 41. szám
Budapest 1893. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Október 15 Hiánynak nagy áldozatába, ha a testvér városok között a közlekedést legalább a gyalogjárókra nézve teljesen szabaddá tenné. Másként áll a dolog a magán társulat tulajdonát képező alagutnál, mely az átjárás diját tetszés szerint állapíthatja meg ; tény azonban, hogy a gyalogjárók dija igen magas. Megérzik ezt különösen a Krisztinaváros lakói, kik naponkint kénytelenek az alagutat igénybe venni. Az áruczikkek jóval drágábbak a Krisztinavárosban mint más városrészekben, hogy e kiilömbözet a hid és alagút vámjának tulajdonítható kétséget nem szenved. Az alagút részvénytársaság a folytonosan növekedő forgalom s a Krisztinaváros szaporodó lakossága mellett azt hisszük nem szenvedne nagy rövidséget, ha a gyalogjárók diját leszállítaná. Legutóbb olvastuk a napilapokban, hogy a házmesterek hatáskörének szabályozása komoly megbeszélés tárgyát képezte. Fájdalom azonban, hogy ez alkalommal a kapupénz kérdése szóba nem került. Páris lakossága ugyancsak elcsodálkoznék, ha drágán megfizetett lakásába csakis megfelelő dij lefizetése után juthatna be. A házmesterek szabad lakást és különféle czimeken a lakóktól negyedévenkint megszabott dijakat húznak, a bécsiek azonban feltalálták a kapupénzt s mi természetesebb, hogy nekünk is a kapunyitás horribilis adóját acceptálnunk kellett. Éjjeli foglalkozzással biró egyének 36 frt házmester adót fizetnek évenkint, ha az éj nagyobb felét az Isten szabad ege alatt nem akarják tölteni. Ehhez hasonló eldöntetlen kérdés a borravalók kérdése is, melynek pazar osztogatását a fővárosban immár az absurdumig fokozták. A vendéglőkben minden egyes pinczér megköveteli (jól értsük meg : megköveteli) a borravalót. Külön az ételhordó, a borfiu és végre a fizető pinczér. A vendéglősök természetesen felszolgáló személyzatüket a borravalókhoz mérten fizetik, sőt nagyobb vendéglőkben a fizető pinczér fizet gazdájának, ő maga a borravalókból többet keres, mint a mennyi egy miniszteri osztálytanácsos évi fizetése. E kérdés megoldása pedig a közönség kezében van. Nagy baj mindenesetre, hogy a borravalók osztogatása ma már epidémiává nőtte ki magát, jó kedvű adakozókká lettünk, osztjuk filléreinket a korcsmában, borbélymühelyben, sőt újabb időben még a lóvasúti konduktoroknak is. Hátha elgondoljuk, hogy újév napján az utcza seprők, házmesterek, szemetesek inasok és verklisek díszes csapata kíván jó szerencsét, természetesen pénzért, mi meg fizetünk mint a köles. Nyilvános kertjeinkben alig foglalunk helyet máris elébiink áll a modern Charón és követeli a maga obolusát. Én Istenem, váljon hová jutunk, ha a fővárosban minden ócska pad élelmes válalkozók jövedelem forrásává lesz ? Sokat kellene még felsorolnunk, ha a fővárosban jó létnek örvendő Charónak minden faját bemutatni óhajtanok, hisz utón útfélen megsarczolnak minden képzelhető czimen, bennünk meg nincs annyi erő, hogy állást foglalnánk a sok tekintetben indokolatlan zaklatások ellen. A fővárosban amúgy is oly drága az élet, az igények napról napról-napra nagyobbak, a jövedelem pedig egy és ugyanaz. A napilapokban, színpadokon ostorozzák korunk hasonló ferdeségeit, nevetünk, tapsolunk, jól mulatunk önmagnnk gyengeségén, ellene azonban mit sem teszünk. Talán majdan a jövő században találnak módot a házmesteradó és a borravalók megszüntetésére, mi meg ragadjunk meg minden eszközt, hogy a közút jellegével biró hidak vámját legalább a gyalogjárókra nézve megszüntessük az alaguton pedig a minimumra leszállítsuk. A szabad közlekedés ily mérvű korlátozása semmikép sem illik a modern fővároshoz. Wladár Róbert. Pilis-Szent-László. Szent-Kereszttől éjszak-nyugatra van Pilis- Szent-László. Szintén szegényes tót község, alig 600 lélekkel és száznál csak nyolczczal több lakóházzal ; határa 3084 katasztrális holdra terjed. A szent László királyról nevezett s 1778ban alapított plebánia-templom a községen kívül, szép magaslaton ; bent a faluban pedig egy csinos kápolna is van. Határában nyomai látszanak egy régi kolostornak és a hozzátartozott templomnak, mely a remetei szent Pálról nevezett Pálosrendé volt. E templom művészetét, fényét és gazdagságát, az egykori szemtanú: Boguslaw, lengyel iró, elragadtatásában minden létezett mű-dicsőségek fölé magasztalt! III. Endre király 1290 körül ott, hol hajdan a királyi vadászlak állott, szent László tiszteletére egy templomot építtetett s később e templomhoz monostor is épült, melynek lakói a Buda fölötti szent Lőrincz-kolostor helynök- sége alá tartoztak. E pálosoké volt maga a község is; a monostor pedig hihetőleg a török-dulások alatt pusztulhatott el. * * * Ha követ a nyájas olvasó, fölvezetem most magára az u. n. Pilisi hegy magas ormára, onnan szemlélendő a körülötte elterülő érdekes vidéket. A természet — a kalobiotisták szerint — minden szépségnek bőséges tárháza, mert csak benne szemlélhetjük meg igazán az örökké bölcs Istenség titkon működő kezének gyümölcsöző áldását! Itt egy csörgedező hegyi patak csörtetve tör alá, kristálytiszta vizével s kanyargós folyásával lekötve a vándor figyelmét, meg nem nevezhető örömök és élvezetek özönébe ringatva; — ott pedig a barlangok ijesztő sötétségétől, a völgyek barátságos homályán át, a szomszédos hegyek kopár sziklacsucsáig, a legkisebb fűszáltól a legterebélyesebb erdei fákig, ezer meg ezer neme tárul elénk a földi szépnek ! Kies vidékünk déli, talán inkább dél-keleti részében, kínálkozik a vándornak egy oly pont, hol szeme gyönyörrel legelészhet a természet szépségein. E kiválóan érdekes pontja e kies vidéknek bizonyára : Csobánka. Ez a kis fészek, ama sok helységek közé tartozik, hová a fővárosiak a nyaralás kedvéért nagyon ritkán jönnek, mert biz itt nincs kényelem, c«ak természetes szépség van bőségben ; de ezzel meg nem elégszik a jobb körökbe szokott fővárosi halandó. Pedig tessék elhinni, hogy úgy a test, mint a lélek is könnyen elszokik a mesterkélt kényelemtől és helyette fáradhatatlanul élvezi a természet elbájoló látványosságait. Csobánka pedig vadregényességekben ékeskedő vidékkel büszkélkedhetik és varázserővel köti le azt, a ki már egyszer arra járt. Van e vidékben olyasvalami, a mi megbabonáz mindenkit, a mi elfelejteti velünk a nagy világot, összes kényelmével és finnyás embereivel együtt; — ez pedig gyönyörű hegyvidéke. Bizony már ezekért a gyönyörűségekért is ott kell hagyni a főváros elegáncziáját és felkeresni ezt az igénytelen községet, hol az 1600-at jóval meghaladó lakosságnak 3/5 részét tevő németek a 2/5 részt tevő szerb és tót- ajkuakkal legjobb egyetértésben van, noha az összlakosság 1ji része a görög egyház tanait követi. A község határa 3924 katasztrális hold ; lakházainak száma 296. A róm. kath. plébánia-templom 1808-ban alapittatott és szent Anna tiszteletére van szentelve. Van itt egy csinos kápolna is — az erdőben — a boldogságos Szűz tiszteletére. Határához tartozik a vörösváriak által birt Garancs-puszta is, melynek táján a hajdani Kanda vagy Kande falu keresendő. Kande falut a budai káptalan bírta, mely azt 1248-ban eladta. 1362-ben Yörösvár és Csobánka közt fekvőnek mondatik; — 1368-ban Ürömmel együtt, mint az óbudai apáczák birtoka emlittetik. Navarra József. A magyar kertészet és a bolgár kertészek. A konyhára és házi szükségre való zöldséget eddig nálunk házilag, városokban pedig hazai kertészek s a szomszédfalubeliek termesztették; azonban mintegy 32 — 35 év óta bolgárok jelentek meg, a kik mint egyszerű kertészek, városok és folyóvizek mellett, lapályokon, a hol könnyen jutni vízhez, televényes földeket béreltek s vagy egyszerű kutak készítésével, pár hámos lóval, tiz-tizenöt olcsó bolgár napszámossal, munkához fogtak, s termesztenek ugorkát, zöld paprikát, vörös hagymát és többé-kevésbé más zöldséget. Hihetetlennek látszik, mennyire megkedvelte a városi munkásosztálybeli, különösen a faluból, holmi áruczikkekkel a városba jövő falusi nép az olcsónak látszó zöldpaprikát, ugorkát, vöröshagymát és különösen a tököt, s mily mohón veszi ezeket azon pénzen, a melyet áru- czikkeiért kapott. A falusisk e mellett elhanyagolják saját kertjeikben a napi szükséglet termesztését és drága pénzen veszik meg azt, a mit olcsón, kevés munkával maguk is előállíthatnának. A bolgár kertészek olcsó munkásaikkal tönkre tették az eddigi városi kertészeket s tönkre teszik as ország népét. Példát mondok: a szigetvári piaczon 4 — 5 évvel ezelőtt dicsekedett és monda el két ilyen bolgár kertész, hogy ő — az egyik — 1000, a másik 1600 drb arany tiszta hasznot vitt egy év alatt haza Bulgáriába. Itt Pécsett 10 ilyen bolgár gazda működik! hát még országszerte hány száz. Ki pótolja ezt a kárt a hazának? Ezek a kertészek földönfutókká teszik például a Pécs melletti falvakat, mint Kökény, Szalánta, Németi, Áta, Szőllős, Cserkút, mert ezek lakói a rendes kertekben termesztett édesebb és izletesebb zöldséget, a bolgárok nedves helyeken termesztett s ennélfogva rosszabb és Íztelenebb terményeinél olcsóbban nem adhatják. Erre figyelni kell a hatóságnak és törvényhozásnak, főkép a napilapok mozogjanak. Milyen kár ez hazánkra nézve ! A nép elhanyagolta a konyhakertészetet, másfelől a külföldre adja a drága „pénzt azért az említést is alig méltó élelmi czikkért, mint például zöld paprika, ugorka, vörös hagyma és tök, melyet maga is előállíthatna. Ha az egész országban folyó gazdálkodást szemügyre vesszük, csak hozzávetőleg s a legcsekélyebb számítást véve fel, mondhatni, hogy körülbelül 50.000, sőt 80.000, de 150.000 darab arany erejéig károsodik meg ezáltal az ország vagyona, ez a pénz többé sohasem jön vissza az országba, holott itt a 10.000-dik ember is alig látott életében aranypénzt. Az amerikaiak a pénzek ily kivitelét megtiltották a khinaiaknak, mert ebben a nemzeti vagyon megkárosodását látták, sőt 1882-ben törvényhozási utón megtiltották a khinaiknak 10 évre a bevándorlást s a bennlakók életviszonyára nézve megszorító intézkedéseket tettek. Czélszerünek látnám azért, hogy a bolgár kertészek necsak vendégképen és necsak aranypénz kihordása végett jöjjenek hozzánk, hanem telepedjenek le, szerezzenek polgárjogot, szerzeményüket költsék el itt s gyarapítsák az országos vagyont. Ha pedig nem: maradjanak otthon. Úgyis a városi kertészek, a kik pedig a piaczokat részben ellátták, nem állhatván ki a versenyt a majdnem ingyen dolgozó bolgár munkásokkal, kénytelenek voltak kizárólag a virágkertészetre adni magukat, a mi nem csoda, mert egészséges versenyről addig szó sem lehet, a mig a bolgárok nem köteleztetnek vagy a távolmaradásra, a mi kertészeinkkel egyenlő terhek viselésére. E czikket ajánljuk olvasó közönségünk figyelmébe, hiszen úgy Budának, mint vidékének elég területe, munkáskeze és értelmisége van, hogy a konyhakertészet itt virágozzék. Adná Isten, hogy azok, a kik tehetnek valamit tennének. A községi faiskoláb mellett, lehetne községi konyhakerteket és létesíteni. Ébredjünk már e téren is.
