Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 41. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 41. sz. Vasárnap, október 1 ">. BUDA ÉS VIDÉKE RÖZIGAZGATÄSI. KÖZHAZDASÍfil ÉS TÍKSARALH1 HETILAP Az I kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési áx-ak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Évnegyed elején. A folyó év utolsó évnegyedébe léptünk. A „Buda és Vidéke“ életében ez a nevezetes pont jelentőségteljes, mert úgy érte meg, hogy létjogosultságának nyomós tanúságát adta. Nem akarjuk ismételni azt, a mit előző programmjainkban adtunk, működésünk eléggé bebizonyította, hogy kitűzött czélunkkal az összes érdekeltség rokonszenvez és annak megoldásában mindenki segédkezet nyújt. Igazolja ezt a „Buda és Vidéke“ terjedése és munkatársainak naponkint szaporodó diszes sorozata. Ez teszi lehetővé, hogy lapunk arra a színvonalra emelkedett, hogy Budát és vidékét suly- lyal képviselheti. A mi munkánkban az összes polgárság részt vesz és ezzel a részvéttel, érdeklődéssel lehetséges az, hogy szavunk, azaz a polgárság szava meghallgatásra talál a hatóságoknál, intéző köröknél. ; Ez az eredmény azt tanúsítja, hogy a polgárság jól felfogott és igazságos érdekeivel szemben nem közönyös többé, hanem fejlődését, boldogulását, erősödését helyes nton akarja előmozdítani. Buda és vidéke csak úgy haladhat, ha tovább is ezt az utat járja. Ebresz- szünk, lelkesítsünk, ismertessük meg egymással bajainkat, sebeinket. A fővárosi sajtó legtekintélyesebb része lapunkat méltányolva, elismerte, hogy erre szükség van és azzal az el- i ismeréssel, melylyel lapunkat kiemelte, Buda és vidékének polgárságát tüntette ki ... . Nem akarjuk mi magunkat ezzel dicsérni, de igenis a felemlitós által azt akarjuk, hogy az a mozgalom, az az érdeklődés, mit lapunk hiven tolmácsol, ne aludjék el, hanem fokozódjék és a munkához, tettre hivunk mindenkit. Visszatekintve a mi történetünkre, legyen szabad hangsúlyozni azt, hogy az a kis csapat, mely megindulásunkkor körözött, ma már lelkes táborrá izmosodott. Nemcsak Budán, de a vidéken is kitűnő erők támogatnak feladatunk megoldásában. Most még csak a munka kezdetén vagyunk, még a lelkesedés mindig nyerhet terjedelmet és nagyobb tartalmat. Nehezen, de biztosan indult az érdeklődés, ez garantirozza a fokozódást. Romamis snm civis. Római polgár vagyok, ez volt a semmiből nagygyá lett I Róma jelszava. Ez legyen a mienk is. Kitartással, ernyedetlenül működjünk tovább. Ne legyenek lázas álmaink, de a jogainkból egy pontra valót se engedjünk. Buda és vidékének emelkedése az összes főváros érdeke. Ami buzgóságunkat nem lehet helyi hazafisággal víi dőlni, ha a Duna balparti intéző körök is elismernék érdekeinket, ngy mint mi szeretnék, ugy Buda is Pest lenne. De igy félünk, hogjr a hidak sem i hoznak elég közel egymáshoz. Mennyi hatalmas és befolyásos ember nyaral Budán és a vidéken és mégis a legtöbb dolog nem tud kivergődni a kezdetlegességből. Azok a hatalmas urak, bár budai és budavidéki birtokosok, nem egyesülnek velünk mindnyájan a küzdelemben, a fejlesztés törekvéseiben, pedig a hatóságnál ők is támogathatnák érdekeinket, a mi az ő érdekök. Zörgessetek és megnyittatik. Ezt mondja az, irás. Mi zörgetni fogunk. Szemeink előtt egy czól lebeg, Buda és vidékének emelése. Ezek előre bocsátása után kérjük lapunk terjesztését ugy Budán, mint vidékén is. Hiszen ez a magyarosodásnak is tényezője, a miért minden hazafinak lelkesedni kell. Minél jobban terjed lapunk, annál erősebb és nyomatékosabb leszsz szava és könnyebben oldhatja meg feladatát. Nem kételkedünk, hogy munkánkban a polgárság java része velünk leszsz. A „Buda és Vidéke“, mint azt tisztelt olvasóink láthatják, teljes igyekezettel törekedik megfelelni programm- jának, a miért joggal várhatja azt, hogy egyesek és testületek előfizetői sorába léphessenek. Különösen a villatulajdonosokat kérjük ezúttal lapunk méltánylására, úgyszintén a közeli községek elöljáróságait és az egyesületeket. Kérjük lapunkat vendéglőkben, kávóházakban, szállodákban, szóval mindenütt kérni. Minden jogos panaszt és felszólalást díjtalanul közlünk, ha előfizetőink k „KIM és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. E siker örömére Abdi basa háromszor adatott sorlövést minden ágyújából s négy uj vörös zászlót tűzetett ki falaira: a keresztyének boszujára. Augusztus 22-én reggel ostromot szinlettek a császáriak, melynek az volt a czélja, hogy ezalatt a kastélyt, mely a vár felett uralgott, véglegesen hatalmukba kerítsék. A terv sikerült; háromszáz harczos felmászott a rommá lőtt torony magaslatára s onnan lehányta a törököt. Az ozmánok háromszor kisérlék meg elverni onnan elleneiket, mindig sikertelen, ekkor bevonultak a torony alsóbb emeleteibe és pinczéibe. A pinczeablakokon át folytonosan tüzeltek kifelé, ugy, hogy a toronyban levőknek lehetetlen volt segitségükre menni alulról, vagy akár azoknak onnan visszatérni s e mellett azon pokoli ötletük támadt, hogy az alsó emeletekben kénkövet halmoztak fel s azt meggyujták. A felettük levő ostromlóknak mind ott kellene fulladni. Azonban a terv meghiúsult azon, hogy a torony boltozatain nem hatolt át a kénfüst, a helyett inkább lefelé terjedt s az oltalmazókat szoritá ki üregeikből, másnap egéssen a keresztyének birtokában volt a kastélytorony; ágyukat vontattak fel rá s onnan gyönyörken lőhettek végig az egész várat. ! Azon a napon az éjjeli vihar alkalmával Abdi basa egy törökké lett magyart s egy sze- recsent küldött ki a várból, levelekkel a nagyvezérhez. A szerecsen jó úszó volt, a Dunán keresztül menekült s kétszer átúszta azt, hogy ! a nagyvezérhez juthasson; de a másikat elfog- ; ták a huszárok a Csepel csúcsánál. Meglelték j nála a levelet, melybe az volt írva: „Lehetetlen tovább tartanom a várkastélyt, annak bukása pedig a várét is maga után vonja, j Kérek minél gyorsabb segélyt, különben vége az ; ellenállásnak. Én nem mulasztottam el semmit. | Én elkövettem mindent, a mi hatalmamban ál- j lőtt. Engem nem érhet vád. Húszadikán alig j háromszáz ember érkezett be hozzám huszonkettedikén közülök száz elhullott a kastély oltalmában. Az ellenség minden törekvésem ellenére befészkelte magát a kastélyba; kiket ellene küldöttem, azok uincsenek többé. — Segélyt, gyors segélyt kérek a nagy Isten nevében.“*) Még ugyan megkisérlé a kastélyt másnap, harmadnap viszafoglalni; da mindannyiszor sikertelen. A közelfekvő házakból puskatüzzet, gránátokkal puszitá a torony omladékain levőket, kik ott el nem sánczolbatván magukat, azokat ismét égő szurkos nyilakkal gyujták fel *) Szalay László V. k. 329. Rödernél Vecchi levele. ! a törökök ez a pont bárom napig folytonos harcz I szinhelye volt, ember ember ellenében, a hol- j takat félrelökték s jöttek belyökbe uj élők ; alig ! volt busz ölnyi tér a viadalra. Jól lehetett tudni, hogy itt az idő, a melybon a nagyvezérnek végső csapást kell merészelni az ostromlók ellen, ha a várat fel akarja szabadítani. Augusztus 29-én hajnalbasadta előtt az északi begyek felől alászállottak a török had- csapatok, 1000 spahi, 2000 janicsár és 15,000 tatár. Ezerötszáz lovas hirtelen O-budán termett s az előőrsöket felriasztva, a dunai kö- röndre vetette magát. Itt a czölöpzetek mögött és a dunai sajkákon Apti vezérlete alatt a magyar hajdúk és német czéllövészek csapatai álltak, azok visszaverték őket; arra a Rókus- begynél épült nagy ágyutelepet rohanták meg, hol Mercy és Heiszler tábornokok fogadták a rohamot; a török elszántan harczolt, egy aga, ki már két sebből vérzett, még birt elég erővel Mercyt ugy sújtani vállon, hogy ez a pánczélon keresztülható vágásba belehalt. De az is hasztalan volt, a városba nem lehetett bejutniok; a vad rohem vissza lett verve; a szétbomlott hadtest egy része Pálffy Ferencz lovas ezrede által a Kis-Svábhegynek lön szoritva ; a rend felbomlott mind a két hadsereg között. A Pálffy által üldözött spabik viszont a lotharingi herczeget terelték maguk előtt. A fővezér közel volt hozzá, hogy foglyul essék, midőn egyszerre Schöning a brandenburgiakkal segítségére jött. A két tűz
