Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-27 / 34. szám
Budapest, 1893. (5.) Augusztus 27. ják e vén kópénak családokat alapitó beavatkozásait, azt naég a statisztika, mint ismeretes, az orrát mindenbe beleütő tudomány, sem deríthette ki tisztán. Eu tudom, de nem árulom el, mert ha ezt vigyázatlanságból tenném, be sok drága feleség megmosna érte ! Mindezek daczára és meggyőződve arról, hogy hatásos czikkem következtében ezentúl egész leányözön lepi meg a Normafa „kies“ tájékát, arra figyelmeztetem az aspiráló budai hölgyeket (de csakis ezeket), hogy kijövetelük alkalmával az alkalmas és elegendő fokokkal ellátott lajtorjákat véletlenül otthon ne felejtsék. A Normafa levelei, mondhatom, már igen keresett portékák, a melyeket ez időben még a legmegtermettebb alakok sem érik el egykönnyen. Megbecsülhetetlen különböző tulajdonságai miatt a zugligetiek már joggal kezdik félteni Normafájukat; de különösen féltékenyek a svábhegyiekre. Ezeknek határzavaró otthonosságuk és tekintetlen magaviselkedésük azt a következtetést hagyja vonni sok idegenben, mintha a Normafa jogos tulajdonokut képezné. Dehogy az övékké. A Normafa századok óta a mienk és egykoron bekövetkező szelíd átszen- dergése után hiilt helye szintén a mienk lesz és a mienk marad . . . igenis. Sajnálattal be kell vallanom, szerény költői tehetségeim nem igen engedik meg e dicső fának ódákban való különös megéneklését. De miután a Zugligetnek többi szépséges pontjai egyaránt szivemen fekszenek és azzal nem elégszem meg, hogy a kis leányok éppen csak hozzád ránduljanak ki vén bükköm, enged meg és nyugodjál belé, ha egyelőre más helyeket is boldogítok kétes élvezeteket nyújtó jelenlétemmel. Dr. Frederik Jenő. A zongora-tanítás bajai. A zene műveli az ember lelkét. Klassikus műveltséget csakis zeneismeret mellett lehet képzelni. Alig van szülő, a ki gyermekét, habár nagy áldozattal is zenére ne oktatná. A legtöbb gyermeknél ez a fáradtság és áldozat hiában való, mert rendszerint rossz a zenetanárok módszere. Pár évvel ezelőtt egy figyelemreméltó könyvecske jelent meg ily czimmel: A zene, de leginkább a zongoratanig ás bajai és azok orvoslása. A zongoratanitás által érdekelt müveit szülék és a zongorázók számára stb. irta: Szentesy Béla zenetanár és zeneintézet-tulajdonos. A kis füzetet a lapok méltányolták annak idején és elismerték, hogy az a rendszer, mit szerző tárgyal, czélravezetőbb egyéb tanítási methodusoknál. Most, midőn az iskolai beiratá- sok küszöbén állunk, időszerűnek hiszszük, hogy ezt a módszert, mely egy budai intézet sikerét biztositja, olvasóinkkal megismertessük. E zongorátanitási methodusnak egyrészt a psychologia, másrészt az anatómia képezi alapját, részleteiben a semmit szem elől n.em tévesztő búvár paedagogus mélyre ható gondolkozása tűnik fel: A zongoratanitást oly pro- czesszus előzi meg, mely nemcsak nagyot könnyit a tanuló nehéz feladatán, hanem szellemi ereje fejlődésének is egy hathatós emeltyűjévé válik. Minden mozzanatban (a gépies felületesség helyett) csupán szellemi erő közreműködése viszi a szerepet; a minek az az eredménye, hogy a technikai nehézmények, — melyek legyőzése ez ideig a tanulónak sok idejét elrabolták, s nagy fáradságába kerültek — megszűnnek ; de megszűnik ezáltal az az állapot is, mely a tanulóval s környezetével megutáltatta a zongorázást, t. i. a sok, kimerítő s idegizgató fáradságos gyakorlás. E methodus, — mely a Várban létező Szentesy-féle zenetanintézet metho- dusa — megdönti ezt az elvet, mely a sok gyakorlást tartja czélhoz vezetőnek; mert az ügyesbedést (eddig szokatlan) könnyű módon viszi véghez: Az ujjak at vezető agyszervek ’esznek a gyermeknél egy bizonyos mód szerint véghez vitt akaraterő vei erősbitve s képessé téve arra, hogy az elme az ujjakat önállóan, egymástól függetlenül képes oly mozgásokra is t BUDA és VIDÉKÉ vezetni, mely elüt a megszokottól s már nem tartozik a reflexmozgások körébe. Az akaraterőnek ama bizonyos módon való alkalmazásával, tehát az elme működése, tevékenysége idéztetik elő, s evvel egyetemben — önkénytelenűl is — a gyermek ébersége, vala- mint hgyrío es goudolkozó képessége is erős- bödik és fejlődik. Az ész akaratával a zenei czélnak megfelelően mozgatható ujjak a játékosnak hatalmában vannak, azokkal tehát az aesthetikai követelményeknek eleget tehet, s érzelmét a hangszerével tolmácsolhatja. E methodusnak már eleve is az a nagy előnye tűnik ki, hogy a nagy ügyesség megszerzése végett sem kell többet gyakorolni, mint a mennyi ideig a lélek éber marad. Tehát nem ügy, mint általánosan szokássá vált: több órán keresztül, s e mellett szórakozottan, az észnek másfelé való kalandozásával; azaz, az ujjak gépies szoktatásával. Figyelemreméltó mindenesetre már maga az a körülmény, mely az intézet e tanévi behatási hirdetésében közzététetik, t. i.: 1. felületesség a játékban, — 2. rossz rhyt- mus, — 3. gyenge szellemi s akaraterő. (E miatt képtelen a tanuló figyelmét a zenélésnél egy időben véghezv.endő feladatokra kiterjeszteni, s e mellett az aesthetikai követelményeket figyelembe venni.) 4. A gyenge szellemi -— s a gyenge akaraterőből származó ügyetlenség a végtagokon s kiváltképen az ujjúkban. 5. A természetellenes rósz kéztartásból származó ügyetlenség. 6. A kézbetegségek, (kéztőcsontok gyulladása, kéz s az ujjak szállagainak dagadt s izgatott állapota) mely természetellenes merev kéztartással való sok gyakorlás következménye. Az intézet hivatva van az 1—5. pontban felsorolt hibákat kijavítani s ezáltal a zeneta- nulásru olyanokat is képessé tenni, kiket akár zeneintézetek, akár magánoktatók (eredménytelen fáradozásuk miatt) a zenélésre képteleneknek jelentettek ki. A 6. pontban felsorolt betegségek az intézet methodusa szerint tanulóknál egvátnlában nem jöhetnek elő; a kik azonban már e bajokban szenvednek, — még ha orvosi gyógykezelés alatt is vannak, — folytathatják a zongorázást, mert a gyakorlás laza és anatómiailag természetes kéztartással történik; az ügyesség pedig nem a sok gépies gyakorlás, hanem ujjakra irányzott akaraterővel az agyban, (tehát kevesebb gyakorlással, rövidebb idő alatt) fejlesz- tetik; s igy a beteg testrész nem irritáltaíik. Á hibák kijavítása, valamint a zenéléshez szükséges képességek oly fokban való megszerzése, hogy a tanuló a zénetanulást e megkezdett alapon, volt okíatója vezetése alatt folytathassa, 3 hónapot vesz igénybe. Feíkéretnek tehát a zeneoktatók, kiknek tanítványaik a tanulást a felsorolt hibák miatt kénytelenek volnának abbahagyni, (ha azokat a zenében mégis szívesen tovább oktatnák) tegyenek kísérletet. Feíkéretnek egyúttal arra is, hogy tanítványuk gyengeségeinek megállapitá- sánál, a zenéléshez szükséges képességek, valamint az ügyesség fejlesztésénél jelen lenni szíveskedjenek. azt személyesen ellenőrizzék s be- bizonyodjanak a dolog fokról-fokra való megtörténtéről. A tandíj a tanuló hibái nagysága szerint mérsékelten leend megállapítva, s csakis az esetben fizetendő, ha a szülő, zeneoktató, sőt a tanítvány is meggyőződnek arról, hogy a tanuló a zenéléshez szükséges képességeket elsajátíthatja. Mihelyt azonban az tűnnék ki, hogy a tanuló renyhe gondolkozásra s nincs is akarata azt megváltoztatni; a tanulás beszüntethetik s előre befizetett tandij illetéktelen része visszafizettetik. A hibák kiderítésére szükséges felvételi- vi/sgáAtért rendes körülmények között 1 frt, ha azonban ez hosszabb időt igényelne, 2 frt fizetendő. Az intézet azokat a tanulókat, kiket a zongoramesterek s intézetek absolute képtelennek tartanak s zenetanulásra, felveszi, s ezek hibáit a szülő s a volt mestere ellenőrzése mellett javítja ki s adja meg nekik a zene tanulásához szükséges képességet, anélkül, hogy az a szülőnek bármi költségébe is kerülne az cselben, ha annak megtörténhetése nem volna észrevehető s az a szülő, tanuló s a volt mestere által el nem ismertetik. Közigazgatási botrány Buda- Kalászon, Jóllehet, hogy a „Buda és Vidéke“ czimii hetilap már ily elnevezése és programmszerüleg kitűzött irányánál fogva is a legalkalmasabb arra, hogy Buda és vidéke egyes községeinek közigazgatasi beléletében előfordult nevezetesebb események abban megszellőztessenek, jóllehet továbbá, miként a nevezett lap t. szerkesztősége, az előfizetésekre vonatkozó felhívása alkalmával esetről-esetre megújítja az általa kitűzött és követendő irányt és a czélt, melyben haladni, illetőleg a melyet elérni törekszik ; mindazáltal — sajnos — csak igen kevesen vannak olyanok, kik a lap hasznos irányú törekvését elősegítendő, támogatandó: arra is gondolnának, hogy az a vidéknek nem csupán társadalmi, — hanem egyszersmind hivatalos közlönye is lévén. — szívesen enged helyet a közügyeket érdeklő közleményeknek is. Mindezek előrebocsátása után — példát mutatandó a többi községeknek — engedje meg tek. szerkesztő úr, hogy én — alulírott — egy a Budakalász község közigazgatási beléletében előfordult nevezetesebb eseményt, helyesebben kifejezve; botrányt, becses lapjában közzé- tehessek. Az eset a következő: A folyó évi april hó 29-én a szent-endrei téglagyár részvénytársaság képviseletében Szabó József budapesti lakos ajánlatot tett Budakalász községnek, hogy a község — mint erkölcsi testület tulajdonát képező — ugvnevezett „du- genyive“-düíő 5 hold 461/i6oo dl öl területű földbirtokot hajlandó volna — holdankénti 300 írtért — a községtől megvásárolni. Fel- emlitendőnek tartom, hogy a kérdéses földterület — hitvány, agyagos talajánál fogva — a községnek csupán 76 frt 50 kr. évi haszonbért jövedelmez, s csak annyiban értékes a községnek, amennyiben azon földterületen van a község agyagbányája is, honnan a lakosság agyagszükségletét szokta beszerezni. Az említett ajánlat folytán — a törvény rendelkezéséből kifolyólag — közgyűlés hivatott össze, mely közgyűlésen a község érdemes jegyzője, Schollz Ferencz úr mint előadó utalva arra, hogy a kérdéses — s ez időszerint kisebb parczellákban haszonbérbe adott földterület — hitvány, agyagos talajánál fogva, a községnek évenkint csupán 76 frt 50 krt jövedelmez, holott ha az eladatik, a befolyó magas vételárból módjában leend a községnek akár három annyi és első osztályú földbirtokot vásárolhatni, utalva továbbá arra, hogy a földbirtokot a szentendrei téglaégető részvénytársaság ipari czélokra, és pedig téglaanyag kiaknázása czéljá- ból óhajtván megvenni, ezáltal másrészről az ipar fejlesztése is előmozdittatnék s a községi lakosság nak egy ujabbi keresetforrás nyílnék, ameny- nyiben úgy a kézi napszámosok, valamint a fuvarosok ott állandó alkalmazást nyernének, a tett vételi ajánlatot elfogadásra s az eladás elhatározását ajánlotta a közgyűlésnek. A közgyűlés — a törvény értelmében — f. évi május hó 29-re határozatikig kitűzte az ügy érdemleges tárgyalását. A most jelzett napra összehívott közgyűlésen személyesen megjelent Szabó József ajánlattevő kijelentette, hogy miután előre sejti, miként a közgyűlés keveselni fogja az általa Ígért vételárat, előbbi ajánlatát megváltoztatja s hajlandó a földterületért kataszt. holdankint 672 frtuyi vételárat adni, kijelentette továbbá, hogy a mi a közlakosság agyag szükségletét illeti, kötelezi magát azt bármikor és a szükséglendő mennyiségben a közlakosságnak ingyen kiszolgálni s megengedi, hogy ezen szolgalmi jog a község, illetve a közlakosság részére telekkönyvileg is biztosittassék.. Ezen közgyűlésen a képviselő testületi tagok nem jelenvén meg határozatképes számban a f. évi junius hó 30 án újabb közgyül s hi-j vatott egybe, mely közgyűlésen Belügyi Józse rkath. plébános, mint özv. Krepat Györgyné
