Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-06 / 31. szám

Budapest 1893 (2)

BUDA és VIDÉKE

Augusztus 6.

mert minden színház és találkozó helye a „jobb köröknek“ az év legnagyobb részén Pestre esik és mert a legfelsőbb iskolák is oda vitettek át; mindezeknek liozzáférhetése ottlakás esetén természetesebben kisebb fáradságba kerül. Pedig —- ellenvethetnők — itt van a várszínház és az arena, mely mellett bizony megszűnik napi szükséglet lenni a pesti színházak fölkeresése. Aztán az épülő hidak a távolságot és hozzáfórhetlenséget jóformán megszüntetik. De meg iskolánk is van első rangú minden fajtából, az egyetemet tivévé. Találkozó helyet pedig teremthetünk mi is, ez különben komoly okként töl se hozható.

Nagy vádat emelek a fő- és székváros közönsége ellen, mikor az egészségügyi érzék hiányát panaszlom föl. Ha azonban czélom az, — a mint más nem is lehet, — hogy ezen állapot megszűnjék, azon kétségtelen igazmondást kell mentségemül fölhoznom, hogy ki baján segitni akar, először ismerje meg azt.'

Tessék egy 2—3—4 szobás lakásban körültekinteni, nagyon kevés — elismerésre és helyes egészségügyi érzékre való — kivétellel a legnagyobb, legtá- gaiabb, legvilágosabb, legjobban szellőzhető utczaí szoba szalonnak van berendezve és a sötét, gyakran nyirkos, udvari, sőt fülkés szoba a hálószoba. Pedig ha az illető meggondolná, hogy a háló szobában tölti az ember életének majdnem felét, kivált ott, hol az nem csak alvásra, de más használatra is be van rendezve, ellenben a szalon van legkevésbé igénybevéve, ha megfigyelné, hogy a fülke alig, az udvari szoba is nehezebben szellőzhető s akkor se kifogástalan levegő jut bele, mig az utczai szoba levegő cseréje jó és gyors: bizony-bizony megküzdene övéi és a maga testi épségéért a bal előítélettel s a legjobb szobájában laknék és aludna, ott volna a hálószobája

A mint áll ezen nem tudás vagy

vele nem törődés a lakás beosztására, * úgy áll az a lakás helyének megválasztásával is. Nem azon városrész, vagy utcza iránt bírnak vágygyal nem oda törekesznek, hogy egészséges levegővel, jó vízzel, aránylag száraz tiszta és emelkedett talajjal bíró házba jussanak, hanem azon óhaj vezeti első sorban, hogy olyan lakást vegyenek föl, mely mindenhova közel van. Közel a hivatalhoz, vagy gyárhoz, közel az iskolához, ne messze az ismerősöktől, olyan helyen, hogy kéznél legyen színház, találkozóhely, áruhelyek stb. ez az első és fő czél.

Nem veszik figyelembe, hogy ugyancsak a hivatalban ülő családfőnek, mint az iskolás gyermeknek az a séta, mely talán a kissé távolabbi otthontól vezet a hivatalig vagy iskoláig nemcsak nem árt, de ellent ezőleg, föltétlenül szükséges, hogy a test el ne tespedjen, hogy a tüdő szellőztessék. Nem gondolnak arra, menynyivel inkább ki vannak téve ott — tán megengedem nagyobb kényelmükben — a betegségek ezer nemének, melyek a zsúfoltsággal, rossz levegővel, vízzel és talajjal karöltve járnak mert ha meggondolnák, ha nem a magok akkor övéik érdekében sietnének Budára lakni.

Hiszen a közel jövőben, mint említettem, a hidak fölépítésével hamarább lesz Budán a főváros közepéből az ember, mint a külvárosokban s ezzel a „messze van“ vádja, mert csak vád elesik. Itt majd tapasztalja az, ki átjött, hogy mig ott át egyik családtag után a másik betegedett meg, egyik fertőző baj a másiknak adott helyett, a gyermekek néha hónapokig voltak kitiltva az iskolából, a látás is drágább és rosszabb volt, addig itt a betegségek tetemesen csökkentek, a kedélytelen, korán érő, sápadt gyermekek vidám, ólet-szinü, jól fejlődő iskolát járni képes reményeivé nőnek övéinek és a fő- és székvárosnak, illetőleg magyar hazánknak.

— Az idők kiszámítása, egyszerű összeadás és kivonás.

— Homályosan beszélsz.

— Annak a ki nem gondolkozik, fölötte homályos az; — majd világosabban fogsz érteni, ha látsz. Nem akarod megtudni e kérdés magyarázatát: „minden éjjel“?

Petnekázy fogva volt e szóval. Iliánzáde tudta, hogy a féltés foga erősebben megragadja a férfit, mint az oroszláné.

— Jól van. El fogok menni.

— Addig is két dologra kérlek: az egyik az, hogy ne menj haza, egész nap ne légy szállásodon. Mikor az embert a veszély keresi, jó neki nem lenni otthon : az úgy is addig keres, mig rád talál.

— Kedvedért ráállok.

— Másodszor arra kérlek, hogy meg ne kisértsd a várnak bármelyik kapuján való kimenetelt, mert azt elhiheted nekem, hogy a parancs már ki van adva: bármerre akarnál eltávozni, rögtön elfogjanak.

Petneházy vállat vonított, mint a ki ezt sem hiszi.

— Én kisegitlek e kelepczéből, a miben lánczczal és selyem hálóval vagy megfogva, de senkivel ne közöld titkodat. Hogy meggyőzzelek a veszély jelenlétéről, — egyre figyelmeztetlek. A mig hozzám jöttél, hátad mögött egy édespiláf áruló török jött mindenütt, fennhangon kiabálva: „vegyetek piláfot, édes piláfot!“ erre te eddig nem figyeltél; majd vigyázz reá, most itt áll az ajtóm előtt s a mint kimégy, ismét utánad fog menni, fejére teszi kosarát, veszi háromlábú asztalát s kisér, kiabálva mindenütt;

a hol te megállsz ő is megáll; ha valami házba bemégy, annak az ajtaja előtt lerakja sátorfáját s méri a nádmézes rizspogácsát a jövőmenőknek. Ez a rád vigyázó kém. Egy átöltözött mutefellika, a ki fejével felelős a tiedről s ezért mindenütt nyomban követ. Ha pedig egyszer valamelyik kapuhoz közelítenél, akkor ez a mutefellika egyszerre meggyorsítaná lépteit, eléd kerülne, elhagyna néhány lépéssel s az őrház előtt háromszor kiáltva : vegyetek édes piláfot! ez volna az, a kit az őrszemnek le kell tartóztatni. Ha kimégy, majd tapasztalod, hogy igazat mondtam. A süteményárus mindenütt kisérni fog. Meg sem intheted érte, mert hiszen neki az a kenyérkeresete, hogy a várost járja s arról nem tehet, ha te is mind ott jársz, a hol ő. De ne is erőszakoskodjál vele, hanem légy ravasz mind ellenfeleid. Itt vannak mindenféle kitömött állatok a régi Mátyás-gyűjteményből, a miktől a törökök irtóznak; ezek közül egy kis fekete patkányt rejtsd el mentéd ujjába. Mikor le akarod a kémet rázni nyakadról, fordulj oda hozzá s kérd, hogy engedjen a hátán levő kosárból piláfot választanod; akkor csúsztasd a sütemény közé a kitömött patkányt, azzal keress fel valami piaczot, a hol török nép van; ott menj be a kapu alá; a kém a kapu előtt megálland, a nép körülfogja süteményét venni kezdi s megtalálja közte a patkányt. Arra mindenki, „varázslót, hitetlent“ fog kiáltani, a muteíellikát megrohanják; te az alatt, mig a kém íelvilágositja, hogy ő ki és mi, a zavarban nyomot veszthetsz s a kitűzött helyre siethetsz onnan aztán az én gondom odább vinni. '(Folyt, köv.)

Az eskütéri hid.

Ha a vidéken egy f a h i d épül, ahoz véleményadás végett hivatalból meghivják az előkelőket öt mértföldnyi távolságról is, — Budapesten építenek milliós hidakat, a nélkül, hogy a puskalövésnyire sem eső budai előkelőket meghallgatnák, mintha ahoz nékik semmi közük sem volna.

A mi a Konstantinápoly és Galata közt levő híd, az leszsz nekünk az eskütéri. Ez a hid lesz hivatva arra, hogy ezen át a Belváros áttelepüljön a legközelebb eső egészséges Rácz- és Krisztinavárosba Er/ a híd lesz hivatva Budapestnek igazán világvárosi jelleget adni, mert ezen a hídon fog hullámzani Budapest lakossága és annak összes vendégközönsége a központi indóháztól, a kerepesi-úton át e?ész a Gellérthegyre, Buda bájos panorámájába és annak hűvös ligeteibe. Milliókat költenek, hogy a kerepesi-útról egyenes vonalban juthassunk a jobbpartra, egy akó tinta fogyasztatott el az a feletti vitában, hogy hol legyen az eskütéri hid; most pedig a két budai városrészt alapjából kiforgatják, disz-várossá, villateleppé, paradicsommá változtatni kormány és főváros vállvetve igyekeznek.

A hid épül. de hogy az eskütéri hid vasúttal lesz-e ellátva, a mi ennek és vidékének leglényegesebb feltétele, a hírlapok azon híresztelése ellenében, hogy az könnyűszerkezetű targonczás hid 1 e s z, az aggódó nagy közönség részéről senki sem nyerhet megnyugtató tájékozást, pedig feltűnően más az, ha pl. a Svábhegyről vagy épen a Rudasfürdőből ló- vasúton nem a legközelebbi eskütéri, hanem a jóval távolabb eső vámházi hídon át juthatunk a belvárosba vagy vissza.

Nagyon egyenlően a kormány, a főváros, úgy mint egyesek érdeke parancsolja, hogy az eskütéri hid vasúttal legyen ellátva, mert ellen esetben a két városrész Szeged sorsára jut; lesznek — ha igaz — 2—3 emeletes házai, körutai, gyönyörű palotái, hypothekái a hitel- intézeteknek ; a végrehajtók telepe leszsz ez, — de lakó nem leszsz.

Ma még nem késő, az említett városrészek előkelői beszéljék meg az ügyet, járuljanak az intézőkhöz, mert ha a hid meglesz vasút nélkül, akkor már nagyon hosszú időre késő lesz minden.

Az X. kér. nemzeti asztaltársaság nevében : Weszelovszky.

™ ■ rS —=

Hidegkút.

Budának környéke kisebb-nagyobb kirándulásokra szolgálván alkalmat, azt hiszem, nem cselekszem haszontalan dolgot, ha a „Buda és Vidéke“ t. szerkesztősége által elfogadott és Törökbálintról szóló ismertetésem folytatásául sorra veszem a Budát környező falvakat, annyival is inkább, mivel voltaképen csak az általánosságban felkeresni szokott Svábhegyi és zugligeti kiránduló helyeken kívül tárul elénk csoda színeivel a természet mesterkéletlen szépsége és mivel csakis faluhelyen találjuk fel a tulajdonképeni csendélet megbecsülhetetlen örömét!

A ki Budát és vidékét ismeri, bizonyára hallotta hirés a „Hűvös Völgy“-nek és „Mária- Remeté*-nek is, mely utóbbi már század éves bucsujáró hely, kicsiny kápolnával az erdő közepén.

Alig tiz percznyire a kápolnától, az erdő koszoruzta „Remete-hegy“ alján, tanyai kutat találunk, melynek kitűnő hideg vize a „Remete-Lak“ -ba rándulók szomját oltani van hivatva.

Maga a község is állítólag e kútról nyerte volna elnevezését és pedig akként, hogy az alapitó földesur, a ki állítólag jól bekámfázott ál- potban sokszor járt az akkoriban még nyitott s minden kerítés nélküli kút melletti keskeny gyaloguton, egyizben nem jól kalkulált mértani kísérletet produkált és megmérte saját testének hosszával a kút vizének mélységes voltát.

Miután pedig e derék magyar földesur fizikai tanulmányokkal nem igen foglalkozhatott, számba se vette Galilei állításának ezen közvetlen tapasztalás utján szerzett csalhatatlan bizonyítékát és telhetőleg kimerítvén a káromlottak tengerét, nagy valahára kitápászkodott a kutból,