Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-30 / 30. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 30. zi városi magyar tannyelvű iskolában 1 tanító vezetése alatt 56 tanuló, az országúti iskolában 1 tanító, 1 segéd vezetése alatt két tanteremben 274 tanuló, az újlaki iskolában 1 tanitó, két segéd vezetése alatt 250 tanuló, a krisztinavárosi iskolában 1 tanitó 1 segéd vezetése alatt két teremben 141 tanuló, a tabáni német iskolában 1 tanító, 2 segéd vezetése alatt két teremben 253 tanuló, a tabáni illyr nem egyesültek iskolájában 1 tanitó vezetése alatt 40 tanuló, a tabáni illyr-katkolikusok iskolájában 1 segéd vezetése alatt 53 tanuló nyert oktatást. O-Budán 700 ház volt. A lakosok száma meghaladta a 7356-ot. Ezek közül róm. kath. 4000, lutheránus 20, református 146 és 3210 izraelita. O-Buda népiskolájának öt osztályában 300 tanuló nyert oktatást. Schams müvében ezután elősorolja ama férfiak nevét, kik Budán irodalmi téren működtek. 35 irót sorol föl, ezek közül csak hat irt magyar müveket. Jelesebbek voltak : Brunswick Teréz grófnő, Cziráky Antal gróf, Gyöngyössy János, Kiáltossy Antal, Köffinger Pál, Majláth János gr. Nagy Antal, ki egyúttal censor is volt. Offner József Rössler József, az Ofner-Pester Zeitung szerkesztője, Sághy Ferencz, gr. Teleky Ferencz, Verseghy Ferencz, Virágh Benedek. Egy statisztikai kimutatás szerint volt 7 gyógyszerész, 19 chirurgus, 48 pék és lisztkereskedő, 8 könyvkötő, 1 könyvkereskedő, 39 pintér, 27 mészáros, 28 hentes, 11 üveges, 14 aranyműves, 29 szatócs, 54 kereskedő, 5 kalapos, 4 kéményseprő, 31 szűcs, 3 mézeskalácsos, 4 kőműves mester, 12 paróka készitő, 2 kövező, 11 nyerges, 20 magyar-, 106 német-, 24 illyr-szabó, 144 czipész, 17 lakatos, 6 szitakötő, 39 asztalos, 9 órás, 19 bognár, 5 takács, 240 korcsmáros, 3 cserepes, 69 csizmadia, 4 ács, 6 czukrász. és eléje futott: egy sárga tövistelen rózsabokor alatt találkoztak össze; azt a csókot, azt az ölelést ki tudná megszámlálni ! Tellinek nagy fekete szemei voltak, ezek még a sötét éjszakán át is tudnak ragyogni; picziny gömbölyű ajkai : ezekre is rá lehet, ismerni, bármilyen sötét az éj; de a miről még a kriptában is meg lehetne tudni, hogy ö az, az göndör, rövid baja volt, melynek puha selymében dúlni szerelmes ujjakkal olyan gyönyör! Nem tudom, jutott-e eszébe Petneházynak e perczben a sírbolt, a hol olyan sötét van. — Olyan sokáig várattál magadra: feddé a leány ; forró ölelése bizonyitá, hogy a várakozás nehéz volt. — Atyád tartóztatott vissza, Abdi basa. — S te az apáért elfelejtetted a leányát. Beszéltetek háborúról, vezérek cselszövényeiről, elveszett várakról, megbukott főurakról; ezek tégedet érdekelnek ■ nagyon, jobban mint Telli szerelme, Telli dáliái, Telli csókja. Petneházynak nehéz is volt, meg könnyű is e vádra megfelelni. Csókkal könnyű, szavakkal nehéz. — Aggasztó hírek érkeztek atyádhoz. Magyar vezérek estek fogságba, mások átpártoltak a labanczokhoz. — Tudom, szólt Telli, nekem is mondta ezeket atyám. Még többet is mondott, a mit neked csak holnap fog tudtul adni; a mit pedig én tőlem még ma megtudsz ; mit adsz érte, ha megmondom. — Magamat. _ Azzal ne tréfálj; mert ha el találom fo gadni, nagyon nehéz sorsod lesz, akkor nem- A leghíresebb vendéglők voltak a Várban a Fortuna, a Vízivárosban az Arany Hajó és az Arany Korona, a Tabánban a hajóhidnál az Arany Perecz, az Arany Korona, a Hót Választófejedelem, a Vörös Ökör, az Országúton a Fehér Farkas, az Utolsó Fillér, a Fekete Retek, a Fekete Kapu, a Kék Csillag, Újlakon a Zöld Fa. Tizenhat kávéház közül négy a Várban volt. Bérkocsi körülbelül 100 volt. A viteldijak meglehetős olcsók voltak. A hajóhadtól a várba 1 frt (az akkori frt értékben) a Császár-fürdőbe 1 frt 15 kr, a Városmajorba 1 frt 12 kr, O-Budára 1 frt 40 kr, Pestre l frt, Mária-Remetóre 2 frt 40 kr. A Vizirárosban volt a postahivatal a honnan a staffeták és postakocsik indultak. Hetenként kétszer szerdán és vasárnap indult a postakocsi Becs felé, a mai Gyorskocsi-utczából. Minden két hétben hétfőn Kassa, havonként kétszer Temesvár Nagy-Szeben és Eszék felé indult a személyszállító postakocsi. Vitel- dij Bécsbe 7 frt 30 kr ezüstben, Kassára 7 frt, Eszékre 13 frt. A posta kocsi 3-—4 nap alatt fölért Becsbe, a mit igen rövid időnek tartottak. Nevezetes intézménye volt a városnak a polgárőrség. A polgőrsóg hivatva volt mozgósítás esetén a helyőrségi szolgálatot teljesíteni. Budán 12 század gyalogos és egy fél Escadron huszár, összesen 2490 ember volt polgárőr. A vezényletet Stermensky András, Mayerffy Ferencz és Stankovits őrnagyok vitték. A fővezénylet Kalmárffy városi főbíró és ezredesre volt bízva. Egyházi ünnepélyek alkalmával a polgárőrség mindig kivonult. Minden budai polgár egyúttal köteles tagja volt a polgárőrségnek s viszont polgárőr csakis polgárember lehetett. Két gyár is volt Budán. Müller Fü- löpnek a Krisztinavárosban volt egy lesz szabad tőlem eltávoznod soha, és akkor nem várakoztatod Teilit magadra fél északán át. — Jól van : neked ajándékozom. — Tudod jól, hogy csak cserélsz. Még jobban is megtudod. Atyám a délesti órákban, hogy rossz hírei jöttek, odahitt magához s azt kérdé tőlem, hogy akarok-e nőd lenni ? Gondolhatod, mit feleltem. Elmondá, hogy a ku- rucz vezérekkel elégedetlen a díván, s rövid idő alatt nagy változások fognak történni, s hogy egy emberre van szükség, a kiben a magas kapu megbizhatik, a kinek vitézsége, had- vezéri ismerete bizonyos, és az senki más, mint te vagy. Szuleimann basa nagyvezér kérdést tett atyámnál, hogy kit ajánlana a magyarok közül Tököli helyére, s ő tégedet nevezett meg; ' két nap múlva várja visssza a kinevezési tetvát- Látod Telli mennyire bízik benned; Telli elárulja neked, bogy három nap múlva nagy ur leendesz, a nagvur kegye által első embere Magyarországnak ; ezt Abdi basa el akarta titkolni előtted ; elébb azt akarta, hogy légy férjem, attól tartva, hogy ha magas polczon fogsz állni, Teilit akkor kicsinyleni fogod; de én nem félek ettől, s kezedbe adom titkodat; ha szeretsz, csak szivemért szeretsz. Petneházynak szive megtölt mámorral. A miket Telli beszélt, azok részegítő dolgok voltak ; ki ne ittasult volna el belőlük? — Abdi. basa keresztény szokás szerint akar bennünket összeesketni. Ma este felhivatta a hamzsabégi lelkészt, két óráig tanultam tőle a hiszekegyet és miatyánkot: meghallgatod-e? Petneházy oda vette ölébe a leányt és az ájtatosan összetéve kezeit, mondá el előtte a bitformát és az Ur imáját, egész a megkiilönkocsigyára, Roscoui Károlynak — milánói születésű olasz — a Vízivárosban az Öfc- Pacsirta-utczában volt egy selyemgyára, hol naponkint 60 ember nyert foglalkozást. Schwartner statisztikája szerint a múlt század végén középszámitás szerint Magyarországon 18 millió akó bor termett, ebből évenként csak Budán 230—240 ezer akó termett, beleszámítva a környéket is. a mennyiben a határos községekben termett borok is mind budai bor név alatt jöttek forgalemba. A bor akója 7 és 10 frt értékű volt. Az előadottakból kitűnik, hogy a mily mértékben haladt Buda a nemzeti kulturális fejlődés terén, oly mértekben hanyatlott a polgárság az anyagi jólét szempontjából. A lakosság fele az elpusztult szőllők által meg lön fosztva attól a keresettől, melylyel eddig jólétet biztosított magának. Mindamellett, ha tekintetbe vesszük azt az óriási haladást, melyet Buda 100 év óta elért, nem eshetünk kérségbe Buda jövője fölött. Bíznunk kell a jövőben bíznunk kell abban az alakitó hatásban, mely előtt Buda áll, mely ha megvalósul elmondhatjuk „Buda nem volt hanem lesz.“ A Zugliget. Ha szabad Jókai Mórnak, koszorús költőnknek nevezetes nyaraló társaival együtt oly annyira kiemelniük a Svábhegyet és a Svábhegy különös előnyeit, azt hiszem én is formálhatok kis szabadságot arra, hogy ugyanezt tegyem a Zugligettel. Igaz, hogy nagy az itt felmerülő különbség, ha tekintetbe vesszük a pártolt tárgyat és a pártolókat. Ott a szószólók babérokkal dúsan elhalmozott hírneves emberek, itt pedig a helynek egyes kiváltságai vannak túlsúlyban. Es addig, mig a Svábhegy daczára minden szépségének és a kolerát fumigáló helyzetének (bocsánat dr. Fodor József állítása szerint) mégis csak rászorul némi pártfogásra, addig a Zugliget öntudatos büszkeségében csak dicsőítésre és magasztalásra vár. Az örök gondviselés, a mely mindent oly czélirányosan intéz böztető végszókig: „mert tied az ország!“ a miről a reformátusok egymásra ismernek. A kurucz vezér összecsókolá a szép török leány imádságos ajkait; s azontúl sem Ihánzáde bölcs jóslatai, sem társainak balesetei nem jutottak eszébe, csak arra hallgatott, miket beszél előtte a szép Telli ? hogyan fog ő valódi Magyar nő lenni, kit nem férje őriz, de erénye, ki nem játékszere, de hitvestársa szerelmesének és hogy mindez milyen közel van . . . Már hasadt a hajnal, mire Petneházy a vadaskertet újra elhagyta. Másnap reggel felkereste Ihánzádét Petneházy a könyvtár pinczeboljában. — Csodálkozol ugy-e, hogy még itt látsz? — Szerelmetes fiam — én semmin sem csodálkozom; én azt mondtam, hogy ma fogsz elszökni, nem tegnap — Pedig látod, sem ma nem szököm, sem holnap ; hanem itt maradok. — Ne úgy mondd, édes fiam! „Itt maradtam“ ezt mondhatod. De az, hogy „itt maradok“ a jövendők árnyékában van, s azokba te nem látsz. Tudom nagyon jól, hogy miért maradtál itt? Teliivei találkoztál, vele beszéltél, enyelegtél; tele vagy az ő szemeinek tűzével. Tellinek igen szép, édes hangja van, azoktól nem hallod a szót. a mit egy fejed fölé lehajtó láthatlan ajk, hozzád közel, beszél; elfelejtesz miatta minden veszélyt, bánatot, a mit tégedet és hazádat tenveget. Igen jól van. Azért a mi meg van írva, az meg van írva; de jusson eszedbe egyszer, majd mikor erényeidnek, hős szivednek jutalmát várod és — nem kapod meg, hogy ez büntetés rajtad, a miért egy időben az asszony miatt elfelejted a férfit. (Folyt, köv.)
