Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 28. szám
Budapest 1893 (3) BUDA és VIDÉKÉ Julius 16. biztosítására dohánytőzsdével is bírnak, mert ezeknek meg van tiltva a dohány- és szivarne- müek elárusitását vasárnapon abban hagyni, hanem kötelesek akár az üzletben magában, akár pedig a kapu alatt, az utczán vagy bódéban a dohányelárusitást vasárnap délután is folytatni. Kérelmünk oda irányul, hogy a törvény a kereskedők ezen osztályára is kiterjesztve, a törvényre vonatkozó végrehajtási rendelet e tekintetben módosittassék. Méltóztassék a kereskedelemügyi miniszter ur 0 Excellencziáját arról meggyőzni, hogy e kérelmünk teljesítésével sem a fogyasztó közönség, sem pedig az államkincstár, mely a dohányjövedékből jövedelmet húz, rövidséget nem szenved, mert hisz van elég, kizárólag dohány- nemüeket elárusító üzlet, mely a közönség igényeit teljesen kielégíti; ha tehát vasárnap délután egy pár órára a dohánytőzsdével biró kereskedő üzletét bezárva, a dohányelárusitását is beszünteti, a dohány-elárusitási forgalom azért nem csökken. A dohányzó szivar készletét vasárnap délután nem a dohánytőzsdével biró fűszer- vagy más üzletben, hanem az egy pár lépéssel távolabb levő kizárólagos dohánytőzsdében szerzi be. Mig ha a füszerkereskedő a rendes czikkek elárusitásának tilalma mellett dohánynemüt köteles elárusítani, azt pedig üzletének nyitva tartása mellett kénytelen teljesíteni, vagy pedig bizonyos mennyiségű dohánynemüt a kapu alatt vagy a ház előtt bódéban tart eladásra készletben. — Első esetben nemcsak annak van kitéve, hogy törzsvevője éppén e minőségénél fogva, azon kedvezményre tart igényt, hogy vele kivételt téve, általa kért más, a törvény által elárusítani tilalmazott áruczikkeket is szolgáltasson ki, mit ha teljesít, kihágás miatt pénzbüntetés éri, a kérelem megtagadása esetén pedig törzsvevőjét elveszti: hanem ezenkívül, ha az üzletében adja ki a dohány- és szivarne- müeket, — ha csak maga a kereskedő odaállani nem akar, — egy másik alkalmazottat is kell ellenőrzés végett felhasználnia, nehogy csupa barátságból a gazda felelősségére más áruczik- ket is szolgáltasson ki. — De figyelembe kell még venni az üzleti helyiség füthetlenségét s azt is, hogy mig a rendes forgalom alkalmával a segéd vagy inas kiszolgálás közben folyton nagy mozgást visz véghez a mi a testet felme- legiti, addig vasárnap délután eltekintve attól, hogy rossz időjárás esetén alig 3—4 ember fordul meg az üzletben szivart vagy dohányt vásárlandó, tétlenül egy helyben kell várnia a minden fél órában érkező dohányzót, hogy csekély pár krajczár nyers bevétele legyen. Erdemes-e tehát az oly csekély jövedelemért két embert, a ki ily körülmények közt bizonyára magasabb dijazásra tart igényt, — kitenni a hidégnek, holott ezalatt szellemi élvezetet szerezhet magának ? Bizonyára nem ki- vánja ezt az államkincstár érdeke, mert hisz ha ott nem, másutt — dohánytőzsdében — vesz a dohányos dohányt. De talán még rosszabb a helyzet, ha a széljárta kapu alatt, kofa módjára árusítja a szivart, melynek a nedvesség, az egyik helyről a másikra száliitgatás legkevésbbé sem válik hasznára. Bármikép tesz is eleget a törvény kívánalmának, legyen az a legpraktikusabb mód, — egytől meg van fosztva úgy a kereskedő, mint alkalmazottja, — éppen attól, a miben a törvény szellemi intentiója részesíteni akarja: a vasárnapi szabadságtól, a fárasztó egész heti elfoglaltság után megkiAánt és felette szükséges pihenéstől. A mostani állapot fentartása pedig nem fogná eredményezni a törvény által kitűzött magasztos czél elérését. Ez a kereskedelmi miniszter úrhoz intézett kérelmünk. Nagyméltóságodhoz pedig azon kérelemmel fordulunk, hogy — mivel épp Nagyméltóságod, mint a pénzügyi-tárcza vezetője — van hivatva ezen ügyet financziális szempontból bírálat alá venni, a kereskedelmi miniszter urnái kérelmünk teljesülésének szükségességét és lehetőségét hangsúlyozva, azt kegyes pártfogásával támogatni szíveskedjék. i e. A Azon reményben, hogy kérelmünk Nagyméltóságod helyeslésével találkozik és igy sikertelen nem marad, — maradunk Nagyméltóságod hívei: a budapesti (budai) kereskedelmi társulat nevében : Kollár Lajos, Froyberger Pál, jegyző ügyész. elnök. Az ó-budai színészet ügye. Becses lapjában ellenem intézett czikke folytán a közönség előtt eddig csorbítatlan tisztességem érdekében kérem a következők közlésére : 1. Tagjaim eleinte úgy szerződtek, hogy fizetés nélküli két havi szünidőt kapnak. De szerződésükben ki volt kötve, hogy ha e két hóban működnek, fizetésüknek 40°/o-a vonatik le. Miért írták ezt alá ? Hisz mehettek volna máshová. Miért szerződtek éppen hozzám, mikor ezt előre tudhatták s elfogadták ? 2. Az eredeti gage épp az esetleges szünidőre való tekintettel oly magas, hogy a 40°/o levonás után is mindenkinek tisztességes fizetése van, legalább is annyi mint egy tisztviselőnek. 3. Ki mondhatja, hogy e héten (és mindig) nem volt „lanyha“ a pártolás ? Ki mondhatja, hogy a gázsit 40°/o-os levonással is nem a saját zsebemből fizetem ? S ki mondhatja, hogy az említett szubvenczióután is nem les z-e még ugyanannyi defi- cz i t e m ? 4. Igaz, hogy 4 tag (az 5-iknek régebben felmondatott művészi okokból) kivette két havi szabadságidejét, mert ezeknek szerződésében meg van a szünidő, de nincs meg a 40%-os levonás s elég méltánytalauok voltak a többiekkel szemben kivételt képezendők, a teljes gagera reflektálva a működést megtagadták. De az ensemble, a műsor távozásukkal nem változott s különben is vissza jönnek még. 5. Tessék körülnézni a szinészvilágban nincs-e a nyári keserves hónapokban másutt nem 40, hanem 50 százalékos levonás. Csak ezt fizetnék meg másutt oly pontosan mint én a magamét mióta igazgató vagyok. 6. Két éves igazgatóságom alatt 8000 frt deficzitem gyűlt össze, de ennek daczára tagjaim 1-én és 16-án felvették gagejukat. Rakodczay Pál, színigazgató. Közöltük Rakodczay Pál igazgató urnák lapunkhoz intézett válaszát, melyből az tűnik ki, hogy szerződésszerűen járt el. Minden esetre dicséretet érdemel, hogy Rakodczay igyekezik megnyugtatni a közvéleményt. Mi kiadtuk a támadást, kiadjuk a védelmet azzal a megjegyzéssel, hogy mi e támadást nem ellene intéztük és az nem anynyira támadás volt, mint a megtörténtek előadása, a melyeket nem czáfol meg egészen Rakodczay ur csupán a helyzetet világosítja meg. Az ő érdemeit mindig készséggel emeltük ki és ki is fogjuk emelni, mert ő megérdemli a sajtó elismerését nem csak a hozott anyagi áldozatok miatt, hanem mert kitűnő igazgató és ép ezért kell neki óvakodni attól, hogy eljárásához gáncs férhessen, neki nem szabad azonosítani magát olyan igazgatókkal, kik felett ő sokkal magasabban áll. Abban teljesen igazat adunk neki, hogy szerződés szerűen járt el, de óvakodni kellett volna attól, hogy ez közbeszéd tárgya legyen. Örülni fogunk rajta, ha többet nem lesz alkalmunk a kitűnő igazgató ellen panaszt jegyezni fel, ki valóban sokat tesz a magyar művészetért mert még áldozattal is műveli a történeti színmüvek előadását. Hiszszük, hogy méltányossága ellen tagjai ezután kifogást nem emelhetnek. Lipótmezei érdekeltek szövetkezete. Lipótmezei érdekeltek szövetkezete czim alatt dr. Nieder mann, a lipótmezei tébolyda igazgatója elnöklete alatt korlátolt felelősségű szövetkezet alakult, melynek czélja a budapestlipótmező-máriaremetei helyi érdekű vasút kiépítése, a Lipótmező fellendítése, nagyobb szálloda épifése, villák és telkek vétele és eladása. A szövetkezet tartama 25 év és tagja csak az lehet, ki legalább egy részjegy tulajdonosa, melyre a belépő szövetkezeti tag 25 even keresztül évenkint 10 forintnyi összeg lefizetésére kötelezi magát. A szövetkezet élén állanak : dr. Niedermann, Weiszenbacher Endre, dr. Ra- docza, Emich Gusztáv, dr. Arányi Miksa, Jahn építész, Tömöry Kálmán építész stb. Egyúttal egy lipótmezei egyesület is alapittatott, melynek czélja a vasútépítés czéljából megalakult szövetkezetét a kormány és hatóságok előtt támogatni és társadalmi utón az annyira elhanyagolt Lipótmező emeléséhez hozzájárulni. A „Buda és Vidéke“ már legelső számában, mint ezt közelebb felemlítettük, épen dr. Niedermann Gyula királyi tanácsos ur tollából közölte a lipótmezei érdekeltség kívánságait. Az a kirándulással egybekötött hangverseny, mit szerkesztőségünk a Lipótmezon Judex Mátyás vendéglőjében rendezett és az erről szóló tudósítás járult ahoz, hogy a lipót- mezeiek elhatározázát siettesse és lelkesültségét fokozza. Ennek a mulatságnak az eredménye az, hogy egyesületeink nagyobb mértékben fordulnak figyelmükkel a Lipótmező felé és most legközelebb a „Budai dalárda“ rándul Judex Mátyáshoz, hogy a fejlődéshez a Lipótmező szépségének elismerésével járuljon és e helyen szólaljon meg a dal, mely hasson el odáig, hol meg kell azt hallani, talán akkor azok is belátják, hogy mit érdemel a szép vidék. Csakis úgy boldogulunk, ha erkölcsileg támogatunk minden érdekeltséget, hiszen a Lipótmező emelkedése nemcsak az ott lakók, hanem az egész Buda, sőt az egész fő- és székváros érdeke. A lipótmezei érdekeltek szövetkezete megalakulása még nem elegendő, mert ez csak a kezdet kezdete és a papiroson is maradhat, a szövetkezetét kiegészíti és erősiti a lipótmezei egyesület. Mi a magunk részéről szívesen élesztjük ezt a tüzet és kopogtatunk a lipótmezeiek érdekében mindenfelé. A társadalommal szemben a hatóságnak kötelezettségei vannak, nem tolhat a hatóság mindent a társadalomra .... A svábhegy a hatóság legjobban kényeztetett gyermeke, a milyen rohamosan fejlődött és kapott meg mindent ez, oly nehezen indulnak a Gellérthegy, a Lipótmező, a Szemlőhegy. A Zugliget pedig egészen el van már hanyagolva, persze ott nincsen polgármester. Üdvözöljük a lipótmezei érdekeltek szövetkezetét és annak elnökét dr. Niedermann Gyula kir. tanácsos urat és kérjük őket, hogy az érdekeltségbe a közeli és velők direkte szomszédos községeket is vonják be. Budai fürdők és vizek. Múlt számunkban jeleztük annak a hasznos és jó könyvnek a megjelenését mi Toldi Lajos bizománvában jelent meg (ára 1 frt II. kér. fő-utcza 2.) mit dr. Gerlóczy Zsigmond és dr. Hankó Vilmos írtak feleletül arra a kérdésre — es egyúttal a czim is — Melyik fürdőre menjünk? Milyen vízzel éljünk? A könyv részletesebb ismertetését Ígértük. Leghelyesebbnek tartjuk azonban hogy maga a könyv beszéljen, ennélfogva közölünk belőle minket budaiakat legközelebbről érdeklő mutatványt, a budai fürdők és vizekről. Saxlehner »Hunyadi János« keserüviz-forrása, A dobogói völgyben, délről a dobogói domb és a kamarai erdő, északról pedig a vadászhalom és a Péferhegv által körített tágas síkon vannak azon források, a melyek a Saxlehner András czég tulajdonát képezik és a melyeknek vizét „Hunyadi János keserüviz“ elne- vezée alatt hozzák kereskedelembe. A füstölgő kémények, az óriási raktár- épületek, töltőházak, a csinos munkáslakások, a nyüzsgő munkás-rajok, a telepet át- meg átszelő vasúti sínek, a raktárból kirohanó vonatok egy futó tekintetre is egy hatalmas ipartelep benyomását teszik az emberre. Egy termékeivel egész világrészeket felölelő ipartelep ez valóban bűbájos keretbe foglalva.
