Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-09 / 27. szám

BUDA ES VIDÉKÉ

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Az I. kerületi polgári kör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIZD0-HIYÄTÄ1;,

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek;

I. kér., Krisztina-ntcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 14. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

A családi házak kérdéséhez.

A „Buda és Vidéke“ f. évi junius hó 25-én megjelent 25. számában Wil- linger Ferencz érdekes czikksorozatot kezdett meg a családi házak kérdésében. S e czikksorozat annál is inkább érdekes, mert a fejezetben megjelölt tárgyon kívül messze felöleli mindazon kérdéseket, a melyek Buda felemelésére vonatkoznak.

De örvendetes körülménynek is tekinthető e czikk megjelenése, mert kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy Buda polgárai nemes indulattal igyekszenek városrészük felemelkedését elősegíteni s a fejlődésben támogatni.

Nem is lenne e czikkbez az elismerésnek nyilvánításán kívül egyéb szavam, ha annak egyes részeiben oly tévedések nem volnának, a melyek homlokegyenest ellenkeznek azon felfogással, a melylyel a lakásügyi bizottmány a budapesti lakás- viszonyok rendezésének kérdését tárgyalta s azon tényekkel, a melyek e bizottmánynak már a törvényhatósági bizottsági közgyűlés által is elfogadott javaslataiban foglaltatnak.

Teljesen téved a czikk Írója, mikor azt állítja, hogy a javaslatok csakis az oly családi házakra kívánják megadni az előnyöket, a melyek csoportokban épülnek s legalább is 50 házból álló telepet képeznek.

A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA.

Az utolsó budai basa.

Történeti elbeszélés Jókai Mórtól.

— S bizonyos vagy-e a felől, hogy Abdi basa azért a miért olyan nagyon szeret, egy este nem adja ki a parancsot, hogy másnap reggelre lemessék a fejedet, ha eszébe jut tőled félni ? Oh én sokkal kedvesebb fejeket is láttam már a földön végig gördülni, a miknek homlokát az előtt egy órával a szultánok csókolták.

— No annyival inkább veszedelmes helyzetbe hoztál bolondos jóslatoddal. Én itt most a miatt szüntelen az életemmel játszom.

— Nem fogsz vele játszani, ne félj.

— Hogyan nem ?

— Mert el fogsz szökni Budáról három nap alatt s uem jösz vissza másképen, mint a hogy mondám: „fegyverrel a bástyarésen“.

— Hogy én három nap alatt elhagyom Budát ? Azt nem éred meg, jó imám. Először is már egyszer kurucz vagyok s hozzátok vagyok kötve, itt kell győznöm, innen várok minden jót szegény népemre: — másodszor meg — szerelmes vagyok az őrülésig.

— A mi a csillagokban van Írva! — szólt Ihánzáde ihletett arczczal.

— Ne állj nekem elő csillagokkal, imám; én kálvinista vagyok: a mit hiszek azt erősen hiszem, hanem azután erős dolog is velem valamit elhitetni. Előttem az auspiciumok, constel- fetiok, horoskop felállítása, szellemidézés, mind

6

N

A lakásügyi bizottság épp ez ellen foglalt állást a legjobban.

Ez e feltétel a még 1885. évben alkotottt szabályrendeletben volt meg, s ennek eltörlését mondotta ki most a lakásügyi bizottság javaslata alapján a törvényhatósági közgyűlés.

Javaslatának indokolásában a lakásügyi bizottság a legnagyobb nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a kedvezményes telkek átengedéséhez nem szükséges kikötni, miként az csak abban az esetben adható meg, ha legalább 60 családi ház épül egy csoportban, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ópitkezósi kedv sokkal jobban indul meg, ha egyes vonzó példákat lát maga előtt s épp azért sokkal gyorsabban remélhetjük bizonyos telepek kiépítését, ha az egyes kijelölt helyekre egyenkint is bocsáttatnak a jelentkezők, semmint ha csoportoknak alakítását kívánjuk meg előbb, melyek sokszor épp annak következtében nem alakulhatnak meg, mivel a hossza idő alatt, mely egybeállításukhoz s valóságos összetoborzásukhoz szükséges, a legjobban lelkesedők is kimérülnek fáradozásaikban, s elvesztik építési kedvöket a meddő kísérletezésekben.

Ha a családi házak részére ki vannak jelölve a helyek, akkor a talán még egymagában álló legelső jelentszemfényvesztő mesterség; jó megcsalni vele a köznépet meg a nagyurakat, de felvilágosodott ember arra nem ad semmit. Én pedig, tudd meg, hogy Wittembergben jártam akadémiákon ; azért én bizony a ti török jövendőlésteiket sem hiszem, akár az abadir mondta is azokat neked, akár a takimi vekai-ból olvastad, akár elhagytad magad temettetni félholtan és ismét felásatni, hogy azalatt a más világon a prófétával beszélj. A jövendőkbe nem láthat be emberi lélek, mert az a teremtő titka.

Ihánzáde figyelmesen hallgatá a fiatal protestáns szavait s néha helyeslőleg inte rá fejével.

— Igazad van, fiam. Az abadir, a magától iró nád, a takimi vékái: mind szemfényvesztés, a csillagokban nincsen semmi Írva; az eltemetett dervis álomitalt vesz be, attól lesz tetszhalott; a kettős látás nem egyéb, mint két embernek összebeszélése, ha a kérdező mondatát ez vagy amaz igével végzi, amannak mit kell rá felelni; mikor a pergamentre hintett fekete porzó a kérdező szavára egyszerre elkezd betűkké alakulni s feleletté válik, az nem egyéb, mint vaspor mit egy rejtett mágneshegy a pergamen alatt járva, ember akarat után alakit.

— Tehát csak játék.

— És mégsem játék; a meztelen igazmondás olyan utálatos alak, a mit meghajigál- nak sárral, de ha beburkolják a jóslatok titkos fénykörébe, bejárata van a császárok és padisák palotáiba is. Mikor a becsületes emberek, az igaz férfiak mindnyájan száműzettek a szerályból, vagy az eunucbok parancsára éjszaka megfoj- tattak, hogy a nagyoknak, a hatalmaseknak ne

kezének is meg kell adni a kedvezményeket. Egyik épület a másikat fogja odavonzani s minél inkább gyarapodik a telep lakóinak száma, annál nagyobb lesz a hajlandóság családi házakat építeni.

Világos tehát ebből, hogy teljesen hamis forrást használt czikkiró, midőn a Gerlóczy Károly első alpolgármester elnöklete alatt működött lakásügyi bizottság s annak munkálatai alapján a székes főváros tanácsának előterjesztéseiben a családi házak részére megadni javasolt kedvezmények feltételéül azon minden körülmények között helytelen követelményt vélte feltalálni, hogy előbb 50 háznak egy csoportbon való felépítését kell biztosítani, s csak akkor s csakis ez esetben nyujtatnak kedvezmények. A lakásügyi bizottság mindig azon volt, hogy a családi házak építése valójában előmozditassék s éppen azért tartózkodott minden olyas javaslat megtételétől, mely esetleg a czólt koczkáztathatta volna.

Aztán a legnagyobb hiba is lett volna az, ha oly kikötések tétettek volna, a melyek megtartása a gyakorlatban lehetetlen.

A mi pedig azon szigorú meghatározását illeti a családi házaknak, hogy olyannak csak az tekinthető, ha abban csakis egy lakás van: ezt úgy hiszem természetesnek fogja találni mindenki, mert lehetetlen elképzelni, hogy kedvezlegyen többé a ki igazat mondjon, a ki a szultán kezét megfogja, midőn az saját országai vesztére felemeli, akkor nem volt más eszköze az igazságnak, hogy szavát hallassa: mint a hazugság palástját yeuni fel magára. Ki mondhatta volna meg Ibrahim szultánnak, hogy mik történnek egész országában ? a ki szerálya belsejében, nyusztprémmel kivert szobákban ezerötszáz rabnő énekétől, bortól és ámbra-füsttől ittassan hevert s mikor kiment a városba, az utczákon embernek nem volt szabad látszani sehol. De a Mehlewi mégis odaveté magát lova lábaihoz s beszélt hozzá és nem bántották, mert őrült. S ha a két Khaszéki szultána közül valamelyik, tán a Szadzsabaghli (a feiKötött hajú) vagy a kegyencz rabnők, Shererpara, vagy a Shekerbuli (czukorfalat, czukorlapda) unták magukat s játékul, mulatságból bebocsáták a vén dervist, ki az abadirból rejtélyes jóslatokat tud nekik mondani, akkor a szultán is odajött, ő is mondatott magának jövendőt. S a szemfényvesztő olyankor nem saját hasznáért beszélt hanem a közromlás miatt. Ez utón sok veszély elhárult az ozmán birodalom fölül; sok rossz ember végtt érte; a jósok a verseket iró bohóczok sok kegyenczet megbuktattak, kiknek a diván-tanács minden gyűlölete még csak fejfájást sem okozott. A szultán egykori kegvencze, a szilibdár aga, végre meg akará törni e rejtélyes befolyást, mely egyedül volt rá nézve veszedelmes. A költőket, kiknek csípős verseit a szerályban oly örömest olvasák, számüzeté Sztambulból; a jósokat a Jedikulába vettette ; a kitünőbbeket megfojtatá s a rabnoknek nem volt szabad többé a jóslatokkal foglalkozni. A szultánnak az

Budapest, 1893. II- évfolyam 27. sz. Vasárnap, julius 9.