Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-09 / 27. szám

Budapest 1893. (2.)

BUDA és VIDÉKÉ

Julius 9.

menyek, a melyek az állam és község- pénztárának jövedelmét csökkentik, olyanok részére is adassanak, kik azt esetleg spekulácziókra használnák fel.

E végből kellett a családi ház, t. i. azon családi ház fogalmát, mely kedvezményekben részesül, ily szigorúan meghatározni, mert, a ki ingatlanát nem saját szükségleteire, hanem jövedelmező kereseti forrásul használja, tehát bérbe adja, azt semmikép sem lehet rendkívüli kedvezményekben részesíteni.

Az meg a javaslatok szerint éppenséggel nincs kizárva, hogy ily családi házak bárhol épithetök ne lennének. S az, hogy egyes helyek, mint a külső kerepesi-út, Éákosfalva stb. ily családi házak részére alkalmasoknak jeleztettek, az csak útmutatásul szolgál arra, hogy a székes főváros a saját telkeiből hol bocsáthatna bizonyos területeket egyesek rendelkezésére családi házak építésére és világért sem megszorítással a tekintetben, hogy ily kedvezményes családi házak esetleg másutt építhetők ne lennének.

Az adókedvezmények minden egyes családi házra érvényesek lesznek, ha a javaslatokat a magas kormány elfogadja s az egyedüli feltétel csak az, hogy a kedvezményes házban csak egy lakás legyen, melyet a tulajdonos használ, de bérbeadható helyiség abban ne legyen. Mert mihelyt ily helyiség tényleg bérbe adatnék, a kedvezmények azonnal hatályukat vesztik.

Ne féljenek a budaiak! Ha ők telkeiken bárhol családi házakat épitenek, a kedvezményeket megkapják épp úgy, mint azok, a kik a pesti oldalon építkeznek.

E tekintetben a lakásügyi viszonyok rendezése körül teljes egyenlőség javasoltatok, valamint hogy ma már Budapesten nem is lehet kétféle érdek.

Meg vagyok győződve, hogy a t. czikkiró a lakásügyi bizottság munkálatainak hiányzó ismerete folytán tévedett s hogy ez a következő czikkben elkerül- j

tessék, e felvilágositó soraim kiséretében tisztelettel megküldöm az e részben kidolgozott előterjesztéseket.

Dr. Melly Béla,

a lakásügyi bizottság jegyzője.

A turisták és a községek.

A magyar turista egyesület budapesti osztálya Julius 9-én Visegrádra, Pomázra, Pilis Szent Lászlóra rándul ki, vezető Jurman Győző. Ezt olvassuk a magyar turista egylet pro- grammjában.

A turista egylet nemcsak sportot művel, hanem elnografiai szolgálatot is tesz. Hogy mennyire hasznos a helyrajzi irodalom művelése azt nem kell hosszasabban fejtegetni, A turista-egylet közlönyének már sokat köszönhetünk, mert sok olyan helyet ismertetett meg, a mi eddig az isten háta megé volt sorolva.

A budapesti turista-egylet tanitói és egyetemi osztályának azonban van a mellett egy olyan feladata is, mivel hozzájárulhat Buda és vidéke emeléséhez, egy kis humanisztikus jóakarattal.

A Buda és Vidéke felajánlotta az elnökségnek, hogy hasábjai mindig készen állanak az egyesület közleményeinek, leírásának különösen, ha az egyes községek nyaralási és települési alkalmazását is tárgyalja ez a leírás.

A községek, sőt maga a közigazgatási hatóság is nem ismeri fel kellően azokat az érdekeket, melyekben az emelkedés magva rejlik. Ez először az erő megítélésében nyilvánuljon. Mire képes a község ? A turista-egylet tanulmánya segélyére lehet a közigazgatási hatóságnak, mert ehez az a gyakorlat kell, mit a turista szerez meg. Ritka eset, hogy a turistaság iránt főszolgabíró annyira érdeklődjék, mint pl. Kontra Kálmán a pilisi felső járás főszolgabírója, de még ő sem szentelhet magára az ismertetésre elég súlyt.

Lapunkban már több közlemény jelent meg a vidék emeléséért, sőt közöltük Földváry Mihály alispánnak azt a szándékát is, hogy a községekkel az értelmiséggel s Buda kiváló lakosaival konferencziát tart. Az alispán leköszönő nyilatkozata elodázta ezt a tervet, de a mi halad az nem marad.

Lapunk átkiizdötte a kezdet nehézségeit és a vidéken is tért foglalt, hivatását kellő mértékben méltányolják annál is inkább, mert a két pilisi járásnak hivatalos közlönye nincs és ennek jelenleg csakis a Buda és Vidéke tekintendő. A vidék e tekintetben is mozdul s már is elég távolról csatlakoznak Buda vidékéhez. Van kezeinkben egy befolyásos

imondták, hogy ez csak játék, mely hozzá nem vilik, mert csak gyermekeknek és tudatlanoknak baló. A siketlelkü bohóczok felvilágosodásról szeszéltek a bölcsek ellenében. Mi elmentünk jaámüzetéstink helyeire; a kegyenczek nem hall- íbk jóslatainkat többé. De hallják, a mi azoknál igrttenetesebb : a jóslatok beteljesültét! Elveszett atiSekujvár, elveszett Esztergom; mit mi Dsi- Urrdilennek neveztünk, keresztyének szivét át- ^ ónak, az most ránk nézve lett dsigerdilen; . v ették tőrünk Váczot; tavaly megostromolták udát s a basa a védvivásban lelte halálát. Ezt meghallják Sztambulban is s valahányszor egy ilyen rémhírt hallanak, utána mondják: ezt megjósold Ihánzáde Mehemed! s mindannyiszor egy kegyencznek a feje aláhull, mindaddig, mig egy van, a ki Ihánzáde és a padi sah szive között áll.

— Ebből annyi kiderül, hogy a jövendőmondás nálatok szép és üdvös intézmény, de még az nem, hogy igaz dolog-e s legkevésbbé az: hogy minek keversz te engemet bele, mikor én nem vagyok a szultánodnak se kegyencze, se fővezére.

Ihánzáde hagyta beszélni a tüzeskedő ifjút, nem vágott szavaiba.

— Édes fiam, ha az ember csak azt tudná, a mit szemeivel lát, akkor a kutyánál valamivel alávalóbb állat volna, mert az megérzi a földrengést előre és elfut onnan. Az embernek ilyen ösztöne nincs, de van helyette esze. A ki ütvén évig a magas kapu udvarában élt, ki tolmács volt sok ideig a divánnál s Európa

minden hatalmasságánál levő főurakkal, tudósokkal ismeretséget kötött, a ki tudja, hol és mi végre, ki ellen és mi mellett kötnek szövetséget : annál sem hazugság, sem csudatétel: ha évekkel előre biztosan meg tudja mondani, minő országos változások fognak történni a világon ? Nem kell álomlátás hogy tudjam, mi történik Sztambulban és Edrenében. A szultán történetírója Abdi nem jegyzé-e fel napról-napra azon eseményeket, a miknek kimaradhatlan gyermeke a jövendő ? Ha egy terhes nőt látsz nem megtudod-e jósolni: hogy gyermeket fog szülni s ha apja szerecsen volt, nem megmondhatod-e előre, hogy gyermeke mulát lesz ? Ilyen terhes anya az idő és a születendő jövőnek épen ilyen fekete apja van. Az ozmán birodalom belől régóta rothad már és ellene régóta szilárdul össze egy ellenséges hatalom a világ miuden keresztyénéiből : izről-izre fogják rólunk letépni a hatalom karjait, miket dicsőbb elődök növesztenek a törzsre. De ez javunkra válik. A szerencse, a gazdagság, a fényűzés elpuhitott bennünket; mindenki csak saját gyönyörűségére gondol; kell, hogy nagy csapások érjenek bennünket, hogy saját kapuinkon dörömböljön az ellenség vaskeze: hogy felébredjünk az átkozott álomból, melybe a kéj a mámor sülyeszte mindenkit, mert mig egy kéj palota van az édesvizek mellett, addig nincs gyógyulás az ozmanlik számára; de majd ha a padisah ismét rászorul arra, hogy azon a tevebőrön üljön, melyen Ömár khán aludt a pusztában, akkor uj nap fog sütni Törökországra - (Folyt, köv.)

embertől indítványt tartalmazó czikk, mely a régi Buda (Pilis) vármegye a két pilisi járás, Fehérmegye és Esztergom határ falvainak hozzájárulásával — felélesztését óhajtja.

Néhány évvel a fővárosi egylet is tárgyalni kezdette Buda vármegyét, de abba maradt. A terv ha felvettetik érdemes a hozzászólásra.

De térjünk vissza tárgyunkhoz t. i. a turistákhoz és községekhez. Kezeink között van gróf Csáky Gyula a „Nemzeti park“ létesítésén buzgólkodó szepesi főispánnak egy terve, mely turistáktól vár legtöbbet a vidékek fejlesztése tekintetében és ezt különösen alkalmasnak a budai vidékekre tartja.

A turisták az ismertetés és felfedezésén kívül ha osztályokra alakulnak, hozzájárulhatnak a községek gazdasági és társadalmi fejlesztéséhez is.

A budai részek gazdasági fejlődésére nem fordít elég gondot a megyei gazdasági egyesület sem, egy kis zöldojtási tanfolyam, egy kis pnr on o spóra fecskendezés kísérlet és ezzel vége. Hol van egy kis szövetkezet, mely a szőllőmivelés megkezdését segítené elő, hol az állami segély, megyei jóakarat?

Mindezeket a turista-egylet serkentheti, ébresztheti és akkor a községeket örök hálára kötelezi.

A játékról.

„Jó és üdvös szokás, hogy az iskolai értesítőkben a tanári kar valamelyik tagja valami tudományos vagy neveléstani kérdésről értekezik még pedig oly modorban, hogy azt első sorban az iskola növendékei s a növendékek szülői olvassák haszonnal és élvezettel, de másodsorban a nagy közönség, sőt a szakemberek is találjanak benne valami maguk számára valót“. E szavakkal vezette be Dr. Jancsó Benedek h. igazgató, az I. kér. kath. gymnasium ez évi Értesítőjét s kiválasztván egy igen hálás tké- mát, a játékot, arról mond a gyermekeknek sok szép dolgot, és még annál is több igazságot. Az igazgató úr nem választja a per maga, per ön titulázást, hanem beszél a gyermekekhez mint igazi apa, ki szivén hordja gyermekeinek jóllétét, testi és szellemi előmenetelét. Beszél hozzájok bizalmasan a „te-megszóllitással és ez a helyes, ez a bizalomgerjesztő egyedül.

A „Buda és Vidéke“ egy czikkelyben foglalkozott a gyermekek játékaival, különösen is felemlítvén a Horváth-kertben levő játszóteret. Elmondtuk abban, hogy bölcs intézkedés volt e bekeritett homokos teret átadni a gyermekeknek, csakhogy megjegyeztük, hogy egyedüli baj itt csak az, hogy a gyermekek kellő felügyeletben nem részesülnek. Az igazgató úr czik- kelyében erre is kiterjeszti figyelmét s ide vonatkozólag a következőkben szól:

Gyermekek között nagyon könnyen megtörténik, hogy játékközben összeverekednek. Bár az ilyes verekedés nem valami nagy baj, de azért mégis kerülni kell, mert az a lélekben keserűséget, bosszuérzetet hagy hátra. Testi sértés és gyakran súlyosabb természetű baleset is gyermekek között ilyen játszásközben előforduló verekedés alkalmával szokott leginkább megesni. Emlékezhettek ti is, hogy közületek két fiú mérgesen kajbakapott s egyik a másikat öklével úgy fülön ütötte, hogy az sírva szaladt hozzám s egy-két óráig a megütött fülére egy hangot sem hallott. Mikor ezt megtudta az illető és én megmagyaráztam, hogy az ütés következtében esetleg meg is siketülhet, hogy meg volt ijedve, mint könyörgött, mint fogad- kozott, hogy ő nem akaratból, nem szándékosan ütötte meg társát. Szerencsére baj nem történt, a sértett fél egy kis fülzugás árán még aznap megszabadult minden bajtól.

Arra is figyelmeztettelek, hogy az egymás iránt való türelmesség azt is megkívánja, hogy ne legyetek kényesek és kényességből folytonosan panaszkodók és árulkodók. Emlékezhettek, hogy ilyen fiú is volt köztelek. Különösen kezdetben alkalmatlankodott sokat folytonos árulkodásával és panaszkodásával. Egy véletlen azonban kigyógyitotta meglehetősen. Jól emlékezhettek, hogy egy szünet közben irtóztató rivást vitt véghez az illető a folyosón. Én az irodából ijedten szaladtam ki, azt hive, hogy valamelyiketeknek karja törött vagy szemét ütőt-