Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 26. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 26. sz. Vasárnap, julius 2. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIVÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A családi házak kérdése. Irta: Willinger Ferencz. II. A pesti oldal, mint a tulajdonké- peni főváros, úgy a kereskedelem mint a kis és nagyipar hivatott góczpontjává lett, a mit azonban nemcsak az e czólra jobban megfelelő és kiterjeszthető területnek tulajdonítható, hanem leginkább a *gyors városi rendezésnek, mint utczák kövezése, vízvezeték, csatornázás valamint gázvilágitásnak, de különösen nagyobb vagyis hosszabb adómentességnek lehet köszönni, mely utóbbi előnyből fejlődött a pesti oldal. Dunapartja az egész pesti körút (budait kizárva) a pesti Podma- niczky-utcza stb. stb. A pesti oldalon a nélkül, bogy a közönség kérte volna ezeknek az utczák- nak adómentességét, a fővárosi tanács a közmunkák tanácsával egyetórtőleg maga kínálta a bosszú időre való adómentességet, de a budai körút ebből az előnyből már akkor kizáratott. Már most hogy lehessen Budát és Pestet egy Budapest városnak képzelni, ha az egy utczáját, a nagy körutat is a hatóság maga budai és pesti külön részbe választja és külön egymástól nagyon is eltérő, előbbit hátrányban, míg utóbbit előnyben rószesiti. Van azonban Budának egy igen hátramaradott fejletlen része a Naphegy, melynek tulajdonosai pedig még 1892. Junius 6-án 24515/92. II. alatti indokolt folyamodványukban kérték a Naphegy és környékén épült földszintes házakra a 20 évi, mig emeletes házaknál illetve villáknál a 25 évi adómentességet megadni, de ezen kérvény ugylátszik mai napig vagyis egy óv óta még nem is tár- , gyaltatott, vagy legalább ezt kell feltételezni, miután erre vonatkozó határozatot folyamodók még nem kaptak. A napbegyi telek tulajdonosok eddig 17 személyi kérvényt adtak be a fővárosi tanácshoz, melyek közül 8 felosztás vagy bekerités ügye elintézést nyert, de kilencz kérvény, mely vízvezeték, ka- nálizálás és építkezésre vonatkozik eddig még elintézetlen. Benyújtott azonkívül 10 közös kérvényt is, melyek közül 5-re határozat hozatott, de vajmi kevés eredménynyel, 5 kérvényre pedig eddig semmi hivatalos válasz sem érkezett. Az egyes folyamodók mindegyike elé pedig esetről-esetre oly nehézségek és költekezések kötetnek ki czóljuk elérése elé, melyek mérsékelten kifejezve a legnagyobb méltánytalanságok. így pl. még 1887-ben a mikor is a Ruprecht-család egyik felosztott telkét dr. Urbanek Ferencz törzsorvos urnák ölenként 12 írtjával eladta, a tanács az építkezési engedélyt előbb ki nem adta mig e telkek előtt a Lisznyai-utcza hosszán ez utcza kiszélitésóre eső 153 □ öl a város által lebecsült potom áron 4 írtért ölenként át nem adatott, s mit sem használt a felmutatott közjegyzői szerződés, hogy annak valódi és eladás szerinti értéke 12 frt volt már akkor. Dr. Budenz József egyetemi tanár ur építkezésekor 1886-ban Hirwarter volt telektulajdonos urnák az utcza területébe eső részét át kellett engednie a városnak a mit azonban csak két óv múlva vagyis 1893-ban fizettek meg. Poldiui Ede ur már évek óta foglalkozik telkének két részre való osztásával, de miután értékes telkéből az utcza kiszélesítésére való eső részt a valódi értékének a város által ajánlott V3 rész árért éppen nem hajlandó átengedni, igy telkének parczellázása nem engedélyeztetik és a természetes fejlődés is a város szűkkeblüsége folytán megakad. ßitterman István urnák a telkei felosztásakor kiköttetett az uj utczákba eső 219 ölnek nemcsak egész ingyenes átengedése, a mi maga a most még jutányos 15 frt árral számítva 1 1,000 írtnak felel meg, de köteles még a saját költségén az utakat egyengetni is, még ellenben a várostól kapott ca. 45 ölet meg kellett fizetnie. Huber és Sulzberger uraknak közös telkük felosztási kérvényükre kiköttetett, hogy a Naphegy kiszélesítésére eső, de nem az ő tulajdonukat képező 514 | ölet a mi körülbelül 2‘500 kubik ölnek megfelelő földtömeg a saját költségükön, a mi pedig tényleg 1460 írtba kerül, elhordassék, azonfelül pedig kénytelenek még az ott álló Fidoli-féle házat, a mi 700 írtba kerül, megváltani és azt minden kártérítés nélkül lerombolni. így ezen két közös telektulajdonosok összesen 2160 írtba kerülő oly városi közmunkák teljesítésének fedezésére kónyszerittetek, a melyek még nem is az ő telkükön fogaA „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. — De hiszen, fia mindent elfiiszesz, a mit mondott, akkor azt kell tenned, fiogy engemet rögtön lefejeztess, mint a ki szerinte első lennék Budavár falain. Abdi basa nyugodt arczczal viszonzá reá: — Isten kezét senki se előzze meg. Ha te lészsz az első, te lészsz; ha más lesz, más lesz; azért a mi meg van irva, ki nem lesz törülve. — De fia most engem lánczra veretnél, ugy-e bár, nem lenne semmi Mehemed jóslatából ? — -Beteljesülne az mégis. Én pedig egy hajad szálát sem görfiittetem meg, hanem olylyá tartalak, mint édes fiamat, a kire rábízom a fejem őrzését, mikor alszom. Petneházv forrón szoritá meg az eléje nyújtott kezet s föltette magában, hogy rögtön utána megy a dervisnek; számon kérendő tőle honnan veszi e képtelen jóslatokat, a mik olyan sze vannak a teljesülés lehetőségétől, mint a földtől. NPfc'neházynak nem volt többé maradása Abdi basánál; nyugtalan, izgékony kedélye siettető Ihánzáde felkeresésére, kinek a Szent-Gfyörgy téren levű templomban volt lakása ; ez a szép, márványkővel kirakott templom egy része ugyanis török mecsetté volt alakítva, másik része pedig elfalaztatván, fegyvertárnak használtatott; a sekrestyében volt az imám lakása. Petnebázy sokszor ment már e templom udvarán és bosszú folyosóm keresztül, de soha sem tetszett neki oly felötlőnek, bogy a fülkékbe faragott mártíroknak le vannak verve a fejeik. A bolond török még az arkangyal lábai alatt beverő sárkánynak is letördelte a fejét, mintha az is valami szent állatjuk volna a keresztyéneknek. Petnebázynak máskor nem jutott eszébe hogy felsóhajtson, mikor az elékteleni- tett boltbajtások alatt végigment. Az imám nem volt szállásán, hanem a csausz, ki a fegyvertárra őrködött, mondá Pet- nebázinak, hogy előre meghagyta neki, ha majd a fiatal keresztyén bég jönni fog és kérdezősködik utána, küldjék hozzá a könyvtárba. Tehát már azt is előre tudta, hogy Petne- bázy őt keresni fogja. A kurucz hadnagy ment utána a könyvtárba. Mátyás király világhírű könyvtára volt az; egykor a palota főtermében, melyet faragott tornáczokon kellett körüljárni; fehér veres kék márványból voltak a falai; karzatait aranyozott oroszlánok emelték; hanem abban a teremben nem maradhattak a könyvek ; egyrészt azért, mivel minden jövő-menő követ, tolmács és alkalmatlankodó idegen folyvást lopta a javát; a kurd őrök egy pár ezüst pénzért a legbecsesebb kéziratokat el engedték czipelni; de nagyobb baja volt a könyvtárnak az, bogy a mint egy ágyúgolyó valaha a réztetőt behorpasztotta, azon lassaukiut keresztül ázott a padmalja s a könyvekre csörgött az eső, úgy hogy mire észrevették csupa penész és gomba volt valamennyi. Akkor aztáu, hogy a maradékot megmentsék, kiszedték szép fehérre festett aranyozott szekrényeikből lehordták az alatta levő pinczébe, ott balomra hányták s ha jöttek kiváncsi német tudósok megnézni Mátyás király könyvtárát, oda vezették le őket; a kik is aztán örültek, hogy mentői hamarább kiszabadulhattak onnan. Néha pecsétet is ütöttek az ajtóra mikor valami babonás várparancsnok elhitette magával, hogy abban lakik a keresztyének minden bölcsessége, a mihez, ha egyszer hozzáférhetnek, megint visszafoglalják Budavárát. Mikor Ihánzádét a mysticusok üldözése napjaiban Budára száműzték, az lön rábízva, hogy szedje rendbe Mátyás király könyvtárát s a mi Törökországot érdeklődő iratokat talál, azokat válogassa külön s küldje fel Sztambulba. Azt hitték, hogy majd e munkába belehal. Azonban már akkor a negyvenezer kötetből álló
