Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 26. szám
Budapest, 1893. (2.) BUDA és VIDÉKE Julius 2. natosittatik, melynek teljesítése után azután a fővárosi tanács tőlük a legmélyebb alázattal kért parczellázási engedélyt a legkegyelmesebben megengedni méltóztatik. Ily méltánytalan tulkövetelések után csoda-e, ha e gyönyörű és szép fekvésű nagyszerű kilátással bíró a fő- és székváros legegészségesebb részén a Krisztinavárosban a királyi kastélylyal szemben fekvő telkek sem épültek ki és most is még a hortobágyi puszta magányára emlékeztetnek, a mit ő felsége is már megunva azt a kívánságot fejezte ki utolsó ittlétekor, hogy reményű a palota környékét a palotával szemben is, a palotát építő iroda villához hasonló számtalan épület fogja nemsokára díszíteni. A fővárosi és közmunkák tanácsa kis jóindulata is meghozná a kívánt eredményt, melyet a telektulajdonosok maguk is óhajtanak, kik fáradhatatlanok a fejlődés és rendezés törekvésében, sőt roppant nagy áldozatot is hoztak már mint pl. az úttörő Kárkis Géza, Poldini Ede, Dr. Budenz József és Dr. Urbanek Foren ez urak nyaralói, hol télen is laknak s már rég készen díszelegnek. Ritterman István, Czettel Ágoston és Lányi Ernő urak telkeiket szépen bekerítették és azokat nemesitett gyümölcs és fenyőfákkal beültették, az uj utakra eső részeket ingyen átengedték és így már e szabályozott és felosztott telkek is igen jó benyomást gyakorolnak a szemlélőre. Tomsai József ur nyaralója szintén már tető alatt van, mig Bitter- man István urnák már engedélyezett és 33,000 írtba kerülő szép villája most épül. Huber és Sulzberger urak. kik szintén külön-külön építeni akarnak, most rendezik telküket, a honnan az elhordandó földtömeget a Naphegy tetején volt és szemét lerakódásra szolgált s bűszt terjesztett gödröt betöltik. A Naphegy és Lisznyai-utcza eleje is most sajnos, hogy csak ideiglenes rendezés alatt van már, de remélhető, hogy e munkálat nem fog halasztást szenvedni s jövő évben folytattatik, a mit különben a telektulajdonosok két közös kérvényben könyvtár alig állt négyszáz foliansból, az imám régen elvégezte a reá bizolt munkát s sürgette hazabocsátását: azonban otthon szintoly régen el volt felöle határozva, hogy soha se lássa meg iöbbé az „édes vizek palotáit“. Petneházyt egy őrt álló jancsár bebocsátá a vasajtór, mely a pincze bejáratát őrzé s onnan harmincz lépcsőn levezeté egy alacsony bolthajtásos terembe, melynek dohos szagát dohányfüsttel iparkodott elverni a benne dolgozó imám. A félablak nem adott annyi világot kívülről, hogy a mécset nélkülözni lehetett volna; nippal is ott égett az Ihánzáde asztalán, ki az ifjú kuruezot látta jönni s megkínálta, hogy üljön le kerevetére, meghagyva a jancsárnak, hogy a míg együtt vannak, senkit se bocsásson be hozzájuk. Mikor egyedül maradtak, Petneházy szemrehányásokat kezde tenni az imámnak. — Tudod-e azt, kod vés barátom hogy te engemet a mai Lókuszpóku zoddal a legbolou- clabb galibába hoztál ? Én nem hiszem a jóslatodat, te magad sem hiszed; de hitelt ad neki Abdi s ha most ő nem szeretne engemet any- nyira személyesen, könnyen megérhetném tőle ; zt a tréfát, hogy a fejemet tenyerembe téteti. Az imám keserű gunynyal tekinte a köny- uyüvérü ifjúra. (Folyt, köv.) már kérelmeztek is. Hiszszük, hogy a budai lövölde testület által életbe léptetett budai érdekek előmozdítására alakult bizottság figyelme is ki fog terjedni a Naphegy rendezésére, különösen azonban a Lisznyai-utcza tervezett egyenes utjának kinyitására a Czako utczába, ez utcza végképeni kiszélesítésére, a közlekedésre alkalmas állapotba helyezésére épugy e fő útvonalnak kanálizására és teljes világítására. A Mészáros-ntcza végleges és természetes egyenes vonalba való rendezésére a budaeörsi útig valamint annak jobb világítására. Az Orvos- utczának tervezett meghosszabbítására a Naphegyen keresztül a Mészáros utczába és onnan a déli vasút (már évek óta vajúdó) áthidalása a Győri-utcza s az Erzsébet koroda irányába A Naphegy tetejére tervezett körtérség kinyitására, mely most nagy akadályt képez a fejlődésben és e szép térnek érdeméhez való kertté alakítása és rendezése. Palóczy Antal műépítész tanár ur által szépen tervezett a királyi uj vár- feljárással szemben elhelyezendő lépcső feljárat és közlekedésre alkalmas útvonal megnyitására, melynek gipszmini ája az országos iparegyesüleinél VI. Uj-utcza 14. sz. megtekinthető. A jelenlegi Nyárs-uteza, mely eddig zsák utczát képez, a másik végén is zsák utczát képező részéveli összeköttetésére, épugy a Kárkis villa előtt kiinduló és részint a városnak már átengedett folyr- tató része vagyis a Naphegyet körül övező még névtelen utcza kinyitására s úgy ez, mint már kinyitott s még nyitandó utczák elnevezésére azt hiszszük szintén kiterjed a bizottság figyelme. Ezek volnának a legszükségesebb és mul- hatlan teendők hogy a fejlődés végre ezen magasztos szép és egészséges helyen is meginduljon, de kívánatos volna a városnak komoly és méltó támogatása sok más tekintetben is, különösen azonban az egyes érdekelt felekkel szemben a humánus és méltányosabb eljárás. Lapunk mulatsága, A Buda és Vidéke a Harmónia daloskörrel és a nemzeti asztaltársasággal egyesülve junius 24-én Judex Mátyás jóhirü vendéglőjében, mely a Zöld vadászhoz van czimezve tavaszi dalos tánczestélyt tartott. A mulatság színhelyéül a Lipótmező táját azért választottuk, hogy éleszszük azt a mozgalmat és lépten-nyomon felhangzó kívánságot, — miről lapunk f. évi 1-ső számában Niderman Gyula királyi tanácsos is irt — mely a lipótmezői közlekedés könnyítését és javitását czélozza. Buda ide legtávolabb eső részéből sereglettek vendégeink, kik megbotránkozásuknak adtak kifejezést a felett, hogy milyen nehéz a közlekedés és a szép vidék megközelítése. El sem hinné az ember, hogy már egy évnél több ideje fenekük a fővárosi tanácsnál a hpótme- zernk kérvénye. El is határozták, hogy e kérvény keresztülvitelére a távolabbról érdeklettek is lépéseket teszuek, mert csak ilyen véd és dacz szövetkezéssel érhetünk a budai érdekekkel czélt, a mit nagyban elősegítenek a társas összejövetelek. így egyesül a hasznos a széppel. A mulatság, daczára, hogy e napon Budán több mulatság volt, sikerült és tanúsította a közönség érdeklődését lapunk irányában, a mi bátorítás arra nézve, hogy több ilyen társadalmi érintkezésre adjunk alkalmat, hol egyik rész a másik rész érdekeivel megismerkedhetik. A kedvezőtlen idő is sokakat visszatartott, de azért elegen voltak és kedélyesen mulattak, élvezték a sikerült hangversenyt. A műsort Straus Antal zeneszerző és zongoraművész nyitotta meg, ki akkortájban, mikor a királyi udvar Gödöllőre jött, a királyi család előtt is játszott és a királyné zamatosán előadott magyar darabjaiért gyémánt melltűvel tüntette ki. Az udvarnál a királyné akaratára a Jaj de stb. czimü nótát is eljátszotta. Játékával igazolta régi művészi hirnevét. Azt hiszszük, a budaiaknak e kitűnő művészt többször leszsz alkalma hallani. Nagyon kiváló zenetanár és őt a legmelegebben ajánljuk, czimével szerkesztőségünk szolgál. A hangversenyen egyik jelentőségteljes pont volt az, hogy három fiatal tehetséget mutattunk be a közönségnek, kiknek jövőjében bízni teljes jogunk van. Dobó Katicza kisasszony, a szinészeti gyakorló iskola végzett növendéke először a „Buda és Vidéke“ mulatságán mutatta be magát a közönségnek. Első felléptével igazolta azt, hogy művészi egyénisége van. Ebben érdeme van a szinészeti gyakorló iskolának is, hol a kiképzésnél a fősuly nem az utánzásokra, hanem az egyéni eredetiség fejlesztésére van fektetve. A mi művésznőink és művészeink rendesen, ki 1 jházinak, Blahánénak, Pálmainak, Márkus Emíliának képezik magukat és eredeti felfogásuk nincsen. A fiatal művésznő, ki mulatságunkon énekelt, határozottan Dobó Katicza. Megérde- melte a tapsot, a mível pazarul tüntették ki a jelen voltak és büszke diadaljelként őrizheti azt a szép bokrétát, mivel művészetét elismerték s a mit ízlésesen állított ki özvegy Culmann Re- zsőné virágcsarnoka, mely ismét Buda emelkedését jelenti. Dobó Katicza kisasszony sikeréhez és fényes művészi pályájához, melyre tőlünk indult el, gratulálunk. Ifjú Svoboda Ferencz a nemzeti asztal- társaság jegyzője szabatos művészi hegedű-játékával járult hozzá az élvezet emeléséhez. Felfogása, technikája meglepiő, szerénységgel uralkodik ambiczióján. Játékában sok az érzés és határozott a kifejezés. Ifjú Jakab László lapunk munkatársa humoros rögtönzése arra vall, hogy a tehetséges fiatal ember az irodalmi pályára hivatott. Előadása kitűnő és gazdag humoros ér nyilatkozik alkotásában. A Harmonia daloskor Hoppe Rezső karmester és zeneszerző vezetése mellett ezúttal is azt igazolta, hogy a legjobb daloskörökhöz tartozik. Előadott darabjaik művészi hatása elragadta a jelenlevőket. Ok nemcsak dalolnak, de előadnak is. A művészi hév jellemzi éneküket. Az est folyamán élvezettel hallottak tőlük a következő darabokat. Huber K. „Magyar dalárinduló“, Abt F. „Az erdő ájtatossága“, Z i m a y László, e minden izében magyar kitűnő művész és zeneköltő „Suhog a szél“ szép dala, Storch A. M „Éjjeli üdvözlet“, dr. Paradeiser J. „Csalódás“, gr. Feste tich Leó „Árvalányhaj“, Kcch „Lévi úr bálja.“ Vége hossza nem volt a sok tapsnak és ujrának. A Harmonia daloskor ezzel az estével is gazdagította művészi létezésének történetét. Hangverseny u^án Roth Lajos elnök mondott a közreműködőknek köszönetét s ezután Erdélyi Gyula, a „Buda és Vidéke“ szerkesztője a következő beszédet mondotta ; Tisztelt közönség! Kedves előfizetőim ! Annak, hogy a „Buda és Vidéke“ szerkesztősége, két kiváló egyesülettel szövetkezve az előfizetőknek ezt az estélyt rendezi jelentősége van . . . Félévet fejezünk be julius 1-én és egy újat kezdünk. Á közönség figyelmét, a rohamos és tömeges pártfogáse'rt alkalomszerűnek találtuk viszonozni az által, hogy e szép vidéken, e kellemes szórakozási helyen találkozva jöttünk össze. A „Buda és Vidéke“, melynek nagy feladata van, arra utalt, hogy olvasóival minél gyakrabban lehetőleg személyesen is találkozzék. Engedjenek meg, hogy szives türelmüket ezúttal igénybe veszem és úgyszólván egy előfizetési felhivást mondok a „Buda és Vidékére* élő szóval.
