Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-11 / 23. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 23. sz. Vasárnap, június 11. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KOZGAZIIASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIAIXÓ-HIYATAn, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük kiilden Elzüllött gyermekek. Irta : Szőke István, árvaházi igazgató. Az Isten áldja meg az eszmét és annak megpenditőit, kik „Otthont“ adnak az elzüllölt gyermekeknek. De hát vannak-e ? Sajnos, igen. De hála az égnek, nálunk még nem oly gyakoriak, mint a sűrűbben lakott, gyáripart űző nyugati tartományokban. A kis Belgium, Hollandia öt-hat intézetet tart fenn egyik-egyik, hogy békés társadalmának nyugalmát megmentse a züllöttek háborgatásaitól — elsősorban, másodsorban pedig: magukat a gyermekeket a társadalom számára. A kik itt is javítbatlannak mutatkoznak, azokat elhelyezik a Rise-Leedei (Rözléd) intézetbe, hol kizárólag a. tengerész-életre készítik őket elő. „Nem fértél el a száraz föld társadalmában, eredj világgá, légy pionierje a czi/iliza- cziónak valahol a legsötétebb Afrikában, vagy nyeljen el a tenger.“ így rázza le a nyakáról a nyughatatlan salakot. Hogy milyen veszedelmes a salak, legyen elég egy példát megemlítenem. A vvichinei (visin), intézetben complotot alakítottak, hogy az igazgatót családostul elpusztítják. Egy egész hálószoba bele volt avatva s nem akadt köztük áruló. Felszedték a padlót, megkeresték a légszesz-cső vezetékét lyukat fúrtak az igazgató hálószobája plafonjába, lyukat reszeltek a légszesz-csőbe, aztán visszahelyeztek mindent szépen s gondoskodtak arról, hogy a nyomás csak az igazgató szobája felé hasson. Másnap félholtan találták a családot s egyik lánykája belehalt a gázmérgezésbe. Az aszódi gyerek meg baltával vágta szét alvó tanítójának homlokát. Köszönheti kemény fejének, hogy most is él. Az elzüllöttek nagy százaléka, Vxo-ed megjavulva tér vissza a társadalomba. Legnehezebben, vagy absolute nem javulnak a fajtalankodók, szimulánsok, az alkoholosok és a szokásos tolvajok. Az első osztályba különösen a lánygyermekek szolgáltatják a nagy kontingenst. Egy hamburgi intézetben láttam egy tizenegy éves lányt, a kin a bujakórság minden faja már végig ment. A kérlelheti en élet lesodorta a legalsó néposztályba s az állat-ember könyörtelensége megalázta, meggyalázta. Egy csatornában volt a tanyája, onnét szedték fel. Az ilyenek számára csak arra való az intézet, hogy időt szerez a fizikai kifejlődéshez, mert kétségtelen, hogy visszaesik, a mint lábát kiteszi az intézetből. A gráczi házban nagy leányok javítgatásával tesznek kísérleteket, apácza kezelés mellett. Hogy milyen eredménynyel, elég egy látogatás, a psyehologus játszva leolvashatja a fitymáló arczról, melylyel végig méri a szegény szürkenénét, mint ha mondaná, ugyan te sem vagy jobb nálamnál egy hajszállal, csakhogy véd a szenteskedő viselet — meg a ruha. Kérdésemre elég őszinte volt a fonó knő megvallani, hogy ők a bűnt megelőzni, megakadályozni nem tudják, mert ők csak olyan gazságokat ismernek a milyenekre a lányok rávezetik őket. A Ghosz-Hennersdorfi intézetben egy fin szimulálta a butát, hogy ne kelljen tanulnia. Csudálatos zsenialitással és kitartással űzte bolondos mesterségét. Ha magára maradt, csendes lustálkodásban töltötte idejét. Mihelyt azonban sejtette, hogy megfigyelik, elkezdett ide- oda ugrálni, bolondokat beszélni, vakarózni, töprengeni mintha valami nagy dolgon törné az eszét. Nevét nem akarta tudni, tagadta, hogy ő született, ergo: születéshelye sincs s ilyen logikás füllentéseivel árulta el helyes eszét. Szemtelen butasággal nevetett az ember szeme közé majd meg reszketni kezdett s nagymérvű félszt és ijedelmet affektált. 17 éves múlott már s kérdésemre: hogy mi lesz vele? azt mondták, átadjuk 20 éves korában a katona ágnak s ha ott elkövet valamit, börtönéé kerül, de az életbe vissza nem eresztjük: denn bei uns wird der Mann gedrillt. Es igy eléri czélját: léha tétlenségbe él a társadalom terhére. Alkoholos van nagyon sok és ezek nehezen javíthatók s nagyon sok esetben visszaesők. Sajnos, a szülők hitványsága rontja el sokszor a jó magot. Csak a napokban olvashattuk a nyitramegyei gyerek esetet, ki 7 éves korában delirium tremenszben halt meg s még apja dicsekedett vele: hogy ebből lesz aztán az ember, már most is hogyan győzi! Ilyenek előtt nincs biztonságban semmi, a minek szesz a neve. Jaj az eczetes üvegnek, a spirituszt leissza az olvasztott enyvről, festékről stb. Liebenben néztem az intézet gyönyörű állatgyüjtemónyét, hát nem üres volt egy kígyónak a spirituszos palaczkja ? Leitták róla ketten, mert a szesz szaga és a hatás rögtön nyomra vezették az igazgatót. A vein-zirü intézetben a legnagyobb vigyázat mellett akárhányszor elitták a misebort. Ha nem jutnak hozzá a kész szeszhez, csinálnak maguknak. A gyümölcs, a ribizli, az egres mind azért terem nekik, hogy rejtekben szeszt készítsenek, azt erjesszék, erősítsék s tilosban, határtalan triumfussal megigyák. Ezek is jobbadán visszaesnek az élettel való uj érintkezés után. A szokástolvaj már olyan kórság, melyek gyógyítása inkább a psychiatriai intézetekben van helyén, mint a javító vagy szeretetbázakban vagy az elzüllöttek otthonában. Ezeknél a lélek egy megfoghatatlan pressziója alatt cselekszik a test. Nincs értéke annak a tárgynak, nincs baszna a tolvajnak magának belőle, de ellopja, mert nem tud elleni nélküle. Hónapokik rejtegetett egy Marien- hofi gyerek egy ellopott poharat a bokor alatt, földben. Hasznát nem vehette, álmát nyugtalanította a gondolat, hogy hát ha meglopja valaki őt s nagy izgalommal s nagy óvatossággal közelitgette meg rejtett kincsét meggyőződést szerezvén, hogy még helyén van. Mikor a brünni intézetet látogattam, épen baromfi-kiál- litás volt a városban. 40 gyerek nézte meg a kiállítást az igazgató és két felügyelő vezetése alatt. Hazatérvén, a vizit alatt kitűnt, hogy egyik egy megfojtott tyúkot szorongat a hóna alatt. Mennyi ügyesség kellett ahhoz, hogy annyi látogató és társ között ezt észrevétlenül megtehesse! Ez is, meg a poharas gyerek is nem tudta okát adni, miért loptak? Látszott rajtuk a büntetéstől való félelem, a bűntudat, sőt a bünbánat, de okát adni tettük „miért“-jenek nem tudták. „Ich hab’s müssen, ich ba.b’s nicht können dort lassen“, ebben merítették kl önvédelmüket. Ez a faja az el züllötteknek adja a legtöbb szökevényt. A Raues Hausban ezek külön pavillonban vannak. S szökésük oka legtöbbször az, hogy ottkinn szabadabban űzhessék tolvajlási mániájukat. A gorbitzi intézetből egy fiú vagy húszszor kereket oldott. Nem tudtak rajta kifogni másként, pojácza ruhába bujtatták. így is kisérletet tett, de a gyermekek csufolkodása visszakergette az intézetbe. Vagy bárom évig igy járt, mikor egy fejedelmi látogatás alkalmára kikönyörögte az igazgatótól a tisztességes ruhát nagy javultságot affektálván s szégyenkezvén erősen, hogy igy csak nem jelenhetik meg a fejedelem előtt. Alig volt azonban tisztességes ruhában a Hans, ott hagyott igazgatót, intézetet, fejedelmet, máig sem tudják hová lett. A sonnenbergi intézet egy ilyen mániákusa harmadik szökése után, mikor látta, hogy keresik és sarkában vannak, levetette magát a szikláról s ott halt. Zsebei tele voltak összelopkodott értéktelen holmikkal. Mi ezekhez képest az én „fehér kisasszonyom“ romlottsága (ez az intézeti
