Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-11 / 23. szám

BUDA és VIDÉKÉ. Junius 1 i. Budapest, 1893. (2) neve H. Kálmánnak), a ki csak azért csinált magának szalma czigarettát és gyújtott rá nagy félsz között a padláson, hogy egyszer már ő is megmutassa, hogy „mert valamit elkövetni.“ Persze, hogy ezen az egyetlen merszen is rajta kapta a balekot a papa. Ezekről a gyerektypusokról is irok majd egyszer egy pár jellemző vonást, majd ha már nem leszek árvaházi di­rektor, majd ha az intézet némelyek szerint már megszabadul tőlem, a mi — reményiem — jóakaróim segélyével nemsokára meglesz. Nincs — hála istennek — nálunk az a nagymértékű gyermek-romlottság, de azért Isten áldja meg az Otthon esz­méjét, annak művelőit, a kik közé én is ezennel bejelentkezem — reformá­tusnak, hogy dr. Kiss Áron úrral egy hiten lehessek. A III. oszt. kereseti adó kive­tése ellen, Az a mozgalom, mely két héttel ezelőtt a balpart nehány legtekintélyesebb kereskedelmi testületé kezdeményezése folytán keletkezvén, különféle pesti érdek­köröket buzditott működésre, hullámait a jobbpartra is átvetette és igy a székes főváros összes érdekelt polgársága til­takozott az adóügyi közegeknek azon méltánytalan és felette önkényes eljárása ellen, melyet a III. oszt. kereseti adó az idei kivetése alkalmával követtek. Agyoncsépelt dolgot ismételnénk, ha foglalkozni akarnánk akár a számtalan bajokkal, melyek a méltánylást indokoltá teszik, akár a szükségtelen adófelcsigázás következményeivel melyekről napilapjaink az utolsó két hét alatt annyit és oly sokféleképen Írtak. Nem is hoztuk volna újólag fel, ha a II. kér. P olgári Kör által ez ügyben indított mozgalom oly eredményeket nem mutatna fel, mely nekünk, mint Buda érdekeit képviselő köz­lönynek, egyenesen kötelességünké teszi azt, hogy e ténykedést különösen is ki­emeljük. A II. kér. Polgári Kör daczára A „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Tündérek harcza. Dr. Szkalniczky Henriktől. II. S a hizelgő csábszavak megtörték Viola akaratját és szilárd hangon mondá: megyek! Hófehérke azonnal összehívta társait és ujjongva határozták el, hogy legközelebb útra indulnak. Akkor még nem sejtette senki, hogy Hófehér­kének milyen gonosz tervei vannak. Felviradt végre a nagy nap s Hófehérke, ki a hegyi szellemeket már előre értesítette a tündérek kirándulásáról, még hajnalban előre­sietett a hegyi szellemeket a tündérek megér­kezéséről tudósítani. A kastélyban visszamaradó tündérek köny- nyes szemekkel és forró ölelésekkel búcsúztak el a távozóktól s egyikök, s Liliam, ki mind­eddig nem szólt a kirándulás ellen semmit, mintha sejtette volna, hogy a kirándulókat veszély fenyegeti, most mindenképen vissza akarta őket tartani. Hasztalan! A tündérek gyorsan s vigan énekelve hagyták el a kastélyt és csakhamar a hegyi szellemek birodalmába érkeztek. Bámulattal szemlélték ott azt a zord nagyszerűséget, melyet a szellemek országának minden egyes alkotása és része szemeik elé rövid két éves létének annyi tanujelét mutatta életképességének, a közügyek terén annyiszor jelent meg kezdeményező képen vagy pedig mint a közjót czélzó mozgalmak első sorban álló harczosa, hogy méltán állíthatjuk, miként e kör a hazahas és a közjóért lelkesülő szellem, az ott felhalmozott nagy tehetség és szorgalom úgy a kitűnő vezetés által Buda legelső társas egyesületei közé küz­dötte fel magát. Üdvözöljük a II. kér. Polgári Kört legújabb sikeréért, elismer­jük tagjainak kiváló tulajdonait és őszinte örömünket fejezzük ki a felett, hogy Budán két oly kör van, mely a polgárság szellemi és anyagi jólétének előmozdí­tásán annyit fáradozik és mely Buda közmivelését oly hathatósan támogatja, előmozdítja: az 1. és a II. kér. Pol­gári Kör. Az adókivetés ellen Budán megindult moz­galom lefolyásáról, — melynek keletkezéséről múlt heti számunkban számoltunk be — rész­letes tudósításunkat következőkben adjuk. Múlt vasárnap, f. hó 4-én, délután 3 óra­kor a II. kér. Polgári Kör helyiségeiben, a kör iparos és kerekedéi szakbizottságának felhívása folytán a három budai kerület nagyszámú ér­dekelt polgára jelent meg oly czélból, hogy a III. oszt. kereseti adó kivetése ellen állást fog­laljanak. A szép számmal megjelenteket — a kör nagytermén kívül az összes mellékhelyiségek is megteltek — Beck Adolf, a szakbizottság el­nöke üdvözölte, köszönetét fejezvén ki az iránt is, hogy a mai értekezletre Tabódy József cs. és kir. kamarás és fővárosi adófelügyelő, úgy Csudnay Károly I. és II. kér. adóügyi előadó is megjelentek. Ajánlatára az értekezlet elnö­kévé Del Medico Ágoston körelnököt választották, ki a jelenlevők beleegyezésével a jegyzőkönyv vezetésével Herman Gyula szak- biz. jegyzőt bízta meg. Ezek után az értekezlet megalakulván, a napirend tárgyalása következett. Kämeter Antal nem elégszik meg, ha az adó a status quo ante mellett marad, hanem általános adóleengedést és e czélból küldöttség választását óhajtja. Sárkány Ferencz hosszasabban fejte­gette az iparvállalatoknál a megbirálás hiányát és azt akarja, hogy a kereseti adó ne a meg- bizhatlan lakbér, hanem a kipuhatolandó tiszta jövedelem alapján legyen kivetve. Dr. Németh Imre elejét akarván venni a hosszadalmas általános megjegyzéseknek és tárt: a hatalmas sziklavárakat, a végtelen jég- és hómezőket és a villámoktól czikázó szörnyű nagy felhőket, végre csodálták a tündérek az előttük eddig idegen országot, mikor egyszerre fülsiketítő fütty hangzott fel. E pillanatban áthatatlan sötétség terült a tündérek fölött. Leírhatatlan rettegés fogta el ezeket, de mintha titkos hatalom kergette volna, nem hátra siettek, kastélyuk felé, hanem előre, csak előre. És e közben iszonyatos vihar kerekedett, mely óriási szikladarabokat hengergetett alá a völgybe, a tündérek országába. Galambtojás nagyságú jég­darabok hullottak alá a tündérek fejei fölött tornyosodott felhőkből és a sötétséget egymás­után világította meg egy-egy pillanatra a villám és a szüntelen menydörgés csak fokozta a meg­rémült tündérek félelmét. A tündérek egymás­után elmaradtak a csoporttól a többiek azonban kétségbetsetten előre törtek. Végre is száz ve­szély után egy szabad térre értek s ott meg­állották, várva a hátramaradtakat kétségbe­esetten jajgatva s gondolva a jövőre. A vihar lassan lecsöndesült, a villámlás és menydörgés elállott s a sötétséget világosság váltotta fel. De az a világosság is csak arra való volt, hogy a veszélyt, mely a tündéreket fenyegette, még jobban tárja ezek szeme elé. A merre a boldogtalanok tekintettek, mindenütt csak halált és pusztítást láttak és mikor tekin- tetök azon tájra irányult, a hol kastélyuk állott, rémületökre azt látták, hogy a völgyet szörnyű mert hallotta, hogy az értekezleti jegyző emlék­irat tervezetet dolgozott ki, kéri annak fel­olvasását. Miután Ki* a us z Dávid személyes sérel­meit még per longum et latum feltálalta és Tabódy József adófelügyelő is hozzájárult Dr. Németh indítványához, elnök felhívására He rman Gyula felolvasta a memorandum tervezetet, mely a pénzügyminiszterhez volt czimezve. Ennek megtörténte után a jelenlevő adó­felügyelő hosszabb beszédben előadta, hogy az ok, mely a pénzügyminiszter előtt leendő ké­relmezést indokolná, már megszűnt a mennyiben a 200 írton aluli adótételek is, még pedig az ő személyes közbenjárása mellett újra átdolgoz­tattak és mert neki nem az a czélja, hogy az állam a szegény polgárok fillérein gazdagodjék meg, hanem, hogy köztartozásait mindenki jö­vedelméhez képest arányosan fizesse, mely czél őt a javaslatok átdolgozásánál is vezette, — úgy azt hiszi, hogy memorandum nélkül is nyugodtak lehetnek az iránt, miként sérelmeik orvosolva lesznek. Mint a II. kér. régi lakosa szívesen jelent meg polgártársai körében és az itt hallott panaszok és sérelmek figyelembe vételét ígérte. Dr. N émeth Imre az adófelügyelő elő­terjesztései alapján a memorandum mellőzését, mig Beck Adolf azt indítványozta, hogy az emlékirat a fővárosi adófelügyelőnek küldött- ségileg átnyujtasség. Miután néhányan még felszólaltak az értekezlet Beck Adolf indít­ványát elfogadta, s elhatározta, hogy a jegyző által tervezett memorandumot Sárkány Ferencz indítványával az adófelügyelőnek átadja, a kül­döttségbe Del Medico Ágostont, Bauer József, Beck Adolf, Kämeter Antal és Krausz Dávidot választotta be és az adófelügyelő és elnök élénk éljenzése közt feloszlott. Az emlékirat átnyujtásával megbízott kül­döttség Tabódy József fővárosi adófelügyelőnél f. hó 6-án délelőtt 11 órakor tisztelgett. A küldöttség vezetője Del Medico Ágoston hosszabb beszéd kíséretében, melyben a közgazdasági miseriákat hozta fel a polgár­ságnak az adófelügyelőhöz tett bizalomteljes közeledését hangsúlyozta, — az értekezlet által elfogadott következő emlékiratot adta át: Mélyen tisztelt adófelügyelő ur! Méltóságos uram ! A III. oszt. kereseti adó kivetése körül a jelen év folyamán követett eljárás főváros- szerte elégiiletlenséget keltett és az érdekelt körök valamennyien azon általánossá vált meg­győződésre jutottak, hogy a kivetendő adónak esetről-esetre történő rendkívüli és aránytalan felemelése a polgárság létjogát veszélyezteti, miért is a pénzügyi közegekkel szemben a I jogos és czélirányos önvédelem szükségessége nagy sziklák és jégdarabok borították, a kas­tély pedig eltűnt, nyomtalanul eltűnt. Ebben a pillanatban termett előttük Morgó, a hegyek királya s körülötte a hegyi szellemek belát- hatlan fenyegető serege. Morgó király dörgő hangon vetette szemükre a tündéreknek eskü- szegésüket és végül mondá: minthogy ti meg nem elégedtetek a völgygyei és még itt is a hegyeken megakartátok zavarni nyugalmunkat s birodalmam határait vakmerőén átléptétek, én ezennel örök fogságra kái hoztatlak benne­teket. Itt fogtok élni ezentúl, ezen a helyen és én szemeitek elé fogom varásolni az ég és a föld szépségeit, s ti kínokat fogtok szenvedni, a miért ezeket soha többé nem fogjátok élvez­hetni. És úgy lön. Deli király visszatérve a völgybe s kastélya helyében csak romokat ta­lálva, könyörögve kérte Morgó királyt, adja vissza neki kedves tündéreit, hogy velők innen “ltávozhasson. De a hegyek királya hajthatat­lan maradt. Deli őt jeges, zord birodalmában nem támadhatta meg s igy a tündérek ki­rályának tündérei nélkül kellett távoznia . . . Az óta sok, sok ezer év mult el s a hegyi szellemek birodalma az évezredek folytán p,jj i pusztult. Foglyaik azonban még mindig^ M vannak s ha tavaszi s nyári napokon a • hegyekre rándulnak a vidám emberek of j lálják őket: Hófehérkét, Violát és Gyöng------­és a többit, valahányan vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents