Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 20. szám
Budapest 1893. f8.) BUDA és VIDÉKE Május 21. erőfeszítéssel evez ismét s íme — partot pillant a közelben — még egy rövid idő — s eléri azt. Letérdel és bálát rebeg! „Isten ! köszönöm, hogy segítségemre voltál megmenekülésemben, köszönöm, hogy nem mások segélye, hanem magam ereje által jutottam ki a biztos halál körmei közül!“ S ekkor, mintha újból e szózatot hallaná : „Ember, küzdj és bizva bízzál!“ * Bár csak sok oly embert találhatnánk, ki a s >rs viharos tengeren ennyire tudna küzdeni és reményleni. Haj ás Mihály. lel oszló kisdedóvó egyesület. Az „Első kerületi kelenföldi kisdedóvó egyesület“ íolyó hó 18-án közgyűlést tartván elhatározta, hogy mint egyesület feloszlik és az általa a kelenföldi munkástelepen fenntartott óvodát a székesfőváros törvényhatóságáuak adja át. Az egyesület 1885. november óta áll fenn és a kelenföldi volt téglagyár területén a telek- tulajdonosok Herz Ármin és Beimel Jakab urak által létesített munkás telepen a mellett, hogy a kisded nevelést és a gyermek gondozást sikeresen végezte — a magyar nyelvnek is egyik előharczosa volt, igv működésével nemcsak jótékonyságot gyakorolt, hanem egyúttal a magyar nemzeti közművelődésnek is szolgálatában állott, hogy mennyire méltányoltatott működése azt leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy a magyar királyi kormány, Budapest törvény- hatósága, az országos kisdedóvó egyesület és több elsőrangú budapesti pénzintézet évenaénti pénzsegélyben részesítette, de mert tagjainak száma a 200-at soha nem haladta meg, mert továbbá óvodáját majdnem kizárólag munkáscsaládok gyermekei látogatták és ezek legnagyobb része tandíjmentességet élvezett, minden támogatás daczára sem erősödhetett meg annyira, hogy a kisdedóvásról szóló törvény életbeléptetése után a törvényszerű átalakításoknak és a további fenntartásnak majdnem kétszeresen nagyobbodó költségeire fedezetet teremthetett volna ; ehez járult az is, hogy a tagoknak legnagyobb része a pesti oldalon lakik, de a budai oldalon lakóktól is annyira távol fekszik az egyesület működési területe — a kelenföldi munkás-telep, hogy a törvény és életbeléptetési utasítások szerinti szigorított felügyeletet és más felszaporodott teendőket felelősség terhe alatt és úgy a mint a kiadott utasítások azt előírják — a választmány nem gyakorolhatja. Az egyesület vezetői ily változott viszonyok mellett lemondottak annak lehetőségéről, hogy a kiválóan jótékonyczélu egyesületefeí'enn- tartaui tudják és mert a közgyűlés is ezen álláspontot foglalta el — kimondatott az egyesület feloszlása és pedig olyképen, hogy a mostani tisztikar és választmány meghatalmazást nyert az egyesületi óvodának a székes főváros kezelése alá adása iránt, ennek bekövetkezteig pedig az egyesület tartja működésben az ovodát. Az egyesület alapítványi vagyona — mely meghaladja a 2000 frtot — mint alapítvány adatik át a fővárosnak azon rendelkezéssel, hogy annak jövedelmei évenként a kelenföldön létező ovodát látogató gyermekek felruházására fordittassanak. A beküldött jelentésből kiemeljük, hogy az ovodát havonként átlag 57 gyermek látogatja és ezek közül tandíjmentességben részesül 40 gyermek. A karácsonyfa-ünnep alkalmából 55 gyermeket látott el az egyesület újdonatúj ruhával, mely készletnek, úgy a nagymennyiségű játék és gyümölcsnek adakozás utján való beszerzése körül Herz Arminné, az egyesület elnöke fejtett ki fáradhatatlan tevékenységet. Ugyancsak a Herz-család áldozat- készségének köszönheti az egyesület, hogy alapítványi vagyona aránylag rövid 7 év alatt 2000 írton túl emelkedett, mert a telep tulajdonosai a bérelt helyiségek évi 200 irt bérösszegét négy éven át e czélra adományozták, igy általuk 800 írttal gyarapodott az alapítványi vagyon. n. i. A játék-terek. Követ és követ, cserepet és falat látunk csak, kertet, sétateret pedig hosszú járóföldön sem, büszke fővárosunk falai között. Maga az új körút is kő kövön, ház ház mellett; szinte belefárad az ember szeme a megszakítás nélkül messzenyúló palotasorai végtelen falainak nézésében. Sehol egy tenyérnyi zöld, hova a fáradt szem megpihenni térne; sehol egy talpalattnyi árnyékos fás hely, hol a tüdő friss, üde levegőt szívhatna. Budapest félmilliónyi embere számára a szó legszorosabb értelmében véve, az egyetlen városligeten kívül, könnyen elérhető üdülő helye nincs. Pedig ez nagy baj egy olyan rohamosan fejlődő, maholnap világvárosra nézve, mint a milyen a mi szeretett fővárosunk. E mellett az épitési-üzleti szellem mellett gyermekeink nem fogják tudni, mi az a szabad természet, az ő tudásuk körét a vörös téglák, az otromba kövekből egymásra rakott emeletek zárják be. Pedig az építészeti remekek (kaszárnyák) meg a kirakatok műkincsei mellett, bizony nagyobb szükségük volna szabad térre, hol amúgy gyermek módjára — mert most valóságos kis öregek gyermekeink — kitobzódhatnák magukat; talán kevesebb volna közöttük a túlérett, a sápadt arczu, madár mellű s bizonyára meg volna ennek úgy paedagógiai mint fizikai és politikai nagy értéke. Mi budaiak e tekintetben valamivel kedvezőbb viszonyok között vagyunk; nekünk van friss levegőnk, szabad terünk. S a statisztika számai megdönthetlenül igazolják is, hogy úgy a gyermekhalandóság, valamint a betegedések arányszámai is, messze elmarad a balpaUp számaitól . . . Megdöbbentők ezek az adatok! És semmi kétség aziránt, hogy amidőn e mostoha állapotok kútforrásait keressük, meg kell állapodnunk a fennebb megjelelt okok mellett is. Bár kétségtelen, hogy itt egyéb okok közrehatásából származó mulasztásokkal és hatásokkal is kell számolnunk. Azonban legyen ez az állapot bármilyen körülményeknek és viszonyoknak is okozata, az az egy bizonyos, hogy ezeken változtatni kell. A változtatásoknak, átalakításoknak szelét már érezzük is; sajnos azonban, hogy az indító mozzanatot most is a külföld adta meg erre. Közoktatási miniszterünk Német és Franczia- ország, Svájcz, Ausztria, de leginkább Anglia példáján indulva, üdvös reformokkal kecsegtet bennünket. Ennek már is egyik kifolyása az az intézkedése, melyben a főváros közönségét, valamint a törvényhatósági városok közönségét is szabad úgy név. játszó-terek létesítésére hívta fel. Adja Isten, hogy ennek a félhivásnak mennél gazdagabb foganatja legyen, mert mennél több játék-tér létesül, annál inkább biztosítjuk a jövő nemzedéknek, a haza kincsének, leendő polgárainak egészségét, erejét . . . Hogy a játékok érdekében kiadott eme rendelkezése a közoktatásügyi miniszternek üdvös hatású lesz, az kétségtelen, mert a játék az az egyedüli testgyakorlás, mely a fiatal kor higiéniájának legjobban megfelel ... A játék az izmokra gyakorolt jótékony hatása mellett képezi és gyakorolja a szellemi erőt, azt pro- dukczióra vezeti, a midőn a játék adta kényes helyzetek között leleményességet, gyorselhatározást, megfontolást követel. Lélektanilag mérlegelve tehát sokkal fontosabb, mint a mai rendszeres torna-tanitása. Bár kétségtelen, hogy ezáltal is képezzük erősítjük és edziik az izmokat, de egyoldalú meredsége mellett még sem képes egyedül a torna, a testinevelés jótékony hatását teljesen kifejteni. Különben a tornászat nagy mestere J a h n maga kijelentette, hogy a tornászat ügye játékok nélkül nem virágozhatik. De meg a játék, mint hatásos nevelési eszköz is szerepet kér, mert játék közben a gyermek egyénisége a maga leplezetlenségében mutatkozik s a tanító akkor lesheti meg növendékeinek hajlamait s igy állapíthatja meg nevelői reáhatásának irányát. A játékok által megreformált rendszeres tornatanitása igazán üdvös hatásúnak Ígérkezik. Csak a testi nevelés érdekeit czélzó törekvésekben az egyedüli hiány az, hogy a mig a közép és felsőbb iskolák növendékeinek testi kiképzésére gondot fordít, addig az elemi iskolák igényeit szem elől téveszti. Pedig a népiskola épen úgy, vagy talán még jobban megérdemli a vele való foglalkozást. Ugyancsak nagyobb figyelmet érdemel leányaink testi nevelése. Csak rövid idővel ezelőtt még fáztunk e kérdés hallatára, de most már hála az Istennek belátjuk ennek is szükségességét. Nekik ép úgy, mint a fiuknak szükségük van a testedzésre. Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedék erős. egészséges legyen, úgy első sorban is erős, egészséges anyákra van szükségünk. Leányaink tornatanitásáról is tehát minél előbb gondoskodnunk kell; az ő tornájuknak is a játék képezze főelemét. Játéktereket kell tehát minden kerületben legalább egyet-egyet létesíteni, a hol mindkét nembeli ifjúságunk terhes szellemi munkájuk után hasznos szórakozást találjanak. Az az eredmény, az az üdvös hatás, mely itt kínálkozik, kárpótolja, felülmúlja a más oldalon reá áldozott kiadásokat. Egyedül áll e tekintetben az egész fővárosban a Krisztinaváros, a hol a város közepéu levő üdülő helyből, az árnyas Horvát-kertöől vettek el egy részt s rendezték be 10 éven alóli gyermekek számára játszó-térül. Ide kell elmenni, itt van azután az eleven pezsgésü élet; csupa piros, örömtől ragyogó arcz, jókedv, gyermeki boldogság. Ez keli a gyermeknek, — amelyre azután még vén korában is szívesen emlékszik vissza — nem pedig a guvernant nénik szigorú felügyelete alatt végzett napi kiszabott 1—2 órai séta az aszfalton, ahol és amikor a „nem illik“ paragrafusai diktálnak szabadot és nem szabadot. Elismerés illeti a „Budai Tornaegylet“-et is, hogy jégpályáját berendezte tagjai és azok családja, különösen nőtagjai számára „Lawn- Tennis“ játékra. A legnagyobb elismerés illeti azonban azokat, a kik szakítva a társadalmi ferde előítéletekkel, leküzdvén azokat, eljárnak a játszótérre s kiveszik ebből az igazán egészséges edző testmozgásból derekasan a maguk részét. Hetenként egyszer a vérmező is megnépesül a krisztina-téri el. isk. növendékeivel, kik tanítóik vezetése mellett 20—25 játszócsoportra felosztva játszanak. Természetesen me'g a kezdet nehézségeivel küzdenek, de a mag el van vetve s erősen hisszük, hogy megérjük gyümölcsözését, megérjük, hogy gyermekeink testben, kedélyben és erkölcsökben és lélekben meg fognék izmosodni. A millennium emlékére létesítendő intézmények között a legelsőnek kellene lenni, a játék-terek létesítésének . . . Czike Imre. A budai református templom. A fazekas-téren megkezdették a budai református templom előmunkálatait. Szépen be van kerítve az a hely, hol a templom emelkedni fog. A templom épitésére nézve mindjárt az elején elágazók voltak a vélemények. A bizottság nem vette teljesen figyelembe a helyi viszonyokat. Ezt abból a véleményből tudhatjuk meg, hogy a református lakosság túlnyomó része nem ott lakik, hol a templom épül. Az I. kerületnek a területe legalább ötször annyi mint a második kerületé. Ebből azonnal kitűnik, hogy ezt a körülményt, melyből a népesség legjobban felismerhető a bizottság figyelmen kívül hagyta és itt amott már is beszélik, hogy e tekintetben is egy nem kielégített budai érdekkel állunk szemben. Nekünk kötelességünk ez ügyben a tárgyilagosság szemüvegén nézni keresztül és úgy vonui le a következményeket. Nem lehet figyelmen kivill hagyni azt sem, hogy a második kerületek közül vannak olyanok, kik e tér elfoglalásában a második kerület bizonyos rövidségét látják, mert a fazekas tért ők köztérnek szerették volna. Ebben is van jogosnak ismerhető feltevés és szándék, mert Budán a közterekről nincs eléggé gondoskodva és ez szép városrészünknek nagy hátránya. Szakítani kell a hagyományos építési politikával, melynek hátrányai már most is keservesen tapasztalhatók. Ennek a politikának az
