A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
Gyáni Gábor MODERNITÁS ÉS HAGYOMÁNY A NAGYVÁROSI FEJLŐDÉSBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL BUDAPESTRE Határozott felismerésként fogalmazódik meg újabban, hogy szoros, egyúttal bonyolult összefüggés teremt kapcsolatot a nagyvárosi modernitás és a hagyomány végletei között. „New York, melyet e század [a 20. század] nagy részében a modernség, valamint a modern élet szimbólumának tekintettek, összekuszálja a modernitás fogalmát. (...) New York a modernitás gazdagabb és összetettebb tapasztalatával szolgál: a haladás (vagy újdonság) az archaizmussal (vagy a régimódival) látszik egybekapcsolódni. [...] A modernitás párbeszéd a múlttal és ez a múlt ott van a jelenben is. Ezért kell tehát New York nagyvárosi modernitásának mindig is befejezetlennek maradnia.”1 Ami New Yorkra igaz, fokozottan áll az európai metropoliszokra. Donald J. Olsen London, Párizs és Bécs kapcsán fogalmazza meg tézisét, mely szerint ezek a városok - 19. századi megformálásuk eredményeképpen - mindenekeló'tt a Történelem reprezentációjául szolgáltak; még ha azt a történelmet fejezték is ki, melyben sem a szegényeknek, sem a múltat artikulálni képtelen megannyi más társadalmi összetevőnek érdemben nem jutott szerep. „Ennek ellenére nem volt szűkén vett politikai- vagy diplomáciatörténet: a művészettörténet, a gondolkodás története, a gazdaságtörténet mind bőségesen megmutatkozott általa.”2 Ennek ellenére elvétve vizsgálják empirikus eszközökkel és elméletileg is igényes módon a modernitás és a hagyományszerűség különös nagyvárosi egyvelegét. A látszólag merőben újnak, valamint a láthatatlanul, viszont folytonosan ható réginek a fúziója ugyanis különleges optika alkalmazása révén tehető egyáltalán láthatóvá. Ehhez segít hozzá a kollektív emlékezet fogalma, amely új távlatokat nyitott a történeti gondolkodás számára. Ahhoz azonban, hogy valamennyire érzékelni lehessen a kollektív emlékezetnek a modern nagyváros konstituálásában betöltött, eddig alig vagy kevéssé méltányolt szerepét, elsőként az új fejleményeket kell gondosan számba vennünk. Azzal kezdjük tehát némileg rendhagyó várostörténeti elbeszélésünket, hogy a szinekdoché szabályainak megfelelően, a nagyvárosi újítás egyetlen szegmensének részletesebb taglalásával idézzük fel a modernitás tényét, melynek korabeli élményét nyomban össze is kötjük az archaizmus éppoly nyilvánvaló továbbélésével. Az UTCAI FORGALOM MINT NAGYVÁROSI ATTRIBÚTUM E történet elbeszéléséhez egy korabeli szakértő, Pásztor Mihály beszámolóját vesszük egyedüli forrásként tekintetbe. Jóllehet, a közlekedés budapesti históriája - mai perspektívából - másként fest vagy festene, mint az egykorú beszámoló tükrében. Mivel azonban nem közlekedéstörténeti narratívát írunk, hanem azt igyekszünk megmutatni, hogy hol és miben látták a kortársak koruk modernitásának döntő jegyeit, milyen tapasztalatokat szereztek a századforduló Budapestjének modernségéről, ez a forrás önmagában is elegendő számunkra. 75
