A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Pók Attila: A magyarság, mint európai bűnbak
a magyarokban volt a hiba”19 és ez a bűnbakkeresés jellegzetes esete. A háború ugyanis európai sőt globális léptékű tragédia volt, az okok egyetlen fő tényezőre redukálása a győzteseket minden felelősség alól felmenti, egyértelmű magyarázatot ad a győzteseket is sújtó gazdasági, társadalmi problémák eredetére és így fokozza a győztesek - adott esetben a frissen létrejött Csehszlovákia - társadalmának belső kohézióját. A motívum része volt Masaryk és Benes háború alatti Monarchia ellenes kampányának. Benes híres brosúrája20, propagandájának fő mondanivalója ez volt és e propaganda hatékonyságát több hálózat erősítette. Ilyen volt a Fejtő Ferenc jóvoltából ismert szabadkőműves hálózat az első világháború idején. André Lebey befolyásos francia újságíró és politikus játszott különösen fontos szerepet e gondolatok terjesztésében. Az 1917. június 28-30. közötti párizsi nemzetközi szabadkőműves konferencia előadójaként bűnbaknak minősíti a Monarchiát, amely Németországgal együtt „semmibe veszi az emberi jogokat és a népek jogait... Végleges vereségük nélkül sem az emberi jogok, sem a népek jogai nem létezhetnek...”. Lebey nagyon messzire megy: „ha van szent háború, akkor ez az... valamennyi, a Habsburg Birodalom politikai és adminisztratív szervezete által elnyomott nemzetiséget fel kell szabadítani vagy egyesíteni kell olyan államokban, melyeket a fenti nemzetiségek népszavazás útján hoznak létre”21. A szöveg az érzelmekre hat, mozgósító erejű, a bűnbakra való utalás erősíti ezt a hatást, ezt hívják a szociálpszichológusok kategorikus mobilizáló bűnbaknak. Magyarul: egy bizonyos kisebbségi csoport kijelölése, felelőssé tétele a háború megpróbáltatásaiért segíti a bűnbakkereső közösségének belső összetartását, fokozhatja cselekvőképességét. Ugyanez az alapgondolat határozta meg a Csehszlovákia létrehozása érdekében Franciaországban széleskörű tevékenységet kifejtő Ernest Denis és köre munkásságát is. A nemzeti kisállamok kialakítandó rendszere ebben az érvrendszerben nem egyszerűen egy, a Kárpát medence népessége etnikai összetételének jobban megfelelő alternatív megoldás, hanem a történelmi igazságtétel eszköze. Ezt a csehszlovák állam alapító elnöke, T. G. Masaryk fejtette ki a leghatékonyabban. Érvelése szerint magyar felelősség, hogy Szlovákiát - mint a Nagymorva Birodalom központi területét - a 10. században elszakították az anyaországtól, de ennek ellenére kulturálisan mindig összeköttetésben maradt a csehekkel. Ebbe a koncepcióba illesztve a Szent István-i Intelmek idegenek iránt türelemre figyelmeztető szövegét a „magyarosító imperializmus” megnyilvánulásának tartja: „a magyar állam megalapítója tökéletlennek mondotta az olyan államot, amelyet csak egy nép alkot, a más népeket leigázó nemzetek államtudománya mindig és mindenütt ugyanaz. Poroszok, osztrákok, magyarok, törökök között benső megegyezés van.”22 A magyarság bűneivel kapcsolatos, a fenti érvelésekkel rokonítható román nézetek kitűnő összefoglalását adja Borsi-Kálmán Béla Francis Pacurariu esszékötetéről írott, a román és magyar értelmiség kölcsönös előítéleteinek gyökereit aprólékos eszmetörténeti elemzésekkel feltáró esszéjében.23 Ezek a nézetek igen közel állnak a cseh illetve szlovák felfogáshoz. A fő vádpont ugyanis az, hogy a magyar honfoglalás megzavarta a Dunatáj etnikai-politikai erőviszonyait, a középkori magyar állam arisztokráciája a nem magyar etnikumok vezető rétegét asszimilálta, felbomlasztotta e népek ősi intézményeit. A román-magyar feszültségek feszültségek fő forrása az erdélyi helyzet, ahol a román demográfiai túlsúly ellenére hiányzott a románság megfelelő politikai képviselete. 70
