A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Pók Attila: A magyarság, mint európai bűnbak
nemzetiségi alattvalóikat. A felszabadulás és büntetés órája elérkezett”5. Nem kis számban kínálkoznak természetesen a szélesebb közvélemény formálódását illetve formálásának módszereit tükröző források: sajtó, széles körben terjesztett brosúrák, agitációs kiadványok, röplapok, levelezések, propagandakampányokra vonatkozó dokumentumok.6 Ez az írás arra tesz vázlatos kísérletet, hogy további kutatásra ösztönzően a magyarság európai bűnbak szerepének néhány elemét foglalja össze. Bűn nélkül nincsen bűnbak - a bűnbakkeresés folyamatának éppen az a lényege, hogy a bűn hordozója világosan kijelöltessék. Milyen bűnben találta vétkesnek a modern európai közvélemény a magyarságot, milyen „európai bűnt” ruháztak át rá? A MAGYARSÁG HIBÁI Egy az Osztrák Néprajzi Múzeumban őrzött, gyakran reprodukált 18. század eleji kép 10 európai nép jellegzetességeit ábrázolja.7 A képek és a hozzájuk fűzött rövid magyarázatok az egyes népekre vonatkozó korabeli tipikus vélekedéseket összegzik. A magyarokról igen negatív képet kapunk: hűtlenségre, árulásra hajlamos, kegyetlen, lusta és tanulatlan, lázadozó típus. Mintegy másfél évszázaddal későbbről szintén rendelkezésünkre áll egy hasonló ún. Völkertafel, amely a Habsburg Monarchia népeiről ad négy nagy csoportba osztott áttekintést. A neoabszolutizmus idején, annak magyarellenes hangulatát is tükrözve a neves etnográfus, Kari v. Czoernig által szerkesztett mű8 a magyarokat az örmények, zsidók és cigányok társaságában az „ázsiai” vegyes csoportban helyezi el. A két forrás jól ábrázol egy a magyarságra vonatkozó régi keletű, Freisingeni Ottóig, sőt a népvándorlás koráig visszanyúló európai sztereotípiát. E szerint (a témakört először áttekintően vizsgáló Eckhardt Sándor szavaival): „a magyarság csak egy Ázsiából, tehát a barbárság kontinenséből előtörő jöttment rabló nomád nép, melynek nincs helye a magas műveltségű szláv, „román” és germán népek között”.9 A modernkori európai magyarságkép egyes 18. századi elemeit számos forrás, elsősorban nyugat-európai, fóleg francia útleírások és térképek elemzése alapján igen széles összefüggésrendszerbe ágyazva mutatja be egy amerikai szerző, Larry Wolff. Tétele szerint a nyugat-európai identitás felvilágosodás korabeli formálásának volt része az elmaradott, civilizálatlan, barbár Kelet-Európa „feltalálása”. Magyarország több általa idézett korabeli francia forrásban a civilizált Franciaország európai ellenpontja. Ez a negatív ábrázolás egybevág az Eckhardt Sándor által idézett német és osztrák szerzők írásaival a lusta, önző, zsarnok, műveletlen magyar nemességről.10 A negatív képből (amelyre még különböző korszakokból természetesen még számos példát idézhetnénk) azonban nem következik feltétlenül a bűnösség vádja és a büntetés igénye, ez - legalábbis az itt vizsgált magyarság vonatkozásában - a századforduló új jelensége. Hiba és bűn A magyarság bűnös felelősségének a gondolatát elsősorban egy angol közéleti személyiség R. T. Seton-Watson honosítja meg publicisztikai, írói majd gyakorlati politikai tevékenysége révén. Kollégájával, Wickham Steed újságíróval, a Times munkatársával 67