A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Pók Attila: A magyarság, mint európai bűnbak
együtt az 1900-as évek közepén, a magyarországi politikai válság idején kezdenek el foglalkozni Magyarországgal. Magyarságképüket eredendően még az a Magyarországot mintaszerű alkotmányos államnak tartó szemlélet alakította, amely a békét biztosító európai hatalmi egyensúly megőrzését remélte a magyar liberális vezetéstől. Tapasztalataik az 1906-ban hatalomra kerülő koalíció türelmetlen nacionalizmusáról alapvetően formálták át nézeteiket és a magyar politika talán legnagyobb nemzetközi visszhangot kapott kritikusaivá váltak. Nézeteik alakulásában, az új, negatív Magyarország - kép formálásában jelentős fordulatot hozott az egész Európában visszhangra talált 1907. október 27.-i csernovai vérengzés. A szlovák falu lakossága e napon az utcára vonulva azt követelte, hogy saját pénzükből épített templomukat szlovák nacionalista tevékenysége miatt bebörtönzött volt plébánosuk, Andrei Hlinka avassa fel. A rendőrök fellépésének 15 halálos áldozata volt és különösen negatívan hatott az európai közvéleményre az incidenst követő per, amely a csendőrök eljárását jogosnak találva a tüntetőket büntette meg. Egy évvel később jelent meg R. T. Seton Watson Racial Problems in Hungary c. műve, amely - kétségtelenül sok túlzással, de igen meggyőzően - foglalta össze a nemzetiségeket erőszakosan asszimiláló magyar politikával kapcsolatos elítélő nézeteit.11 A kritikával az európai közvéleményt a magyarországi nemzeti kisebbségek érdekében kívánta mozgósítani, de ez ekkor még nem jelenti a Monarchia és azon belül Magyarország területi integritásának megkérdőjelezését. A háború idején azonban tovább élesedik a Monarchia nemzetiségi problémáival kapcsolatban egyre tekintélyesebb szakértőnek számító Seton-Watson kritikája. Az Adevarul c. román lapnak 1915-ben adott interjújában a következőket mondta: „Amit a porosz militarizmus jelent nekünk, azt jelenti a magyar hegemónia Önöknek: ezek az európai fejlődés fő akadályai. Nekünk, francia és orosz szövetségeseinkkel a német veszéllyel kell szembeszállnunk, önöknek a szerbekkel együtt véget kell vetni annak, hogy a magyar faj brutális és természetellenes módon uralja szomszédait”12. Nézeteivel egybevágott a nagytekintélyű angol történész G. M. Trevelyan felfogása, aki az első világháború egyik fő okaként a nemzetiségeket asszimiláló magyar politikát jelölte meg: „A német uralkodni vágyás önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy lángba borítsa az egész világot, ha a német kultúra nem lépett volna szövetségre egy olyan erővel, amely hozzá hasonlóan semmibe vette mások jogait: a magyarok elszántságával, hogy magyarosítsák a Magyarország határain belül élő románokat, szlovákokat és horvátokat.... Gróf Tisza politikája még csak nem is a magyar nemzet, hanem a politikai jogoktól a saját faját is megfosztó magyar oligarchia politikája volt... Az osztrák-magyar közösségben... ez a magyar oligarchia volt a domináns erő.”13 Kevésbé ismert, de Franciaországnak a párizsi béketárgyalásokon játszott meghatározó szerepe miatt feltétlenül figyelmet kell fordítanunk a francia közvélemény első világháború előtti magyarságképének formálódására. Az újabb kutatások részletesen feltárták ezt a folyamatot. A negatív kép hosszabb távú stabil elemei a francia szempontból igen veszélyesnek tartott németbarátság és a szlávok elnyomása. A teljesebb képhez hozzátartozik, hogy evvel párhuzamosan egyes párizsi szalonokban a Hármas Szövetség esetleg elmozdítható „leggyengébb láncszemeként” beszéltek Magyarországról és elismeréssel adóztak gazdasági-kulturális teljesítményének. Más országok 68
