A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)

s így pillanatrakész áttekintéshez jutott a rendszer egészének információforgalmáról, a teljes és az egyes könyvtárak állományáról, az egyes dokumentumok aktuális helyéről és hozzáférhetőségéről. E nagy változás hatását még alig lehet felmérni, de kétségtelen, hogy kihat a könyvtárak arculatára, külső megjelenésére is. Az elején tartunk még annak a folyamatnak, hogy a hagyományos könyvtárképbe belesimuljon az űj technológia, vagy másképpen kifejezve: milyen lesz az a könyvtári belső, amelynek nem csak szerves része, de lényegi meghatározója lesz a digitális, hálózatokba kapcsolt információs szolgáltatások rendszere.

Mindenesetre fel kell készülnünk arra, hogy mind több lesz a technikai felszerelés könyvtárainkban, bár arra is, hogy a szerkezetek gyorsan változnak, hamar kimennek a divatból, elavulnak, s újak váltják fel őket. Számítani kell arra is, hogy a készülékek egyre olcsóbbakká válva hozzáférhetők lesznek a háztartások számára; ahogy a zenei részlegek technikai felszerelését már nem találjuk meg könyvtárainkban, várható, hogy talán más technikai eszközök is erre a sorsra jutnak.

Egyelőre még csak azt állapíthatjuk meg, hogy a számítástechnikai és egyéb eszközök még nem simulnak bele zökkenőmentesen a könyvtári enteriőrbe, még csak keresik a helyüket. Maga a bútorzat sem készült még fel arra, hogy minden szempontból alkalmas legyen a technikai eszközök befogadására és kényelmes használtatására. A könyvek és egyéb hordozók szimbiózisa az információk tárolásához, hozzáféréséhez és használatához szükséges felszereléssel még nem konfliktusmentes. Egyfelől elrejtenénk a gépeket, hiszen kihívást jelentő új elemként jelennek meg, másfelől büszkén mutatnánk meg őket, mint a könyvtár szellemi értelemben is vett gazdagodásának a hordozóit és kulcsait. A dinamikus fejlődés jeleként értékelhetjük, hogy a régebbi és újabb eszközök egymás mellett élnek, például a terminálok közötti vezetékes és vezeték nélküli kapcsolat (Vécsey), megjelentek már a tagkönyvtárakban is az LCD monitorok (pl. Vécsey, Havanna), néhány helyen a látássérültek számára is lehetséges a számítástechnika, a digitális dokumentumok használata (Deák, Erzsébet, Kassák), a fekete-fehér nyomtatók mellett találkozunk színes nyomtatókkal is (pl. Deák), általában hálózatba kötöttek a terminálok, de vannak önálló egységek is pl. oktató- és játékprogramokkal gyerekek részére (Erzsébet, Lőrinc).

A videó lejátszót és a hozzá tartozó televízió készüléket már csak a videokazetták épségének ellenőrzésére használják, természetes dolog, hogy a számítógépes hálózatot és az Internetet a hálózaton belüli kommunikációra is igénybe veszik, a vizsgált tagkönyvtárak több mint felében van fénymásoló (van, ahol több is, mint egy), mindenütt található mini hifi-torony, de megjelentek már a DVD lejátszók is; ahol van Internetkapcsolat, ott van lehetőség floppyra menteni az információkat és így tovább. A pénztárgépekről pedig ne is essék szó.

A hagyományos katalógust gyakorlatilag mindenütt felszámolták. Egy-két egységben a nosztalgia tartotta meg a katalógusszekrényt (Kálvária, Kertész), s benne a törzslapokat vagy az irodalmi analitikus katalógust; nincs nagy jövőjük. A könyvtárberendező azonban ne örüljön: könnyebb volt a katalógusszekrények elhelyezése, mint helyet találni az egyre több terminálnak: 5-6 mindenütt akad, de van olyan könyvtár is, ahol a 20-hoz közelít számuk (Deák) vagy meg is haladja azt (Lőrinc).

136