A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
Kölcsönzőpult A könyvtári bútorok között a kölcsönzőpult az igazi Sorgenkind, a gondok gyermeke, a sok aggodalmat, szomorúságot, nehézséget, kudarcélményt okozó rosszcsont, a szere- tetünket és törödésünket minden körülmények között kikövetelő, mindig központi helyre furakodó ebadta. Azt hittük volna, hogy a könyvkártyás kölcsönzést felváltó elektronikus rendszer bevezetése csökkenti, sőt megszünteti a kölcsönzőpulttal kapcsolatos gondjainkat, - a felújított könyvtárakban szerzett tapasztalataink azonban a legkevésbé sem igazolták e vérmes reményeket. A leghelyesebb, ha abból indulunk ki, hogy a pult egyfelől szükséges rossz, ami a használó és a könyvtár közötti, egyelőre elkerülhetetlen adminisztratív és ellenőrzési funkciót szolgálja. Másfelől azonban a könyvtáros és az olvasó szakmai és emberi tartalmakat hordozó kapcsolatának legfőbb színtere, hiszen a kisebb, de a nagyobb könyvtárakban is az érdemi tájékoztatási funkció jelenik meg ezen a ponton. Egyik szempontból sem közömbös tehát, hogy a könyvtári téren belül hol helyezkedik el a kölcsönző-tájékoztató pult. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a felújított könyvtárak egy kivételével (Kertész) mindegyikében sikerült jó helyet találni e fontos funkció számára. Ez természetesen nem jelenti egyben azt is, hogy minden esetben tökéletes térbeli elhelyezkedése, hiszen az épület adottságai következtében kisebb-nagyobb kifogásokkal lehet élni. így például túl kicsi a hely előtte (Krúdy 5), a körbejárható pult csak jobb híján fogadható el (Erzsébet, Móricz, Belvárosi), a mögötte lévő szolgálati és a nyilvános tér között nem elegendő az egyetlen átjáró (Deák, Radnóti, Kassák), csak kevés helyen jelenik meg a pult közvetlen hátországaként a szolgálati helyiség (Csaba, Kassák, Lőrinc), többnyire nincs közvetlen kapcsolat (Babits, Erzsébet, Kálvária, Móricz, Krúdy, Belvárosi, Kertész, Deák) a pult munkatere és az iroda között. A szembetűnően kulcsponton elhelyezett kölcsönzőpult további hangsúlyt is kap némely helyen, például a padló megformálásával (Erzsébet), a speciális (bár nem mindig indokolt) megvilágítással (Rákosi, Deák, Erzsébet, Belvárosi, Kassák), a különféle (néha túlzó) formai elemekkel, feliratokkal (Babits, Belvárosi, Erzsébet, Móricz). A használó szemszögéből nézve kissé nyomasztóak a nagy belsőépítészeti ambícióval megtervezett, de enyhén szólva formailag túlméretezettre sikeredett (de kevés tartalommal bíró) „pultcsodák” (Belvárosi, Deák, Erzsébet, Móricz). A csúcspontot a baldachi- nos pultok jelentik (Erzsébet, Belvárosi, Deák): a beépített spotlámpák, a rászerelt falikarok „vakulj magyar” hatást keltenek; gyakran be sem kapcsolják őket, mert rossz helyre vetik a fényt, vagy elegendő az általános világítás, vagy túl sok hőt adnak le. Mintha nem tisztázták volna minden esetben kellőképpen, milyen viszony legyen a használó és a könyvtáros között. Úgy látszik, eleve arra gondoltak, hogy az olvasót nem ültetik le a pult előtt (sehol nem látni kliensszéket), pedig ez elemi udvariassági gesztus, még akkor is, ha a pult magassága többnyire meghaladja az ülő emberét. A pult szélessége általában 60-70 cm (az utóbbi érték látszik előnyösebbnek), 95 cm túlzás (Erzsébet). Helyes, ha mellvéd mögött helyezkednek el a kölcsönző terminálok, pénztárgépek és a könyvtáros egyéb eszközei, de kívánatos, hogy ne legyen mellvéd ott, ahol az olvasó és a könyvtáros kommunikációja folyik. 137
