A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
ható, mint valamely groteszk betűtípus. Ajánlott lenne a helvetica alkalmazása, még a falakon kívüli feliratokon, táblákon is. Az állomány tagolását mutató feliratok négy lépcsőben fogalmazódnak meg: 1. a nagy állománytömbök és a szolgáltatások térbeli elhelyezkedésének jelzése; 2. az állványok bütüjén a szekvenciális rend jelzése; 3. az állványok homlokán az állvány tartalmának jelzése; 4. a polcélen a polc tartalmának jelzése. Ez a lépcsőzetesség nem valósul meg következetesen a könyvtárakban. Voltaképpen csak a legnagyobb állománycsoportok kapnak jelzést, a kisebbek (pl. az AVE-dokumentumok) már alig. Sokszor mintha takarékoskodnának (pl. Kassák) a feliratokkal (anyaggal? munkával?). Nem következetes az ismeretterjesztő és szakirodalom további tagolása, de a tematikus csoportok megkapják a maguk szükséges felirataikat. Erre a célra többnyire jól hasznosítják az állványok homlokát. A fő problémát a feliratozás szempontjából is az okozza, hogy az állványzat nincs kellőképpen felszerelve olyan kiegészítőkkel, amelyek lehetővé tennék a bütük, homlokok és polcélek funkcionális kihasználását. A bütükön celluxszal felerősített cédulák virítanak, a homlokok sok állványrendszerből hiányoznak, a polcélek keskenysége nem teszi lehetővé a feliratozást, s ennek következménye a lifegő-lefegő választólapok kevésbé esztétikus és a használó számára is kényelmetlen, könnyen elkeveredő sora. Az állomány tagolásáról és a főbb szolgáltatásokról a mennyezetről belógatott táblák tájékoztatnak. A bütük és a homlokok hasznosítása helyett az állványok fedlapjára helyezett, fatalpakba illesztett táblák adják meg a fő állománycsoportokat; ez kétségtelenül praktikus megoldás, de ideiglenes jellegű és könnyen kelti a rendetlenség benyomását. Az állványokon és a polcokon az állomány rendjét az osztó- vagy választólapok határozzák meg. Ezeket hol ritkábban, hol sűrűbben, hol túl sűrűn alkalmazzák. A polcokon sorakozó könyvek közé illesztett választólapok nem egységesek, néha még egy könyvtáron belül sem (pl. Havanna); az írásképük is változatos: néhol házilagosan oldották meg kétséges színvonalon, máshol legalább ezen a szinten megjelent már a groteszk betűtípus (pl. Imre, Kálvária stb.). Némely könyvtár, amely nagyobb súlyt helyezett a tematikus bontásra, kísérletet tett a polcélek igénybevételére a feliratok elhelyezésére (Vécsey, Tétény, Kálvária, Krúdy), s bátrabban közelített a szakmai zsargontól a közmagyar felé a feliratok megfogalmazásában, még az ETO rendben felállított anyagnál is (Kálvária). Másfelől azonban azt is rögzíteni kellett, hogy ahol elég széles a polcéi, hogy feliratozni lehessen, ott sem történt ez meg (Erzsébet, Csaba, Deák), valószínűleg technikai problémák miatt. A feliratok felerősítése egyébként sem mindenütt problémamentes (pl. Deák). Számítástechnika és egyéb gépek Valamennyi felújított könyvtárban megjelent a számítástechnika, s ezzel új szakasz vette kezdetét a hálózati tagkönyvtárak életében. Annál is inkább, mert nem csak a helyi kölcsönzési és katalógusfunkciók kerültek számítógépre, valamint hozzáférhetővé vált az Internet, hanem egyetlen számítógépes hálózatra szerveződött valamennyi tagkönyvtár, 135
