A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)

náló nem a térélményt keresni jár a könyvtárba. Kompromisszumos megoldásnak látszik az az elrendezés, amikor a fésűsen elhelyezett állványok fokozatosan alacsonyodnak (6-5-4 polc) a fő közlekedő út felé (Kálvária). Nagyon is kérdéses az eredmény ott, ahol a legkönyörtelenebb volt az állványnyíró olló, azaz fűrész, s nagyvonalú lendülettel dobta ki a tároló kapacitás egyhatodát - egyharmadát (Móricz, Lőrinc), amelyet aztán az állványok kényelmetlenül sűrű elhelyezésével próbáltak visszanyerni. Másutt a polctá­volságok helypazarló beállítása szúr szemet (Deák, Kálvária). Illő, hogy az állványok legfelső polcán lévő könyvek fölött legyen fedlap. Különösen a Merrabona és a Téka rendszer nem teljesíti ezt a követelményt. így az alacsony állványon legfelül lévő könyvek igen rendetlen benyomást keltenek (Havanna, Lőrinc, Kálvária). Ahol pedig van fedlap, azon kényszerűen megjelenik egy újabb könyvsor vagy burjánzó növényzet, ami végül az elérni kívánt áttekinthetőséget csökkenti. Nyilvánvaló, hogy nem lehet a talajszintre helyezni az első polcot; minden állványnak van legalább 10, de inkább 15 cm-es lábazata, vagy ilyen magasságban helyezkedik el az első polc. Van, ahol hiányzik is a legalsó polc (Erzsébet). A fémszerkezetű állványzat sokat ígér, s esztétikus rajta a fából készült fedél- és bütüborítás (Erzsébet, Deák, Csaba). De miért csúszósak a fémpolcok, miért bújnak be a szélső kötetek a tartóoszlopok mögé, s miért hiányzik a vezetősín a feliratok számára még a megfelelően széles polcélről is? Az állványhomlokokról és bütükról is hiányzik az a kis elem, amely a feliratok elhelyezését tenné lehetővé (Vécsey, Deák, Erzsébet). A régi állványok felújítása általában jól sikerült (pl. Babits, Kálvária, Radnóti), kisebb hibáktól eltekintve (pl. a polcélek szegélyszegői lekopnak, - Móricz); nagyon kérdéses (vagy szokatlan?) az állványok bütüjét képező fémháló (Lőrinc). Az állványzatok előnyeit-hibáit látva azt kell megállapítanunk, hogy még mindig hiány­zik egy hazai gyártású, a szerzett tapasztalatokon alapuló, optimális állványrendszer. Az állványzat telepítése a legtöbb helyen túl sűrű, mintha az alacsony állványokkal elvesztett kapacitást ily módon szeretnék visszanyerni. Ez pedig kényelmetlenséget jelent a használóknak. A 2 m-es tengelytávolság itt-ott jelenik csak meg (Krúdy, Csaba, Erzsébet), s a 3 m-essel csak egy helyen lehet találkozni (Erzsébet). Többnyire azt kell megállapítani, hogy sűrűn állnak az állványok (Móricz, Lőrinc, Havanna, s a legsűrűb­ben: Imre), de még a lazább felállítású könyvtárakban is néhol túl közel kerülnek egymáshoz az állványok (Erzsébet, Csaba, Krúdy). Feliratozás A könyvtári berendezés igen fontos eleme, amely a használó eligazításán kívül esztétikai minőséget is hordoz: a könyvtár használhatóságát és megjelenését jelentős mértékben meghatározzák a feliratok. Ezért ennek megfelelő gondot kell rájuk fordítani. A felújított könyvtárakban határozott igyekezet mutatkozik meg arra, hogy a felirato­zás teljesítse kettős funkcióját. Sőt bizonyos törekvés az egységesítésre is megfigyelhető a feliratok tartalmi és alaki megformálásában. A táblák és betűk színe idomul a könyvtári környezethez, a méret általában ugyanaz minden könyvtárban. A választott betűtípussal nem tudunk egyetérteni: a vastag-vékony vonalakból álló betűkép nehezebben olvas­134

Next

/
Thumbnails
Contents