A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
2). Többfelé korláttal is ellátták a rámpát (pl. Belvárosi, Imre), s gondoskodtak szélesebb ajtószárnyról is (Vécsey). Sokszor - feltehetően kényszerből - túl meredek a rámpa vezetése, de több kellemes (szabványos) lejtésű rámpával is lehet találkozni (Lőrinc, Csaba). A rámpák vezetése azonban kívánnivalót hagy maga után: párhuzamos a fal síkjával, s nehezen lehet róla az ajtóra tolószékkel ráfordulni (Rákosi, Csaba, Imre). Általában az a helyzet, hogy a tolószékbe szorultak saját erejükből nem képesek áthaladni az ajtón, igénybe kell venniük más látogatók vagy a könyvtárosok segítségét. Ezen a problémán próbáltak segíteni az egyik könyvtárban (Lőrinc), de a technikai megoldás nem működik tökéletesen. Az akadályozó küszöböket nem számolták fel következetesen (pl. Havanna, Lőrinc, Rákosi). Szellemes megoldás a lehajtható lépcsőkiegyenlítő (Deák); itt és másutt arra is gondoltak, hogy a jelzőcsengő alacsonyan legyen (Belvárosi). Az épületen belül is sok akadállyal kell megküzdenie egy kocsival közlekedőnek. A kétszintes könyvtárakban nincs személylift (Lőrinc, Kertész, Deák). A térben álló állványok sokhelyütt túl közel állnak egymáshoz, közéjük nem lehet vagy nehézkes tolószékkel bejutni. (Az alacsony állványok viszont kedvezőek a székben ülők számára.) A mosdókat csak kevés helyen alakították ki a mozgássérültek igényeinek megfelelően. Általában nem használhatók kerekesszékkel (pl. Lőrinc, Kertész, Havanna, Vécsey, Imre, Krúdy, Kálvária, Erzsébet), vagy ha igen, hiányzanak a biztonsági felszerelések (Csaba). E hiányosság különösen az új és a nagyobb könyvtárakban fájó. Talán csak egy könyvtárban lehet találkozni minden szempontból kielégítő mosdóval (Belvárosi). Egyre több figyelmet kapnak a látássérült olvasók is. A hangos könyvek már régóta jelen vannak a könyvtárakban (népszerűségük nő az egészségesek körében is, bár ők térítést fizetnek kölcsönzésükért), elterjedt az öregbetűs könyvek kiemelése. Újabban a számítógépes, digitális technika mind több könyvtárban nyitja tágabbra a látássérült emberek horizontját (pl. Deák, Erzsébet, Kassák). Szélfogó, ruhatár A szélfogó szükséges rossz, hiszen még ez a legolcsóbb módja a huzat, a hóveszteség kiküszöbölésének. Ugyanakkor, mint holt teret célszerű felhasználni akár hirdetőtáblák, akár plakátok elhelyezésére. Nem lehet azonban egyetérteni a többfelé alkalmazott módszerrel, mely szerint egyszerűen celluxszal erősítik a szélfogó többnyire üvegfalára a hirdetményeket; ez sokat árt a könyvtár megjelenésének (Vécsey, Belvárosi, Deák, Babits, Móricz). A bejárathoz általában szorosan kapcsolódik - helyesen - a ruhatár. A személyzettel működtetett ruhatár gyakorlatilag megszűnt, az elhelyezett kabátokat, holmikat a „felelősséget nem vállalunk” tábla őrzi. Igaz, meglehetősen szem előtt vannak a ruhatári fogasok, amelyek többnyire szépen illeszkednek a könyvtár bútorzatához színnel, anyaggal. A fogasok alól néhol hiányzik a táskatartó (Vécsey, Babits), máshol önkiszolgáló, zárható szekrények is vannak (Csaba). A ruhatári szekrények kissé szűkek a táskának és mélyek a kabátnak (Deák), másutt pedig az ellenőrzési pontot jelentő kölcsönzőpult mögé esnek (Erzsébet). Egyetlen olyan ruhatár van, amely személyzettel működik, ez is 130
