A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
Deák, Kertész, Erzsébet). S van olyan társbérlet is, ahol nagyon kiszolgáltatott helyzetbe került a könyvtár (Tétény, Hűvösvölgy, Rákosi). Az embernek az a benyomása, hogy a kisebb alapterületű könyvtárak (200-250 m2 alatt) esetében a jelenlegi elhelyezés semmiképpen sem tekinthető' perspektivikusnak, annál kevésbé, mivel a szolgáltatások beszűkülésével, fejleszthetetlenségével jár, s valószínűleg ennek következtében a használat stagnálásával, esetleg csökkenésével. A nagyobbak közé tartozó két könyvtár épületkörülményein is feltétlenül változtatni kell (Kertész, Krúdy), mivel térrendszerük nem alkalmas a könyvtári szolgálat hatékony működtetésére. A bútortelepítéssel kialakított övezetek általában jól azonosíthatók, helyenként azonban nem elég következetes az állomány felállítása, elrendezése (pl. Babits). Hiba az is, ha az állványok úgy jelennek meg a térben, hogy beszűkülő közlekedési útvonalakat eredményeznek (pl. Csaba). A színek megválasztása, összeillesztése igen nagymértékben járul hozzá a terek hangulatához, megjelenéséhez, s meghatározza a tér használóinak a közérzetét is. A könyvtárak színvilága vegyes képet mutat. Van, ahol érdemben nem beszélhetünk színkompozícióról (Krúdy, Kertész), másutt kissé túl nagy reményeket fűztek az agresszív sárga vidámító hatásához (Móricz, Kassák, Rákosi). Kellemesebb sárgára akadtak máshol (Imre, Csaba), és sikerült a falak, a padló, a bútorzat színharmóniáját megteremteni (Erzsébet, Vécsey, Belvárosi, Deák, Radnóti, Babits, Csaba). Vitatható a kékesszürke szín túltengése, amelyet ugyan a terrakotta néhol enyhít, de egészében lehangolóan hat (Lőrinc). A könyvtári tér lényeges eleme a padlózat is. Minősége közrejátszik az olvasó komfortérzetében, az üzemeltetésben (takarítás, átrendezhetőség), de a környezet esztétikumában is. Az utóbbi években - úgy látszik, - túljutottak a padlóburkolat PVC-s korszakán, s megjelent egy olyan anyag, amelytől a könyvtárosok eddig kissé idegenkedtek: a kőlap. A felújított könyvtárak közel felében burkolták részben vagy egészben kővel a padlót, s meg kell állapítani, hogy az eredmény minden várakozást felülmúlt. A kőlapokkal változatosan fedett járófelületek igen tetszetősek, egyáltalán nem kopognak, könnyen takaríthatok és tartósak, kopásállók. A jól megválasztott színek (vajsárga, világos barna, mélysárga, halványzöld) meleg hatásúak. A kőlapok ma minden szempontból felülmúlják a PVC-t (amely itt-ott már erősen kopik, és szegényesnek tűnik a kőlappal összehasonlítva), de még a helyenként megmaradt parkettát is. Segítség a testi fogyatékosoknak Határozott elmozdulás mutatkozik ezen a téren a korábbi helyzethez képest. A felújításokban majdnem mindenütt megállapítható, hogy a tervezésben és kivitelezésben szerepet játszott ez a szempont is. Más kérdés, hogy az akadálymentesítést nem voltak képesek minden esetben következetesen végigvinni, így az eredmény felemásra sikerült. A bejárati ajtóhoz általában rámpa vezet, sőt a belső térben is rámpa igyekszik kiegyenlíteni a szintkülönbséget (pl. Lőrinc). Van azonban olyan helyzet, ahol rámpával nem lehet leküzdeni a túl nagy szintkülönbséget (Hűvösvölgy, Tétény, Radnóti, Krúdy 129
