A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1999-2000-2001
Tanulmányok - Kamer Katalin: Reklámhistória. Szemelvények Budapest XVIII-XIX. századi hirdetéstörténetéből
bort, s ha kinézett érte egy kis külön jutalom, a hivatalos bejelentésen kívül még néhány jó szóval is beajánlotta azt, mert hát a jó bornak akkor sem ártott a cégér. Magáért a bejelentésért hatóságilag és iccékben volt megszabva a honoráriuma, a külön reklámért pedig megállapodás szerint. A bakter eme ténykedése abban az időben azért volt nagyon fontos, mert Buda lakossága nagyrészt a bortermelésből élt és minden szőlősgazda maga mérte a borát, sőt, a városnak is volt saját szőleje és kocsmája, ezért hivatalból kijelölték, hogy az adott helyen mikor és ki méri az éltető nedűt. így aztán érthető volt, ha a bakter a sok „tiszteletdíjtól” megrészegülten, gyakran elhanyagolta a főállását. A városi dobos - akit faluhelyen kisbírónak hívtak - pedig a hirdetményeket és a kiáltványokat, vagyis a plakátokat pótolta. Ő hirdette ki a nemes tanács legújabb rendeletéit és határozatait, majd a hivatalos közlemények után - külön fizetségért - szót ejtett arról is, hogy melyik kereskedő vagy szatócs kapott éppen külhonból friss árut és azt mennyiért méri. Pestnek akkoriban még nem volt dobosa ezért trombitaszóval hirdették ki a városvezetés közlendőit és ugyanígy adták tudtára mindenkinek, hogy melyik boltban kínálnak új termékeket. ’ Aztán megjelentek a nyomtatott formában közzétett hirdetések. Ezek közé sorolható az a német nyelvű kis kiadvány, amelyet 1733-ban Buda város tanácsa adott közre, vélhetően a korabeli utazók érdeklődését felkeltendő. Ebben leírták, hogy milyen sokat fejlődött a város, amióta Lotharingiai Károly 1686-ban visszafoglalta a törököktől Budavárát és mivel Buda már akkoriban is „fürdőváros” volt, elsősorban a fürdőket és azok gyógyító hatását ismertette: „...Szemet, tüdőt, izzadmányt, vizibetegséget, köszvényt orvosol, de fáradtság ellen is jó. A szellemet és testet felfrissíti, a görcsöt elmulasztja, az epebántalmakat csillapítja. Külsőleg és belsőleg egyaránt használ, férfiaknak épp úgy, mint nőknek....”4 Pest e tekintetben - legalábbis a fennmaradt források alapján - csak később követte túlparti testvérvárosát; egy jeles esemény kapcsán azonban itt is megjelent egy reklám-jellegű nyomtatvány. 1787-ben, 11. József rendeletére - a mai Régiposta utcában - megnyitották a város első postahivatalát, így a pestieknek már nem kellett Budára utazni, ha levelet akartak feladni. E sokakat érintő kedvező fordulatról és különösen az új posta - nem éppen profilba illő - egyéb szolgáltatásairól - ugyancsak német nyelvű „szóróanyag” tájékoztatta a polgárokat.5 Ez egy igazán univerzális „vállalkozás” volt, bár nem dolgozott nagy apparátussal. Személyzete a postavezetőből, három levélkihordóból és egy futárból állt. „...A levelek és csomagok helyes és gyors kézbesítése főelőnye ugyan a közönségnek, de a kisposta alkalmi megbízásokat is vállal...kis nyomtatványok...szétosztása úgy, hogy egy -két óra alatt olvassák Budán, Pesten, Óbudán, Kiscellen, ahol a katonaság állomásozik. Vállal diszkrét tudósításokat új áruk megérkezéséről, látványos ritkaságokról, elveszett, vagy ellopott tárgyakról. Vállalkozik meghívók, gyászjelentések, szerencsekívánatok lista szerint való szétosztására. Mérsékelt díj mellett színlapokat ...ragaszt és szétvisz...”6 Történt pedig ez akkor, amikor Pest lakossága 22417 főből állt és a házak száma nem érte el a kétezret Az említettek mellett a korszak jellegzetességei, a cégérek és az üzletek „blikkfangos” nevei is szolgáltak hirdetési célokat. Az előbbiek városképet is alakító díszes ábrázolásaikkal - melyek pontos képet adtak az illető hely profiljáról - a vásárlóközönség azon részét is útbaigazították, akik nem értettek a betűvetéshez, s az 1800-as évek első felében még sokan tartoztak közéjük. „...A Váci ucca volt a legelőkelőbb üzleti negyed...a cégéreket néha műiparos készítette, a táblákat nemegyszer festőművész...de ha nem is vették mindig igénybe a művészeket a régi boltosaink, nagy fantáziát mutattak üzleteik hangzatos elnevezésében...A „szép magyarnő”- nél posztót árultak, de megérezve a későbbi szállóigét, hogy a férfi sorsa a nő, ott lehetett sorsjegyeket is kapni a bécsi lottériára. A „koronaherceg” a posztót borüzlettel párosította. A „fehér oroszlán”, amelynek természetellenes színe tanúskodott jóindulatáról, szintén egy posztós agyának szüleménye...A „három grácia” s az „ámor” nevét viselő üzletekben ugyan 174
