A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Pobori Ágnes - Kiss Jánosné: Az Andrássy úti könyvtár: történelem és könyvtártörténet
támogatott, könyvtári célokra nem, vagy csak pénzigényes ráfordítással hasznosítható helyiségeket. A nagyon eltérő szolgáltatásokra képes könyvtárak még így sem számolták fel az ellátás „fehér foltjait” (a peremkerületek használói érdekében ezért állították üzembe később, 1976-tól a bibliobuszokat), miközben fenntartásuk/karbantartásuk olyannyira elaprózta a rendelkezésre álló (tegyük hozzá: rendre elégtelen) pénzügyi keretet, hogy ésszerű fejlesztésre gondolni sem lehetett; ugyanakkor a szinten tartás is veszélybe került. Az ellátás színvonala emelésének újabb lehetőségeit kellett keresni. A 70-es évek elején a csupán kis teljesítményre képes fiókokat megszüntették (többségüket a bibliobusz „váltotta ki”): ellátási elv és fenntartás viszonyának értelmezésében először kap komoly hangsúlyt a gazdaságosság. Ezzel nagyjából egy időben a Hálózati és Módszertani Osztály - tehát: HMO, mint a megújult KKO - megkezdte könyvtárai kategóriába sorolását. A cél az ellátás minőségének javítása volt, de a koncepció egyben a hálózat korszerűsítését is feltételezte. A korábbi - inkább a „lefelé nivellálást” képviselő - 'kis', 'közepes' és 'nagy' jelzőkkel ellátott könyvtárakat (fiókokat) 'könyvtárrá', 'fiókká' vagy 'részleggé' minősítették át, megfelelő vezetői státuszok hozzárendelésével, meghatározott mutatók (négyzetméter, állomány, olvasólétszám, olvasótermi helyek száma) alapján. Ezek a nyilvánvaló szervezeti jellegű módosítások egy jobban tagolt struktúra kialakításának kezdetét jelentették a (különben változatlan és kívánatos) centralizáció megtartása mellett. A differenciálódó hálózat különböző nagyságrendű könyvtárai (fiókjai, részlegei) differenciált szolgáltatásra voltak képesek, így az ellátás színvonala - megközelítőleg - egyenletes biztosításának érdekében „nevesíteni” kellett a szolgáltatásokat, és megszervezni a „hozzáférést” minden szinten. A könyvtáraknak már az ellátás mélységét és hatókörét is felfedő (új?) minősítése (felsőfokú, részleges felsőfokú, középszintű, alapfokú), 97 a differenciált gyűjtőköri szabályzatok közreadása, a szakrészlegesítés, a könyvtárközi kölcsönzés kiszélesítése jelzik azt a folyamatot, amelynek során az eddig egymásnak (azonos közigazgatási területeken, vagyis egy-egy kerületen belül is) lényegében mellérendelt hálózati egységek között egyfajta hierarchia alakult ki: szervezetileg és Budapest lakosai ellátása szempontjából egyaránt. A 10. sz. könyvtárat nem érte el a szervezet hatékonyságát célzó hálózatfejlesztési tervezet: a VI. kerületben a FSZEK-nek csak két könyvtára működött, élesen megkülönböztethető funkcióval külön a felnőttek, és külön a gyermekek ellátására. A két egység együttműködéséről, fejlesztési forrásaik gazdaságos és/vagy ésszerű összehangolásáról - az „illendő” kooperáción túl - említést tenni sem érdemes. A Terézváros könyvtára 50 év múltán egyben az autarkia könyvtára (is) volt (lett):- kétszeresére növekedett, felújított alapterületén arányaiban a legtöbb négyzetméter a ruhatárnak és a kölcsönző pultnak jutott;- állományának nagysága (66% szépirodalom), átlagosan évente 6000 új cím beszerzésével ismét meghaladta a szépen hangzó ötvenezret, bár a könyvtár eredményeit 50 év távlatában taglaló áttekintés rendre azon kesereg, hogy a könyvek mennyisége „a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem változik”307 (Az állomány „használati értékére” enged következtemi az az adatközlés, miszerint Jelenleg (1974) 21 000 kötet közül választhatnak az olvasók”.317 Értsd: ennyi van szabadpolcon. Az állomány több mint fele tehát a zsúfolt, gondozhatatlan raktárban porosodik.);- a 6000-7000 fő között ingadozó beiratkozott olvasók immár heti 41 órában327 kölcsönözhetnek (de szombaton zárva vannak), és „minimális a teljesíthetetlen kérések száma”,337- a megújult könyvtárpropaganda, a szépen alakuló intézményközi kapcsolatok (a Terézváros mindig kultúr- és intézményi centrum volt. Ebben az időszakban 9-9 általános és középiskola, 2 főiskola, 15 követség, 13 szakszervezeti központ könyvtárral, 9 színház, 3 mozi, 3 művelődési ház, számos művészeti szövetség és múzeum léte jelzi a könyvtár kiterjedt kapcsolatainak irányát) egy valóban sokirányú és működő kulturális élet középpontjában ismeri el a könyvtárat. Ez 50 év mérlege. A még mindig 10-esnek nevezett könyvtár bevonult az immár 88 ezer lakosú Terézváros történelmébe, és annak 200 éves vonulatában igazán méltó helyet foglalt el. Még akkor is, ha centrális elhelyezkedése alapján nem csak a terézvárosiak használják; és annak ellenére, hogy a centrumtól a Városliget felé futó Andrássy út a könyvtári ellátás hiányait is kirajzolja. Mert - újabb paradoxon - a sűrűn lakott Belváros, kimutathatóan sűrűn telepített könyvtárai ellenére a belső 91
