A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998

Tanulmányok - Pobori Ágnes - Kiss Jánosné: Az Andrássy úti könyvtár: történelem és könyvtártörténet

AZ ANDRÁSSY ÚTI KÖNYVTÁR: TÖRTÉNELEM ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET- Egy évforduló ürügyén Leitgib János, "apapa" emlékének.w

Budapest közkönyvtárügyének történetéről - a könyvtári gyakorlat és a szervezet tekintetében, de könyvtártudományi vonatkozásban is - nem lehet beszélni Szabó Ervin könyvtárteremtő tevékenységének említése nélkül. Nemcsak azért, mert a főváros (és az ország) legnagyobb közkönyvtári hálózata ma is az ő nevét viseli; és nemcsak azért, mert ez a név összefonódott a magyar könyvtárügy reformjáért, megváltoztatásáért folytatott küzdelemmel.

Elsősorban azért, mert a Fővárosi Könyvtár27 nyilvános könyvtárrá való átszervezése és hálózatának megteremtése az ő kezdeményezésére indult meg; és mert azok az elvek, amelyeket a modem könyvtárpolitika érdekében megfogalmazott, napjainkig szakmai-történeti keretet biztosítanak minden, fővároshoz kapcsolódó könyvtártörténeti (művelődéstörténeti) dolgozatnak. Ez a szakmaitörténeti keret nem egyszerűen presztízshivatkozás, még akkor sem, ha tudjuk és tapasztaljuk: manapság a jövő könyvtárát mint virtuális könyvtárat gondolják el, és a fejlődés alfájának és ómegájának a számítástechnika alkalmazását tekintik.

Évtizedes felkészülés (lemaradás vagy felzárkózás?) után a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is most automatizálja integrált könyvtári rendszerbe tevékenységét és szolgáltatásait: a dokumentumok szerzeményezését, feldolgozását/feltárását, és - a bennük lévő információkkal párhuzamosan rendelkezésre bocsátását. Az automatizálás azonban nem egyszerűen technológia, de filozófia is. Azoknak az elképzeléseknek a gondolati rendszere, hogy miként tudja a demokráciával fellobogózott információs társadalom megszólítani (elérni, kiszolgálni, segíteni) az immár polgárokká előlépett (előléptetett) használóit. A gondolati rendszer intézményi és szolgáltató rendszer ki- vagy átépítését feltételezi, ahol a működés/működtetés szabályainak megfelelően a rendszerbe kapcsolt egységek (könyvtárak) jellemző szolgáltatásait rendszerkapcsolatként írják le, határozzák meg. Ebből következően a (köz)könyvtári szolgáltatás is egyre inkább valamiféle információátadás tehát, így a szakma és az azt tükröző könyvtári szakirodalom - némi bűntudattal - a história tárgykörébe utalja azokat az elveket, amelyek a modem magyar nyilvános könyvtárakat életre hívták századunk első felében. Bűntudata azért van, mert a felzárkózás, ill. a megjelenítés folyamatában nincs idő újra értékelni korábbi szempontjait (patetikusan fogalmazva: vezérlő elveit, tehát azokat az elvárásokat, amelyeket szervező elvének tekinthetett), így félreteszi azokat. Talonba csak, mert kidobni nem tudja. Még nem fogadta el az információközpontú szolgáltatás egyeduralmát, és korábban egyértelmű feladatától sem tud (akar) elvonatkoztatni. Attól a „küldetéstől”, amelyet Szabó Ervin Emlékirata így összegzett: (a nyilvános könyvtárnak) „...jó olvasmánnyal kell ellátnia azokat, akik a maguk gyönyörűségére, vagy okulás céljából máris olvasnak,... és föl kell keltenie az olvasás és önművelés vágyát,... és bele kell vinni a könyvet azoknak a kezébe is, akik ezt a szükségletet még nem ismerik.”37

Ezek az elvek az ipari forradalom következtében átalakuló, öntudatosodó polgári társadalom elvárásaira, és egy új típusú közkönyvtárra, a public library-re47 utalnak vissza, és lényegében már a 18. század közepétől érvényesültek az adókból (is) finanszírozott nyilvános könyvtárhálózatok kialakításánál - elsősorban angolszász területen. Magyarországra csak közel évszázados késéssel jutottak el: a millenniumot kísérő polgárosodás, Budapest 'világvárosi' kihívásai adtak alapot a könyvtárszervezés kérdésköre újragondolásának. A cél: az egyre növekvő, heterogén városi közönség könyvellátása fiókhálózat kiépítésével, kapcsolódva az iskolai oktatáshoz, és alapot teremtve az önműveléshez. Szabó Ervin nem csupán hálózatot, de public library szellemiségű könyvtárhálózatot kívánt létrehozni. Következetes szakmai elvárásai, egyértelmű szempontjai alapján 1913 és 1918 között öt fiókot szervezett munkatársaival a megreformált szolgáltatású Központi Könyvtár köré.

81