A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
közkönyvtári rendszer működésének előmozdítására irányul. A miniszter a reá háruló közvetlen (pl. országos szolgáltatások, könyvtárosképzés stb.) feladatok végrehajtásáért és az országos szakmai felügyelet működtetéséért az országgyűlésnek felelős. A miniszter saját hatáskörébe tartozik, hogy miképpen szervezi meg az országos szakmai felügyeletet. Ezért a törvénynek nem kell rendelkeznie az országos könyvtárügyi tanácsról vagy más, hasonló szervezetekről, a szakmai felügyelet formáiról és alkalmairól stb. Elegendő itt tehát az országos szakmai felügyelet szükségességét, illetékességi körét és feladatait meghatározni, minden formai és szervezeti elem a törvényből elhagyható. A testületi autonómia elve miatt a törvény nem foglalkozhat a Magyar Könyvtárosok Egyesületével, a Könyvtári és Informatikai Kamarával, vagy bármely más társadalmi szervezettel, nem adhat nekik feladatot, de jogosítványt sem. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a miniszter szakmai felügyeleti munkájában ne támaszkodjék e szervezetekre, s ne adhasson nekik eseti vagy állandó megbízásokat, felhatalmazásokat, feladatokat anyagi erőforrások hozzárendelésével együtt. Az önkormányzati autonómiából következően semmiképpen sem adható felügyeleti jog a megyei önkormányzat által fenntartott szervezetnek vagy intézménynek a helyi önkormányzatok könyvtárai fölött. E szervezetek - mint ahogy bármilyen más szervezet vagy intézmény vagy magánszemély (szakértő) - egyedül az országos szakfelügyelet gyakorló miniszter eseti vagy állandó megbízása alapján végezhetnek ilyen tevékenységet meghatározott körben. A megyei önkormányzat által fenntartott könyvtári szervezetek feladatköre tanácsadó és szolgáltató, nem pedig felügyeleti jellegű! A könyvtáros Nagyon is kérdéses, milyen rendelkezések építhetők be a könyvtári törvénybe a könyvtáros személyét illetően, hiszen alapvetően a közalkalmazotti törvény és az egyéb munkajogi törvények rendezik helyzetét. A könyvtárosi szakképzés pedig a felsőoktatási törvény keretébe tartozik. Felmerülhet, hogy a könyvtár személyzeti ellátásával is foglalkoznia kellene a törvénynek, azaz mekkora és milyen összetételű személyzetre van szükség egy adott könyvtárban. Itt beleütközünk ismét a normatívák már más összefüggésben tárgyalt problémájába. Legfeljebb néhány általános alapelvet lehet rögzíteni a törvényben a könyvtári személyzetre vonatkozóan. Esetleg olyan ügyeket rendezni, mint- a könyvtárakban más szakmára is szükség van, mint a könyvtárosira, s ezek képviselőit nem érheti hátrány a besorolásnál;- mivel könyvtár csak az lehet, amelyben szakképzett könyvtáros dolgozik, illetve amelyet szakképzett könyvtáros vezet, azok a települések (feltételezhetően a kisebbek), amelyek bármi okból kifolyólag nem képesek szakképzett könyvtárost alkalmazni, illetve olyan személyt, aki a megadott határidőn belül nem képes megszerezni a szükséges szakképzettséget, kötelesek a könyvtári szolgáltatást megrendelni, azaz egy szakképzett könyvtárossal működő, másik önkormányzat által fenntartott könyvtárhoz csatlakozni;- a személyzeti ellátásra a művelődési miniszter bocsásson ki alkalmanként irányelveket;- a felsőoktatásban garantálni kell a felsőfokú könyvtáros szakképzést;- a könyvtáros asszisztensi szint törvényi megalapozásra is szükség lehet (mi az asszisztens feladata, milyen időtartamú a képzése, mely intézmények végezhetik a képzést, ki felügyeli a képzést);- a könyvtáros szakma részvétele az akkreditációs eljárásokban (vigyázat: a törvény nem szabhat feladatot egyetlen társadalmi szervezetnek sem, tehát a KIK vagy a MKE nem bízható meg, viszont a minisztert meg lehet azzal bízni, hogy a könyvtáros szakmát vonja be az akkreditációba). 94
