A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
Az ország dokumentumvagyonáról való tájékoztatás már nem csak az egyetlen, központilag vezetett, hagyományos központi katalógus révén valósítható meg. A számítógéppel kezelt katalógusok, a távközlési hálózatok új helyzetet teremtenek. Ebből következően már nem biztos, hogy egy intézmény felelősségébe utalható-e ez a feladat, s kérdéses az is, hogy a fóltételezhetően továbbra is indokolt központi szolgáltatás kimerülhet-e egy címjegyzék vezetésében. Ezért a nyilvános közkönyvtárak szemszögéből a formai (bibliográfiai) jegyek, sőt a fejlődést figyelembe véve a tartalom szerinti kereshetőség, s ennek alapján a lelőhely megállapításának a követelményét kell előírni az ország könyvtáraira vonatkozóan, s a nyilvános közkönyvtári rendszer országos szintjének működtetéséért felelős miniszterre kell bízni azt, miképpen kívánja teljesíteni, illetve teljesíttetni ezt a feladatot. Az információhordozók, illetve információk helyi könyvtárba való eljuttatásának kérdése bonyolultabbnak látszik. Lehet, hogy meg kell elégednünk a törvényben az elvi követelmény rögzítésével, s a többit ismét csak a miniszterre bízni. Ugyanis a technikai fejlődés egészen új helyzetet teremtett már eddig is, még inkább a jövőben a dokumentumok és információk helyszínre való juttatásában. S a jelek szerint az új technológiára alapozott dokumentumellátó szolgáltatásoknak nem annyira a könyvtári törvénnyel, mint inkább a szerzői jogi törvénnyel van dolguk. Mégis, talán sikerül törvényileg tisztázni néhány allergikus kérdést, elsősorban a térítés a kérdését. Elvi alapon a helyi könyvtárra kellene és lehetne terhelni azokat a kiadásokat, amelyek a szolgáltató könyvtárnál merülnek fel (beszerzés, feldolgozás, tárolás, rendelkezésre bocsátás). Ez a megoldás különösen a kis könyvtárak esetében jelent óriási, szinte vállalhatatlan megterhelést. Talán éppen a könyvtári törvény kapcsán lehetne megteremteni azokat az anyagi forrásokat, amelyek e létfontosságú szolgálat életbenntartásához szükségesek. Ha a helyi könyvtárat nem akarjuk terhelni a könyvtárközi kölcsönzés (helyesebb lenne azonban már dokumentumellátó szolgálatról beszélni) kiadásaival, akkor a megyei és az országos szint jöhet csak számításba. Elvi alapon a megyén belüli forgalom kiadásait a megyei közgyűlésnek és a helyi önkormányzatnak, az országos és a külföldi forgalom - pontosabban a megyén kívülről beszerzett dokumentumok és információk - esetében a megyei és az országos szintnek megosztva kellene viselnie a terheket. A használók által fizetett térítési díjakat ugyancsak a helyi, a megyei és az országos rendszer fenntartóinak kell megállapítaniok. Ezekre nézve a miniszter irányelveket adhatna ki vagy felső határokat állapíthatna meg. Az ellátás terheiből a használóra is át lehet hárítani bizonyos elemeket: így mindenképpen a papír- és egyéb alapú másolatok költségeit (hiszen a tulajdonába kerül a dokumentum tartalmának másolata), esetleg a levelezés, a lelőhely-megállapítás kiadásait stb. A leghelyesebb, ha a fenntartó határozza meg a használati szabályzatban, mi hárul a használóra. Van egy rendkívül lényeges eleme a könyvtárközi kölcsönzés költségtételeinek, ez pedig a postaköltség. Tekintsünk el most a távközlési kiadásoktól, maradjunk pusztán a levélként vagy csomagként feladott küldeményeknél. Mindenképpen el kellene érni, hogy a könyvtári küldeményeket ingyenesen továbbítsa a posta, vagy legalább nagyon kedvezményes áron. E területen léteznek és működnek nemzetközi ajánlások és nemzeti gyakorlatok. Végezetül: a könyvtárközi kölcsönzést nem lehet a törvény szavával rendezni. Csak az érdekekre, az anyagiakra, a szakmai etikára és a józan észre célszerű alapozni. Nehezen képzelhető el, hogy egy autonóm fenntartó könyvtárát kötelezni lehet arra, hogy más fenntartók könyvtárai által ellátott használókra fordítsa pénzét. A törvénynek azokat a racionális, általánosan elfogadható kereteket kell megteremtenie, amelyek között egyaránt érdemes e szolgáltatást igénybe venni, de nyújtani is. A nemzeti könyvtár és a nyilvános országos szakkönyvtárak A nemzeti könyvtárról javasolt külön törvényt alkotni. Az országos rendszer működtetésével kapcsolatos feladatok terén ha fennmarad a jelenlegi gyakorlat, hogy a nemzeti könyvtár fúnkciórendszerébe utaljuk továbbra is őket, akkor a nemzeti könyvtár költségvetésében kell rá 91
